tag:blogger.com,1999:blog-39745681522337069602024-02-01T18:58:41.011-08:00Naanadevahaadiyalliಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.comBlogger136125tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-43450123270230179932013-11-25T03:12:00.000-08:002013-11-25T03:12:33.117-08:00ನಿಮ್ ಲೈಫ್: ಜಾಸ್ತಿ ಫಸ್ಟ್ ಹಾಫ್, ಚೂರೇ ಸೆಕಂಡ್ ಹಾಫ್! (ಹೀಗೊಂದು Flashback)<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkjF24vYtiM8ODExxawCMswIDZvCHn1DcuF3wnAW4RbRPslvA2JcirL6GDqx_j7vCPMjbibStIGa3cxbSsK_CePEUtz5QRkptcqlHga2YXDyNqc3wzisl6QrzILGPpxNFk6G_F6eB1OaTB/s1600/Bike.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkjF24vYtiM8ODExxawCMswIDZvCHn1DcuF3wnAW4RbRPslvA2JcirL6GDqx_j7vCPMjbibStIGa3cxbSsK_CePEUtz5QRkptcqlHga2YXDyNqc3wzisl6QrzILGPpxNFk6G_F6eB1OaTB/s320/Bike.jpg" width="320" /></a></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: bold; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಸಿ
ಇ ಟಿ ಸೆಲ್ ನಿಂದ ಹೊರಗೆ ಬಂದು, ಕಾಲೇಜಿನ ಒಳ ಸೇರಿದರೆ ಹೊರಗೆ ಬರಲು ಬರೋಬ್ಬರಿ 4
ವರ್ಷ. ಹೆಚ್ಚು ಕಡಿಮೆಯಾದರೆ ಒಂದೆರಡು ವರ್ಷ ಜಾಸ್ತಿ ! ಅದೆಷ್ಟೇ ಚೆನ್ನಾಗಿದ್ದರೂ
ಹಾಸ್ಟೆಲ್ ಊಟ ಚೆನ್ನಾಗಿಲ್ಲವೆಂದು (ಅಲ್ಲಿಯವರೆಗೂ ಅಮ್ಮ ರುಚಿ ರುಚಿಯಾಗಿ ಮಾಡಿ
ಬಡಿಸಿದ್ದನ್ನ ತಿಂದ ದೇಹಕ್ಕೆ ಹೊರಗಿನ ಊಟಕ್ಕೆ ಹೊಂದಿಕೊಳ್ಳಲು ತುಸು ಸಮಯ ಬೇಕಲ್ಲ)
ಬಯ್ಯುತ್ತಾ, ಮತ್ತೆರಡು ಚಪಾತಿಗಳನ್ನ ಜಾಸ್ತಿ ಹಾಕಿಸಿಕೊಂಡು ತಿಂದರೆ ಸಮಾಧಾನ.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಒಂದು
ವೇಳೆ ಹಾಸ್ಟೆಲ್ ಊಟ ಬೋರ್ ಅನಿಸಿದರೆ ಕಾಲೇಜ್ ಕ್ಯಾಂಪಸ್ ಆಚೆಗಿರುವ ಚಂದ್ರಣ್ಣನ
ಡಾಬಾದಲ್ಲಿ ಫ್ರೆಂಡ್ಸ್ ಜೊತೆ ಸೇರಿ ಹಾಫ್ ಎಗ್ ಫ್ರೈಡ್ ರೈಸ್, ಬ್ರೆಡ್ ಆಮ್ಲೆಟ್
ಹೊಟ್ಟೆ ಒಳಗೆ ಹೋದರೆ ಮೃಷ್ಟಾನ್ನ ತಿಂದ ಖುಷಿ.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಮೊದಲೆರಡು
Cycle (Atlas ಅಥವಾ Ranger ಸೈಕಲ್ ಅಲ್ಲ. Physics & Chemistry)
ಮುತುವರ್ಜಿಯಿಂದ ಓದಿದವನಿಗೆ (ಓಡಿಸಿದವನಿಗೆ) ಮುಂದೆ ಅದನ್ನೇ ಮೈಂಟೇನ್ ಮಾಡಿಕೊಂಡು
ಹೋಗಲಾಗುವುದಿಲ್ಲ. ಸಹವಾಸ ದೋಷದಿಂದ ಸನ್ಯಾಸಿ ಕೆಟ್ಟ ಅನ್ನೋ ಹಾಗೆ, ಇಲ್ಲಿ ಸಹವಾಸ
ದೋಷದಿಂದ ಬಹುತೇಕ ಮಂದಿ ಕೆಡದಿದ್ದರೂ ಸ್ವಲ್ಪ ಮಟ್ಟಿಗೆ ಎಕ್ಕುಟ್ಟಿ ಹೋಗಿರುತ್ತಾರೆ.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಯಾಕೋ
ಮಗಾ, ಇಂಟರ್ನಲ್ಸ್ ಬರೆಯಲ್ವೇನೋ? ಅಂತ ಫ್ರೆಂಡ್ ಕೇಳಿದ್ರೆ 'ಎಂಥ ಓದಿಲ್ಲ, ಇನ್ನೆಂಥ
ಬರೆಯೋದು?, ಉಳಿದ ೨ ಇಂಟರ್ನಲ್ನಲ್ಲಿ ಆವ್ರೇಜ್ ತೆಗ್ದ್ರಾಯ್ತು ಬಿಡು ಮಗಾ'. ಕೇಳಿದ
ಫ಼್ರೆಂಡಿಗೂ ಏನೋ ತಳಮಳ. 'ಸರಿ ಬಿಡೋ, ಹಾಗಿದ್ರೆ ನಾನೂ ಬರೆಯೋಲ್ಲ. Next time
ಬರ್ದ್ರಾಯ್ತು' ಅಂತ ಅಂದು ಇಬ್ರೂ ಸಿಟಿಗೆ ಹೋಗಿ Theater ಕಡೆಗೆ ಹೆಜ್ಜೆ ಹಾಕಿ Cinema
ನೋಡಿ ಸಂಜೆ ಹಾಸ್ಟೆಲ್ಗೆ ಬಂದ್ರೆ, ಇಂಟರ್ನಲ್ ಬರೆದು ೧೫ ಮಾರ್ಕ್ಸ್ ಬರದೆ ತಲೆ
ಕೆಡಿಸಿಕೊಂಡವರನ್ನ ನೋಡಿ 'ನಮ್ಮಂಗೆ ಮಾಡಿದ್ರೆ ಈ ಸ್ತಿತಿ ಬರ್ತಿತ್ತಾ?' , ಬರೆದವನಿಗೆ
ಎಲ್ಲಿಲ್ಲದ ಉರಿ.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಸಂಕ್ರಾಂತಿಗೋ,
ಗೌರಿ ಗಣೇಶ ಹಬ್ಬಕ್ಕೋ, ದೀಪಾವಳಿಗೋ, ಹೀಗೆ ಯಾವುದಾದರೂ ರಜೆ ಸಿಕ್ಕಾಗ ಅದೂ ಪುಣ್ಯಕ್ಕೆ
ಇಂಟರ್ನಲ್ಸ್ ಇಲ್ದೇ ಇದ್ದಾಗ ಊರಿಗೆ ಯಾರಾದ್ರೂ ಹೋಗಿ ವಾಪಸ್ ಬಂದ್ರೆ ಅವನ ರೂಮಿಗೆ
ನಾಯಿಗಳಂತೆ ನುಗ್ಗಿ ಇದ್ದ ಬದ್ದ ತಿಂಡಿಯನ್ನೆಲ್ಲಾ ತಿಂದು ಖಾಲಿ ಮಾಡಿ, ಸ್ವಲ್ಪ
ಹೊತ್ತಿನ ತರುವಾಯ ಏನೂ ತಂದೇ ಇಲ್ಲವೇನೋ ಎನ್ನುವ ಸ್ತಿತಿ. ಪಾಪ ಊರಿಂದ ಬಂದವನು ಒಂದು
ವಾರವಾದರೂ ಅಮ್ಮ ಮಾಡಿಕೊಟ್ಟ ಕುರುಕಲು ತಿನ್ನುವ ಆಸೆಯಿಟ್ಟುಕೊಂಡವನಿಗೆ ಖಾಲಿ ಬ್ಯಾಗ್,
ಖಾಲಿ ಪ್ಲಾಸ್ಟಿಕ್ಕೇ ಗತಿ.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಅಕಸ್ಮಾತ್
2ನೇ ಇಂಟರ್ನಲ್ನಲ್ಲಿ (ಅದು ಅವರಿಗೆ ಮೊದಲ ಇಂಟರ್ನಲ್) 15 ಬರ್ಲಿಲ್ಲ ಅಂದ್ರೆ,
ಕೊನೆಯದರಲ್ಲಿ ಕಾಪಿ ಹೊಡೆದಾದ್ರೂ ಆವರೇಜ್ ತೆಗೆಯೋ ಅದಮ್ಯ ಉತ್ಸಾಹ (ಆಹಾ, ಅದಮ್ಯ
ಉತ್ಸಾಹ?!, ಮಣ್ಣು, ಅನಿವಾರ್ಯ. ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ಸರ್/ಮೇಡಂ ಕೈಯೇ ಕಾಲಾಗುವ ಪರಿಸ್ತಿತಿ).</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಪ್ರತಿ
ತಿಂಗಳೂ ಮೆಸ್ ಬಿಲ್ ನೋಡಿ 'ಅಯ್ಯೋ ಅಯ್ಯೋ ಇಷ್ಟು ಬಂದಿದೆಯಾ' ಅಂತ ಬೈಕೊಂಡು (ಊಟ
ಚೆನ್ನಾಗಿಲ್ಲ ಅಂತ ಸರ್ಯಾಗಿ ತಿಂದು. ತಿಂದಿರೋ ರೇಂಜಿಗೆ ಅದರ ಡಬಲ್ ಬರ್ಬೇಕಿತ್ತು!)
ಹಾಸ್ಟೆಲ್ ಗಬ್ಬೆಬ್ಬಿಸಿ, ಹೇಗೋ ಆವ್ರೇಜ್ ತಗೊಂಡು ೩ ತಿಂಗ್ಳು ಹೆಂಗ್ಹೆಂಗೋ ಕಾಲ
ತಳ್ಳಿ, ರೂಮಿನಲ್ಲಿ ಅವಾಗಾವಾಗ ಕಾಣಿಸಿ ಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದ ಪುಣ್ಯಾತ್ಮರು, ಎಕ್ಸಾಮ್
ಹಿಂದಿನ ದಿನ ಒಳ್ಳೆ Fevicol ಅಂಟಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದಾರೇನೋ ಅನ್ನುವ ಅನುಮಾನ, ರೂಮಿನಿಂದ
ಹೊರಬರದದ್ದನ್ನ ನೋಡಿ.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಎಕ್ಸಾಮ್
ಟೈಮಲ್ಲಿ ಹಾಸ್ಟೆಲಲ್ಲಿ ಒಂದು ರೀತಿಯ ಸ್ಮಶಾನ ಮೌನ. ಅಪ್ಪಿ ತಪ್ಪಿ ಯಾರಾದ್ರೂ ಬಂದು
ಹೊರಗೆ ಹೋಗುವ ಬಾ ಎಂದು ಕರೆದರೆ 'ಇಲ್ಲ ಮಗಾ, ಏನೂ ಓದಿಲ್ಲ' ಅನ್ನುವ ಸಿದ್ಧ ಉತ್ತರ.
ಬಾಕಿ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ೧೦ ಗಂಟೆಗೆ ಮಲಗುತ್ತಿದ್ದ ಟ್ಯೂಬ್ಲೈಟ್ಗೆ ಎಕ್ಸಾಮ್ ಸಮಯದಲ್ಲಿ
ನಿದ್ರೆಯಿಂದ ಮುಕ್ತಿ (ಅದಕ್ಕೆ ಇತ್ತ ರೂಮಿನ ಯಜಮಾನನ ಮೇಲೂ, KEBಗೂ ಶಾಪ ಹಾಕುವ ಕೆಲಸ
!).</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಪಕ್ಕದಲ್ಲಿರುವ
ಚಂದ್ರಣ್ಣನ ಡಾಬಾಗಂತೂ ಭಾರೀ ಡಿಮ್ಯಾಂಡ್. ರಾತ್ರಿ ನಿದ್ದೆ ಬರ್ಬಾರ್ದು ಅಂತ ಪ್ರತಿ
ಒಂದೊಂದು ಗಂಟೆಗೆ ಅವನ ಡಾಬಾಕೆ ಎಂಟ್ರಿ. ಒಟ್ನಲ್ಲಿ Tea planters, ಕಾಲೇಜ್
ಸ್ಟೂಡೆಂಟ್ಸ್ಗೆಒಂದು Thanks ಹೇಳ್ಲೇಬೇಕು. ಜೊತೆಗೆ ಚಂದ್ರಣ್ಣಗೂ ಲಾಟರಿ ( ಹಾಕಿದ ಟೀ
ಪುಡಿಯನ್ನ ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಹಾಕಿ ಲಾಭ ಮಾಡ್ಕೊಳ್ಳೋಲ್ವೇ!).</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಅಂತೂ
ಹೇಗೋ ಕಷ್ಟಪಟ್ಟು ಇಂಜಿನಿಯರಿಂಗ್ ಮುಗ್ಸಾಯ್ತು. ಅಲ್ಲಲ್ಲೇ ಮೂಲೆಯಲ್ಲಿ
ಸಿಕ್ಕಿಕೊಂಡಿದ್ದ ಬ್ಯಾಕ್ಗಳನ್ನೂ (Back) ಹೇಗೋ Clear ಮಾಡಾಯ್ತು. ಮುಂದೇನಪ್ಪ?
(ಇನ್ನೇನು, ಎಲ್ಲಾ ಗಂಟು ಮೂಟೆ ಕಟ್ಕೊಂಡು ರೈಟ್ ಹೇಳೋದು!). ಎಲ್ಲರೂ ಸಾಮಾನನ್ನ ಪ್ಯಾಕ್
ಮಾಡಿ, ಬೆಂಗಳೂರಲ್ಲಿ ಸಿಗೋಣ ಮಗಾ (Campus selection ಎಲ್ಲಿಂದ ಆಗ್ಬೇಕು ಕಂಪನಿಗಳು
ಕಾಲೇಜಿಗೆ ಬರದೆ ಇದ್ರೆ? ದೂರದೂರಿನಲ್ಲಿರುವ ಕಾಲೇಜಿಗೆ ಕಂಪನಿಗಳು ಬರುವುದು ದೂರದ
ಮಾತೇ!) ಅಂತ ಹೇಳಿ ಊರಿಗೆ ಹೋಗಿ ಸ್ವಲ್ಪ ದಿನ ಅಲ್ಲೇ settle.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಊರಲ್ಲಿ
ಒಂದು 15 ದಿನ ಇದ್ದು ಅಪ್ಪನ ಬಳಿ ಸ್ವಲ್ಪ ಜಾಸ್ತಿ ದುಡ್ಡನ್ನು(Friends ಜೊತೆ
ಇರೋದಕ್ಕೆ ಒಂದು ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಮಾಡ್ಬೇಕು, ಕೆಲಸ ಹುಡುಕ್ಬೇಕು, ಅದೂ ಇದೂ ಅಂತ ಏನೇನೋ
ಹೇಳಿದ್ರೆ, ಅವ್ರು ಪಾಪ ಮಗ ಇಷ್ಟೆಲ್ಲಾ ಓದಿದ್ದಾನೆ, ಬೆಂಗಳೂರಲ್ಲಿ ಬಾಡಿಗೆ ಮನೆ
ಮಾಡ್ಬೇಕು, ಕೆಲಸ ಹುಡ್ಕೋದಕ್ಕೆ, ಅಂತ ಕೇಳಿದ್ದಕ್ಕಿಂತ ಸ್ವಲ್ಪ ಜಾಸ್ತಿ ಕೊಟ್ಟು)
ಕಿತ್ಕೊಂಡು, ಅಮ್ಮ ಮಾಡಿಕೊಟ್ಟ ತಿಂಡಿಯನ್ನ ಬ್ಯಾಗಲ್ಲಿ ಹಾಕಿಕೊಂಡು ಬೆಂಗಳೂರೆಂಬ
ಮಹಾಸಾಗರದ ಕಡೆಗೆ ಪಯಣ ಸಾಗುತ್ತದೆ.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಊರಿಂದ
ಪೇಟೆಗೆ ಲೋಕಲ್ ಬಸ್ಸಲ್ಲಿ ಬಂದು, ಕರ್ನಾಟಕ ರಾಜ್ಯ ರಸ್ತೆಯ ಕೆಂಪು ಬಸ್ ಹತ್ತಿ (ಇನ್ನ
ಕೆಲವರು, ಇಂಟರ್ಸಿಟಿ ಟ್ರೈನಲ್ಲೋ, ಪ್ಯಾಸೆಂಜರ್ ಟ್ರೈನಲ್ಲೋ, ರಾಣಿ ಚೆನ್ನಮ್ಮ
Expressನಲ್ಲೋ) ನವರಂಗಲ್ಲೋ (ಇಳಿದ ತಕ್ಷಣ ಕಾಣುವುದೇ Theater, ಬಹುತೇಕ ನಮ್
ಹುಡುಗ್ರೆಲ್ಲಾ ಅದೇ ಏರಿಯಾದಲ್ಲೇ ಸೆಟ್ಲ್ ಆಗೋದ್ರಿಂದ ಅದೇ ಅವ್ರಿಗೆ ವಾರದ ಸಿನೆಮಾ
ಅಡ್ಡಾ) , ಮೆಜೆಸ್ಟಿಕ್ ಬಸ್ಟ್ಯಾಂಡ್ನಲ್ಲೋ ಇಳಿದು ಪಿಳಿಪಿಳಿ ಕಣ್ಣು ಬಿಡುವ ಸಮಯ. ಒಂದು
ಕ್ಷಣಕ್ಕೆ ದೇವ್ರೇ ಎಲ್ಲಿಗೆ ಬಂದ್ನಪ್ಪಾ ಎಂಬ ಗಾಬರಿ. ಪುಣ್ಯಕ್ಕೆ ಕಣ್ಣಿಗೆ
ಪಕ್ಕದಲ್ಲೇ ತಗಲಿಹಾಕಿಕೊಂಡಿರುವ ಕಾಯಿನ್ ಬೂತ್ ಕಾಣಿಸುತ್ತದೆ.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಒಂದು
ರೂಪಾಯಿ ಕಾಯಿನ್ ಹಾಕಿ ದೊಡ್ದಪ್ಪಂಗೋ, ದೊಡ್ಡಮ್ಮಗೋ, ಅಕ್ಕಳಿಗೋ (ಅಕಸ್ಮಾತ್ ಯಾರಾದ್ರೂ
ಮೊದ್ಲೇ ಬೆಂಗ್ಳೂರಲ್ಲಿ ಸೆಟ್ಲ್ ಆಗಿದ್ರೆ) ಫೋನ್ ಮಾಡಿ ಹೇಗೆ ಬರ್ಬೇಕು ಅಂತ
ಕೇಳ್ಕಂಡು, ಅವ್ರು ಹೇಳಿದ BMTC bus ಹತ್ಕಂಡು ಅವರಿರುವ ಏರಿಯಾದಲ್ಲಿ ಇಳಿದು ಅಲ್ಲಿಂದ
ಮತ್ತೆ 1 ರೂಪಾಯಿಯನ್ನ ಕಾಯಿನ್ ಬೂತ್ ಹುಂಡಿಗೆ ಹಾಕಿ ತಾನು ತಲುಪಿರುವುದು ಹೇಳಿದರೆ
ಸ್ವಲ್ಪ ಹೊತ್ತಿನ ನಂತರ ಅವರು ಬಂದು ಮನೆಗೆ ಕರ್ಕೊಂಡು ಹೋದ್ರೆ ಸಮುದ್ರದಿಂದ ಎತ್ತಿ
ದಡಕ್ಕೆ ಹಾಕಿದಂತೆ.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಒಂದು
ಕಡೆ ಕೆಲಸ ಹುಡುಕ್ಬೇಕು, ಅದಕ್ಕೂ ಮೊದಲು ನೆಟ್ಟಗೆ ಸೆಟ್ಲ್ ಆಗ್ಬೇಕು. ಏನಪ್ಪಾ
ಮಾಡೋದು?. ಹಾಸ್ಟೆಲ್ಲಿಂದ ಊರಿಗೆ ಬರೋ ಕೊನೆ ದಿನ 3-4 friends ಸೇರಿ ಬೆಂಗ್ಳೂರಲ್ಲಿ
ಹಾಸ್ಟೆಲ್ಲೋ, ಮನೆನೋ ಮಾಡೋದು ಅಂತ ಮಾತಾಡ್ಕೊಂಡು, ಬೆಂಗ್ಳೂರಿನ contact number
share ಮಾಡ್ಕೊಂಡು, ಬೆಂಗ್ಳೂರಿಗೆ ಎಲ್ಲಾ ತಲುಪಿ ಆದ್ಮೇಲೆ ಒಂದ್ಕಡೆ ಸಿಗೋಣ ಅಂದವರು,
ಒಂದು ಸಂಜೆ ನವರಂಗ್ ಬಳಿ ಭೇಟಿ ಆಗಿ ಮುಂದಿನ ಯೋಜನೆ ಬಗ್ಗೆ ಮಾತುಕತೆ ಸಾಗುತ್ತದೆ.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಒಬ್ಬ
ಹಾಸ್ಟೆಲ್ ಹುಡ್ಕೋಣ ಅಂದ್ರೆ ಇನ್ನೊಬ್ಬ ಮನೆ ಮಾಡೋಣ ಅಂತಾನೆ. ಮನೆ ಅಂದ್ರೆ ಸುಮ್ನೆ
ರಗಳೆ, ಹಾಸ್ಟೆಲ್ ಬೆಸ್ಟ್ (ಹಿಂದಿನ ಅನುಭವ, ಆದರೆ ಬೆಂಗ್ಳೂರಲ್ಲಿ ಅದಕ್ಕಿಂತ ಒಳ್ಳೆ
ಹಾಸ್ಟೆಲ್, ಅದಕ್ಕಿಂತ ಒಳ್ಳೆ ಊಟ ಎಲ್ಲಿ ಸಿಗ್ಬೇಕು ಹೇಳಿ) ಅಂದ್ಕೊಂಡು ಹುಡುಕುವ
ಕಾರ್ಯಕ್ಕೆ ಗ್ಯಾಂಗ್ ಕೈ ಹಾಕುತ್ತೆ. ಒಂದೆರಡು ದಿನ ಹುಡುಕಿ ಹುಡುಕಿ ಸುಸ್ತಾಗಿ,
ಹಾಸ್ಟೆಲ್ಲಿಗಿಂತ ಮನೆ ಮಾಡೋದೇ ವಾಸಿ ಅನ್ನುವ ತೀರ್ಮಾನಕ್ಕೆ ಬರುತ್ತಾರೆ. ಕಾರಣ,
ಹಾಸ್ಟೆಲ್ ಫೀ (ಇನ್ನೂ ಕೆಲ್ಸನೇ ಸಿಕ್ಕಿಲ್ಲ, ಅಷ್ಟೊಂದು ದುಡ್ಡೆಲ್ಲಿಂದ ತರೋದು ಅನ್ನೋ
ಅಭಿಪ್ರಾಯ ಎಲ್ಲರದ್ದೂ, ಆದ್ದರಿಂದ ಹಾಸ್ಟೆಲ್ ಸೇರೋ ಪ್ಲಾನ್ ಡ್ರಾಪ್).</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಸರಿ
ಇನ್ನೇನ್ಮಾಡೋಕಾಗತ್ತೆ ಒಂದು ಮನೆ ಮಾಡಿದ್ರಾಯ್ತು ಅಂತ ಎಲ್ಲ ನಿರ್ಧರಿಸಿ, 4 ಜನಕ್ಕೆ
Single bedroom house ಸಾಲಲ್ಲ, Double bedroom house ಮಾಡೋಣ ಅಂತ ಅಂದ್ಕೊಂಡು
ಮನೆ ಹುಡುಕ್ಲಿಕ್ಕೆ ರೆಡಿಯಾಗ್ತಾರೆ. ಹೀಗೆ ಸುತ್ತಿದ್ರೆ ಮನೆ ಸಿಗೋದಿಲ್ಲವೆಂದು,
ಸುಮ್ನೆ broker ಹತ್ರ ಹೋಗಿ ಎಂದು ಯಾರೋ ಹೇಳಿದ್ದನ್ನ ಕೇಳಿ ಅದೇ ಸರಿ ಅಂತ ಅವರ ಬಳಿ
ಹೋದ್ರೆ, ಆತ ಒಂದು ತಿಂಗ್ಳು ಬಾಡಿಗೆ ದುಡ್ಡು ತನ್ನ ಚಾರ್ಜ್ ಅಂದಾಗ ಎಲ್ರಿಗೂ ಗಾಬರಿ.
ಇದೊಳ್ಳೆ ಫಜೀತಿ ಆಯ್ತಲ್ಲಪ್ಪ ಅಂದ್ಕೊಂಡು ಬ್ರೋಕರಿಗೆ ಬೇಡ ನಾವೇ ಹುಡ್ಕೋತಿವಿ ಬಿಡಿ
ಅಂದು ವಾಪಸ್ ತಮ್ಮ ಅಡ್ಡಾ (Navarang) ಬಳಿ ಬಂದು ಟೇ ಕುಡೀತಾ ಒಬ್ರ ಮುಖ ಒಬ್ರು
ನೋಡ್ತಾ, ಟೀ ಕುಡಿದ್ಮೇಲೆ ನಾಳೆ ಸಿಗೋಣ, ಆಗ ಯೋಚನೆ ಮಾಡೋಣ.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಮಗಾ
Ad Mag, Free Ads Magazineನಲ್ಲಿ Ads ಇರ್ತಾವಂತೆ ಮನೆ ಬಾಡಿಗೆ ಇರೋದು. ತಂದು
ಹುಡ್ಕೋಣ ಅಂದು ಅದನ್ನ ಕೊಂಡು, ಹುಡುಕ್ತಾ ಹೋದ್ರೆ ಡಬಲ್ ಬೆಡ್ರೂಮ್ ಮನೆ ರೇಟ್ ಜಾಸ್ತಿ
ಹಾಗಾಗಿ ಸಿಂಗಲ್ ಬೆಡ್ರೂಮ್ ಬೆಸ್ಟ್ ಅಂತ decide ಮಾಡಿ, tick ಮಾಡಿರೋ ಮನೆ ನೋಡೋಕೆ
ಹೋದ್ರೆ ಒಂದೂ ಹಿಡಿಸ್ಲಿಲ್ಲ. ಮುಂದೇನಪ್ಪ? ಬ್ರೋಕರ್ರೇ ದೇವ್ರು !</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಅಂತೂ
ಹೇಗೋ ಸಿಂಗಲ್ ಬೆಡ್ರೂಮ್ ಹುಡ್ಕಿದ್ದಾಯ್ತು (ಬ್ರೋಕರ್ರಿಗೆ ನೋಡಿ ಸಾರ್, ಸ್ಟೂಡೆಂಟ್ಸ್
ನಾವು, ಸ್ವಲ್ಪ ಅಡ್ಜಸ್ಟ್ ಮಾಡ್ಕೊಳ್ಳಿ ಅಂತ ಎಷ್ಟೋ ಅಡ್ಜಸ್ಟ್ ಮಾಡ್ಸಿ, ಸ್ವಲ್ಪ
ಉಳ್ಸಿ). ಊರಲ್ಲಿ, ಹಾಸ್ಟೆಲ್ಲಿನ ವಿಶಾಲ ರೂಮಲ್ಲಿ ಇದ್ದವರಿಗೆ ಸಿಂಗಲ್ ಬೆಡ್ರೂಮ್
ತುಂಬಾ ಸಣ್ಣದೇ ಆದ್ರೆ ಏನೂ ಮಾಡೋ ಹಾಗಿಲ್ಲ, ಅನಿವಾರ್ಯ, adjust ಮಾಡ್ಕೊಂಡು
ಹೋಗ್ಬೇಕು. hall ಸ್ವಲ್ಪ ವಿಶಾಲವಾಗಿ ಇರೋದ್ರಿಂದ ಎಲ್ರೂ ಹಾಲಲ್ಲೇ ನಿದ್ರೆ!, ಒಂದು
ಬೆಡ್ರೂಮ್ luggage room ಆಗಿ convert ಆಗಿತ್ತು.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಮಲಗಿ
ಸ್ವಲ್ಪ ಹೊತ್ತು ಆಗಿರಲ್ಲ ಅಷ್ಟೊತ್ತಿಗೆ ಪಕ್ಕದಿಂದ ಗೊರಕೆ ಸದ್ದು, ಅವ್ನಿಗೆ ತಿವಿದೋ,
ಅಲ್ಲಾಡ್ಸೋ, ಲೇಯ್ ಅಂತ ಜೋರು ಮಾಡಿದ್ರೆ ಗೊರಕೆ stop. ಎಲ್ಲಿಯ stop ?! ಮತ್ತೆ 10
ನಿಮ್ಶಕ್ಕೆ ಶುರು. ಹೋಗ್ತಾ ಹೋಗ್ತಾ ಅನಿವಾರ್ಯವಾಗಿ ಅಡ್ಜಸ್ಟ್ ಆಗ್ಲೇಬೇಕು.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಬೆಳಗ್ಗೆ
ಬೇಗ ಎದ್ದೋನೇ ಜಾಣ, ಇಲ್ಲಾಂದ್ರೆ ಬಾತ್ರೂಮಿಗೆ ಕ್ಯೂ (ಇದನ್ನ ಜಾಸ್ತಿ ಬಿಡಿಸಿ
ಹೇಳ್ಬೇಕಾಗಿಲ್ಲ ಅಂದ್ಕೋತೀನಿ !). ಒಳಗೆ ಹೋದವನು ಎಲ್ಲಾದ್ರೂ ಬೇಗ ಬರದೇ ಇದ್ರೆ?!
ಹೋಗ್ಲಿ ಬಿಡಿ ಆ ಕಷ್ಟ ಒಳಗೆ ಹೋದೋನಿಗೆ, ಹೊರಗೆ ಕಾಯ್ತಾ ಇರೋನಿಗೆ ಇರ್ಲಿ!</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Single bedrromಗೆ ಎರಡು ಟಾಯ್ಲೆಟ್ ಇರ್ಬೇಕು, ಇಲ್ಲಾಂದ್ರೆ ಹುಡುಗ್ರ ಕಷ್ಟ ಯಾರಿಗೆ ಹೇಳೋದು !</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಮನೆ
ಮಾಡಿದ್ದಾಯ್ತು. ನೆಕ್ಸ್ಟ್? ಕೆಲಸ. ಮಹಾಸಾಗರದಲ್ಲೊಂದು ಕೆಲಸ ಹುಡುಕ್ಬೇಕು! Resume
printout ತಗೊಂಡು, ೮-೧೦ copy xerox ಮಾಡ್ಕೊಂಡು, ಪಕ್ಕದ ದರ್ಶಿನಿಯಲ್ಲಿ ತಿಂಡಿ
ತಿಂದ್ಕೊಂಡು, BMTC bus ಹತ್ತಿ daily pass ತಗೊಂಡು ಬಿಟ್ರೆ ಅವತ್ತಿನ ಅರ್ಧ ಕೆಲಸ
ಆದಂತೆ. ಒಂದು ದಿವಸ ಕೋರಮಂಗಲದಲ್ಲಿರೋ ಎಲ್ಲಾ ಕಂಪನಿಗಳ ಬಳಿ ಹೋಗಿ Resume drop ಮಾಡಿ
ಬಂದ್ರೆ, next day ಮಾರತ್ ಹಳ್ಳಿ, ಇನ್ನೊಂದಿನ ವೈಟ್ ಫೀಲ್ಡ್. ಎಲ್ಲಾ ಕಡೆ drop ಮಾಡಿ
ಬಂದಾಯ್ತು.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಯಾರಿಗೂ
call ಬರಲೇ ಇಲ್ಲ. ಏನಪ್ಪಾ ಮಾಡೋದು? ಸಿಕ್ಕ ಸಿಕ್ಕ ಕನ್ಸಲ್ಟೆನ್ಸಿಗಳಿಗೆ,
ಕಂಪನಿಗಳಿಗೆ ಮೈಲ್ ಮಾಡೋದು ಕಣ್ರೋ, ಎಲ್ಲಾದ್ರೂ ಲಾಟ್ರಿ ಹೊಡೀಬಹುದು ಅಂತ ಅದನ್ನೂ
ಮಾಡಿದ್ದಾಯ್ತು. ಆದ್ರೂ ಇಲ್ಲ. ಛೆ, ಬಂದು ೨ ತಿಂಗ್ಲಾಯ್ತು, ಒಂದು interview ಸಹ
attend ಆಗಿಲ್ಲ್ವಲ್ಲಪ್ಪ ಅಂತ ಯೋಚ್ನೆ. ಓದು ಮುಗಿದು, ಇಲ್ಲಿ ಬಂದು ಮನೆ ಮಾಡೋವರೆಗೂ
ಅಪ್ಪನ ಕೈಲಿ ದುಡ್ಡು ಇಸ್ಕೊಂಡಾಯ್ತು, ಇನ್ನೂ ಇಸ್ಕೋಳ್ಳೋದು ಅಂದ್ರೆ?. ಎಲ್ರದ್ದೂ ಇದೇ
ಕಥೆ.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಒಬ್ರಿಗೆ
Education loan ತೀರಿಸೋ ಚಿಂತೆ, ಇನ್ನೊಬ್ಬಂಗೆ ಅಕ್ಕನ ಮದ್ವೆ ಮಾಡೋ ಚಿಂತೆ,
ಮತ್ತೊಬ್ಬಂಗೆ ಮನೆ ಸಾಲ ತೀರಿಸೋ ಚಿಂತೆ. ಹೀಗೆ ಸಮಸ್ಯೆಗಳ ಸಾಲು. ಎಲ್ರಿಗೂ ಕೆಲ್ಸ
ಸಿಗ್ಬೇಕು.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಒಬ್ನಿಗೆ
ಹೇಗೋ, ಯಾರ್ದೋ ರೆಫರೆನ್ಸಿಂದ ಒಂದು ಕಂಪನಿ interview ಸಿಕ್ತು. clear ಆಯ್ತು, ಕೆಲಸ
ಸಿಕ್ತು, ಇನ್ನೊಬ್ಬಂಗೆ ಕನ್ಸಲ್ಟೆನ್ಸಿ ಮುಖಾಂತರ ಕೆಲಸ ಆಯ್ತು. ಹೀಗೆ ಒಬ್ಬೊಬ್ರಿಗೆ
ಕೆಲ್ಸ ಸಿಗ್ತಾ ಹೋಯ್ತು. ಕೆಲಸ ಸಿಕ್ಕ ವಿಷಯ ಕೇಳಿ ಊರಲ್ಲಿರೋ ಅಪ್ಪ ಅಮ್ಮನಿಗೆ
ನಿಟ್ಟುಸಿರು.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಒಂದು
ತಿಂಗ್ಳಾಯ್ತು, ಸಂಬಳ ಬಂತು. ಮೊದಲ ಸಂಬಳ. ಮನೆಗೆ ಕಳ್ಸ್ತೀನಿ ಅಂದ್ರೆ, ಬೇಡ ಮಗಾ ನೀನೇ
ಇಟ್ಕೋ ಖರ್ಚಿಗೆ ಬೇಕಾಗತ್ತೆ ಅಂತ ಅಪ್ಪ. ಮೊದಲ ಸಂಬಳ!! Mobile ತಗೋಬೇಕು, Friendsಗೆ
party ಕೊಡುಸ್ಬೇಕು, ಹೊಸ bike ತಗೋಬೇಕು, ಹೊಸ ಬಟ್ಟೆ ತಗೋಬೇಕು ! ಆದ್ರೆ ಬರೋ ಸಣ್ಣ
ಸಂಬಳದಲ್ಲಿ ಆಗೋದೊಂದೇ, ಮೊಬೈಲ್ ತಗೊಳ್ಳೋದು. ಫ್ರೆಂಡ್ಸ್ ಪಾರ್ಟಿ ಕೇಳಿದ್ರೆ?
ನನ್ಮಕ್ಲಾ, ನೀವು ಕೆಲ್ಸ ಸಿಕ್ಕ ತಕ್ಷಣ ಪಾರ್ಟಿ ಕೊಟ್ರೇನ್ರೋ? ತಡ್ಕಳಿ, ಮುಂದಿನ
ತಿಂಗ್ಳು ಕೊಡ್ಸ್ತೀನಿ!</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಎಲ್ಲರಿಗೂ
ಒಳ್ಳೆ ಸಂಪಾದನೆ, ಈಗ ಸಿಂಗಲ್ ಬೆಡ್ರೂಮ್ ಇನ್ನೂ ಚಿಕ್ಕದೆನಿಸುತ್ತಿತ್ತು. ಬರೀ ಗ್ಯಾಸ್
ಇದ್ದ ಮನೆಗೆ, Fridge, TV, Washing machine ಬಂತು. ಮನೆ ಸಾಲ್ತಿಲ್ಲ, ಚೇಂಜ್
ಮಾಡ್ಬೇಕು. ಡಬಲ್ ಬೆಡ್ರೂಮ್ ಮನೆಗೆ ಶಿಫ್ಟ್ ಆಯ್ತು ಗ್ಯಾಂಗ್. ಕೆಲ್ಸ ಸಿಗೋ ಮುಂಚೆ
ಎಲ್ರೂ ಒಟ್ಟಿಗೆ ತಿಂಡಿ, ಊಟ ಮಾಡ್ತಿದ್ರು. ಈಗ ಒಟ್ಟಿಗೆ ತಿಂದದ್ದೇ ಕಡಿಮೆ.
ವೀಕೆಂಡ್ನಲ್ಲಿ ಎಲ್ರೂ hotel ಹೋಗಿ, ಹರಟೆ ಹೊಡೆದು, ತಿಂದು ಬಂದದ್ದೇ ಸಮಾಧಾನ.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ತಿಂಗಳುಗಳು
ಉರುಳ್ತಾ ಹೋಯ್ತು, ಆಫೀಸ್, ಮನೆ ಇಷ್ಟೇ! ಛೆ. ನಡೀರ್ರೋ, ಎಲ್ಲಾದ್ರೂ trip ಹೋಗೋಣ ಈ
weekend? ಎಲ್ರಿಗೂ ಅದೇ ಬೇಕಾಗಿತ್ತು. ಟ್ರೆಕಿಂಗ್ ಹೋಗೋಣ, ಚೆನ್ನಾಗಿರತ್ತೆ.
ಶುರುವಾಯ್ತು ಟ್ರೆಕಿಂಗ್. ಒಬ್ಬ ಫ್ರೆಂಡ್ ತಂದ camera, ಟೆಂಟ್ ಎಲ್ಲಾ
ವ್ಯವಸ್ಥೆಯಾಯ್ತು. ಟ್ರೆಕಿಂಗ್ ಹೋಗ್ಬಂದಾಯ್ತು. Photos ನೋಡಿ ಎಲ್ರೂ ಫಿದಾ. ಎಲ್ಲರ
ಮನ್ಸಲ್ಲೂ ಒಳ್ಳೆ ಕ್ಯಾಮೆರಾ ತಗೋಬೇಕು ಅನ್ನೋ ಬಯಕೆ. ನೆಟ್ಟಲ್ಲಿ ನೋಡಿ, ಅಮೆರಿಕಾಗೆ
ಹೋದ ಒಬ್ಬ ಫ್ರೆಂಡಿಗೆ christmas ಟೈಮಲ್ಲಿ ಆಫ಼ರ್ ನೋಡಿ ತರ್ಸಿದ್ದಾಯ್ತು.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಶುರುವಾಯ್ತು
ನೋಡಿ, ಟ್ರೆಕಿಂಗ್ ಮೇಲೆ ಟ್ರೆಕಿಂಗ್. ತಿಂಗಳಿಗೊಂದೊಂದು. ಈ ತಿಂಗ್ಳು ಯಾವ ಸ್ಪಾಟ್,
ಮುಂದಿನ ತಿಂಗ್ಳು ಯಾವ್ದು? ಎಷ್ಟು ಜನ ಬರ್ತಾರೆ? ಎಲ್ಲಿ permission ತಗೋಬೇಕು,
ಯಾರ್ಯಾರು snacks ತರ್ತಾರೆ? ಏನ್ರಲ್ಲಿ ಹೋಗೋದು? ಎಲ್ಲಿ ಉಳಿಯೋದು?. trip, party,
film. ಊರಿಗೆ ಆಗಾಗ ಹೋಗಿಬರೋದು. </span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಎಲ್ಲಾ
ಫ್ರೆಂಡ್ಸ್ ಬೈಕ್ ತಗೊಂಡಾಯ್ತು. ವೀಕೆಂಡ್ ಬಂದ್ರೆ ನಡೀರೋ ಹೋಗೋಣ ಅಂತ ಹೊರಟಾಯ್ತು.
ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ short trip ಇನ್ನ ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ long trip. ಹೀಗೆ ಕಾಲ ಸಾಗ್ತಾ ಇತ್ತು.</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಈ
ನಡುವೆ ಒಂದಷ್ಟು ಫ್ರೆಂಡ್ಸ್ ಹೊರಗೆ (ಅಮೇರಿಕ, ಇಂಗ್ಲೆಂಡ್) ಹೋಗಿ ಅಲ್ಲೇ ಸೆಟ್ಲ್
ಆದ್ರು. Time ಓಡ್ತಾ ಇತ್ತು. ಒಬ್ಬೊಬ್ರದ್ದು ಮದುವೆ ಆಗ್ತಾ ಬಂತು, ಕೆಲವರದ್ದು Love
marriage (ಸ್ವಲ್ಪ easy, ಮನೆಯವರ ವಿರೋಧ ಇಲ್ದಿದ್ರೆ!), ಇನ್ನ ಕೆಲವರದ್ದು arranged
marriage (ಆ ಜಾತಕ, ಈ ಜಾತಕ, ಅದು match ಆಗ್ತಿಲ್ಲ, ಇದು match ಆಗ್ತಿಲ್ಲ, ಹುಡುಗ
ಇಷ್ಟ ಇಲ್ಲ, ಹುಡುಗಿ ಇಷ್ಟ ಇಲ್ಲ, ಕೊನೆಗೊಮ್ಮೆ ಎಲ್ಲಾ match ಆಗಿ settle).</span></div>
<br /><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">4 ಜನ ಇದ್ದ ಡಬಲ್ ಬೆಡ್ರೂಮ್ ಮನೆ ಈಗ ಖಾಲಿ ಖಾಲಿ. ಹೊಸ ಹುಡುಗರು ಬರುವ ತನಕ !</span></div>
</div>
ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-67782110532024578752013-11-17T22:13:00.002-08:002013-11-17T22:13:39.587-08:00ಬ್ಯಾ-ಸಾಯ - > ಕೆಲವೇ ಗಂಟೆಗಳ ಕಥೆ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmCGRqdM6xa7uQQiQiz_SsdhKFjdkZ5FHVE5asojwRm18UQSX2HZRzA3pyqEqBYKsCZWoPkphawWEiu32NqGRyhoOrghGDfj5wmOqqc2Z24LgVZERfaz0yCZMmVhedbrPKGQOBP3XRu3nX/s1600/DSC09673.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmCGRqdM6xa7uQQiQiz_SsdhKFjdkZ5FHVE5asojwRm18UQSX2HZRzA3pyqEqBYKsCZWoPkphawWEiu32NqGRyhoOrghGDfj5wmOqqc2Z24LgVZERfaz0yCZMmVhedbrPKGQOBP3XRu3nX/s320/DSC09673.JPG" width="320" /></a></div>
<span class="userContent" data-ft="{"tn":"K"}"><br />
ಭತ್ತ ಹಾಕೋಕೆ ಸರಿಯಾಗತ್ತೆ. ಕೆಂಪ ಮತ್ತೆ ಬಸವ ಎರಡೂ ಕಾಡು ಹತ್ತದೆ ಹಟ್ಟಿಯಲ್ಲೇ
ಬಿದ್ಕಂಡಿವೆ ಆದ್ರೆ ಇವ್ನೇ ಪತ್ತೆ ಎಲ್ಲಿ ಹಾಳಾಗಿ ಹೋದಾ ಇವ್ನು, ನೆನ್ನೆ ಚೆನ್ನಾಗಿ
ಮಳೆ ಬಂದಿದೆ , ಇವತ್ತೊಂದು ಸಾಲು ಹೂಡಿಬಿಟ್ರೆ ನಾಟಿ ಮಾಡಿ ಬಿಡಬಹುದಿತ್ತು ಅಂಥಾ
ಗೌಡ್ರು ಚಾವಡಿಯ ಬಳಿ ಶತಪಥ ತಿರುಗ್ತಿದ್ರು. ಲೇ ಒಂದ್ಲೋಟ ಕಾಪಿ ತಾರೇ ಅಂಥಾ
ಅಲ್ಲಿಂದ್ಲೇ ಕೂಗಿ ಹೇಳಿದ್ರು ಅವರ ಹೆಂಡತಿಗೆ. <br /> <br /> ಆ ಜಿಟಿಜಿಟಿ ಮ<span class="text_exposed_show">ಳೆಯಲ್ಲೇ
ಕೊಟ್ಟಿಗೆಯಿಂದ ಸೌದೆ ತಂದು ಹೊರಗಡೆ ಇದ್ದ ನೀರಿನ ಒಲೆಗೆ ಬೆಂಕಿ ಹಾಕಲು ಕೊಳಪೆ
ಹಿಡಿದುಕೊಂಡು ಒಂದೇ ಸಮನೆ ಉಸಿರುಬಿಡುತ್ತಿದ್ದ ಲಕ್ಷ್ಮಿಗೆ ತನ್ನ ಗಂಡನ ಕೂಗು ಕೇಳಿಸಿ
ಅಲ್ಲಿಂದ ಅಡಿಗೆ ಮನೆಗೆ ಹೆಜ್ಜೆ ಹಾಕುವಾಗ ಅಲ್ಲೇ ಒಲೆಯ ಬಳಿ ಬೂದಿಯ ಮೇಲೆ ಮಲಗಿ ಸುಖ
ನಿದ್ರೆ ಅನುಭವಿಸುತ್ತಿದ್ದ ಕರಿಯನ ಬಾಲದ ಮೇಲೆ ಅವಳ ಕಾಲು ಅವಳಿಗರಿವಿಲ್ಲದಂತೆ ಸೋಕಿದಾಗ
ಕಯ್ಯಯೋ ಅಂದು ಎದ್ದು ಕುಳಿತು ತನ್ನ ಒಡತಿಯಾದ್ದರಿಂದ ಹಾಗೆ ಸುಮ್ಮನೆ ಬಾಲವನ್ನು
ಮುದುಡಿಕೊಂಡು ಮತ್ತೆ ಬೂದಿಯ ಮೇಲೆ ಮೈ ಚಾಚಿತು.<br /> <br /> ಹಿಂದಿನ ಒಲೆಯಲ್ಲಿ
ಇಟ್ಟಿದ್ದ ಕಾಪಿ ಪಾತ್ರೆಯನ್ನ ಮುಂದಿನ ಒಲೆಗಿರಿಸಿ ಕಾದ ಬಳಿಕ ಲೋಟಕ್ಕೆ ಸುರಿದುಕೊಂಡು
ಚಾವಡಿಯ ಬಳಿ ಹೋದಳು. ಕಾಪಿಯನ್ನ ಗಂಡನ ಕೈಗಿರಿಸಿ ಹಿಂದಿರುವಾಗ ಗೌಡ್ರು, ಎಲ್ಲಿ ಸತ್ನೇ
ಇವ್ನು? ನೆನ್ನೆ ಸರ್ಯಾಗಿ ಹೇಳಿದ್ಯಾ ಇಲ್ವಾ?. ಹೇಳಿದ್ದೆ, ಬರ್ತೀನಿ ಅಂದಿದ್ದ. ಎಂಥ
ಬರೋದು, ೯:೩೦ ಆಗ್ತಾ ಬಂತು, ಇಷ್ಟೊತ್ತಿಗೆ ಬೇಸಾಯ ಮಾಡಿ ಎತ್ಗಳ್ನ ಮೇಯಕ್ಕೆ
ಬಿಡಬೇಕಾಗಿತ್ತು. ಮನೆಹಾಳು ಮಾಡೋಕೆ ಇರೋದು ಇವು ಅಂಥಾ ಕಾಪಿಯನ್ನ ಕುಡೀತಾ ಕೂತ್ರು. <br /> <br />
ಬರ್ಲಿ ನನ್ಮಗಾ ಈ ವಾರ ಬಟ್ವಾಡೆ ಕೊಡದೆ ಎಲ್ಲದನ್ನೂ ಮುರ್ಕಂಡ್ರೆ ಬಡ್ಡಿಮಗಂಗೆ ಆಗ
ಬುದ್ದಿ ಬರತ್ತೆ, ಕೇಳ್ದಾಗೆಲ್ಲಾ ಸಾಲ ಕೊಟ್ಟು ಕೊಟ್ಟು ಈಗ ಕೊಬ್ಬಿ ಕೂತಿದ್ದಾರೆ,
ಸೊಸೈಟಿ ಅಕ್ಕಿ ಬೇರೆ ಚೆನ್ನಾಗಿ ಸಿಕ್ಬಿಟ್ಟಿದೆ, ಈ ಸರ್ಕಾರ್ದವ್ರಿಗೆ ಮೆಟ್ನಲ್ಲಿ
ಹೊಡೀಬೇಕು. ಗೌಡನ ಮನೆ ಹಾಳಾದ್ರೆ ಹಾಳಾಗ್ಲಿ ನಂಗೇನು ಅಂಥಾ ಸುಖವಾಗಿ ತಿಂದು
ತಿರುಗ್ತಾವ್ರೆ. ಕಾಪಿ ಕುಡಿಯುತ್ತಿದ್ದ ಗೌಡರ ಮನದಲ್ಲಿ ಅಸಂಖ್ಯ ಪ್ರಶ್ನೆಗಳು,
ಬೈಗುಳಗಳು ಹಾದುಹೋಗುತ್ತಿದ್ದವು.<br /> <br /> ಅಮ್ಮೋರೆ? ಕೊಳಪೆ ಊದುತ್ತಿದ್ದ ಲಕ್ಷ್ಮಿ
ಮಂಜನ ಸ್ವರ ಕೇಳಿ ಹಿಂದಕ್ಕೆ ತಿರುಗಿದಳು. ಎಂಥದ ಮಾರಾಯಾ ನೀನು? ಅಲ್ನೋಡಿದ್ರೆ ಗೌಡ್ರು
ಕ್ಯಾಕರಿಸಿ ಉಗೀತಿದ್ದಾರೆ ನೀನು ಬಂದಿಲ್ಲ ಅಂಥಾ ಇಲ್ಲಿ ನೋಡಿದ್ರೆ ಹಿಂದ್ಗಡೆ
ಬಂದಿದೀಯಾ. ಗೌಡ್ರೆನಾದ್ರೂ ನಿನ್ನನ್ ನೋಡಿದ್ರೆ ಕೊಲೆ ಮಾಡ್ತಾರೆ! ಯಾವ ಭಾವವನ್ನೂ
ಪ್ರದರ್ಶಿಸದೆ ಹೇಳಿದಳು ಲಕ್ಷ್ಮಿ. ಹಲ್ಕಿರಿದು ನಿಂತಿದ್ದ ಮಂಜ (ಗೌಡ್ರು ಹಿಂದ್ಗಡೆ
ಬರೋದು ಕಡಿಮೆ ಹಾಗಾಗಿ ಸಿಕ್ಕಿಕೊಳ್ಳುವ ಸಂಭವವೂ ಕಡಿಮೆಯೆಂದು ತಿಳಿದಿದ್ದ ಮಂಜ ತನ್ನ ೩೨
ಹಲ್ಲುಗಳನ್ನು ಪ್ರದರ್ಶಿಸಿದ್ದ).<br /> <br /> ಅಮ್ಮೋರೆ ಗೌಡ್ರು ಬಯ್ತಿದ್ದಿದ್ದು
ದೂರ್ದಿಂದಾನೆ ಕೇಳುಸ್ತು ಅದ್ಕೆ ತೋಟದಲ್ಲಿ ನುಗ್ಗಿ ಹಿಂಗ್ಬಂದೆ ಅಂದ. ಒಂದ್ಲೋಟ ಕಾಪಿ
ಕೊಡಿ ಕುಡ್ಕೊಂಡು ಬೇಸಾಯಕ್ಕೆ ಹೋಗ್ತೀನಿ ಅಂದು ಅಡಿಗೆ ಮನೆಯ ಕಿಟಕಿಯ ಹಿಂದೆ
ಸಿಕ್ಕಿಸಿದ್ದ ತೆಂಗಿನ ಚಿಪ್ಪನ್ನು ತೆಕ್ಕೊಂಡು ಅಲ್ಲೇ ಕೂತ್ಕೊಂಡ. ಆಹಾಹ್ಹ ಯಜ್ಮಾನ
ಚಿಪ್ಪು ಹಿಡ್ಕಂಡು ಕೂತ್ಕಂಡ, ನೀನು ಇಲ್ಲಿದೀಯಾ ಅಂಥಾ ಗೊತ್ತಾದ್ರೆ ಇಬ್ರುನ್ನು
ನೇಣಿಘಾಕ್ತಾರೆ, ನೀನು ಬಂದಿರೋದನ್ನ ನಾನು ಹೇಳಿಲ್ಲ ಅಂಥಾ. ಬಾ ಇಲ್ಲಿ ಒಲೆಗೆ ಬೆಂಕಿ
ಹಾಕು ಅಷ್ಟೊತ್ತಿಗೆ ಕಾಪಿ ಕೊಡ್ತೀನಿ ಅಂದು ಮನೆಯೊಳಕ್ಕೆ ಹೋದ್ಲು.<br /> <br /> ಏನೋ
ಕರಿಯಾ, ಗಡದ್ದಾಗಿ ನಿದ್ದೆ ಮಾಡ್ತಿದೀಯಾ? ನಿಂದೇ ಪುಣ್ಯ ನೋಡು. ಬೆಚ್ಚಗೆ ನಿದ್ರೆ,
ತಿನ್ನಾಕೆ ಮೀನು ಮಾಂಸ ಮೂಳೆ! ಕರಿಯನಿಗೆ ಅರ್ಥವಾಯಿತೋ ಇಲ್ವೋ ಆದ್ರೆ ಮಂಜನನ್ನ ನೆಕ್ತಾ
ಕೂರ್ತು. ಹಚಾ ಆಚೆ ಹೋಗು ಅಂಥಾ ಜೋರು ಮಾಡಿ ಕೊಳಪೆಯಿಂದ ಉರುವಲು ಶುರುಮಾಡಿದ.ಲಕ್ಷ್ಮಿ
ಕಾಫಿಯನ್ನ ತಂದಳು. ಮಂಜ ಬೆಂಕಿ ಹೊತ್ತಿಸಿ ಮೈ ಕಾಯಿಸುತ್ತಾ ಕುಳಿತಿದ್ದ. ಕಾಫಿ ಕಂಡ
ತಕ್ಷಣ ಮೇಲೆ ಇಟ್ಟಿದ್ದ ತೆಂಗಿನ ಚಿಪ್ಪನ್ನು ತೆಗೆದು ಅಮ್ಮೋರ ಮುಂದೆ ತನ್ನ ಕೈಯನ್ನು
ಒಡ್ಡಿದ. <br /> <br /> ಅಮ್ಮೋರೆ ನಾನು ದನ ಬಿಟ್ಟಾದ್ಮೇಲೆ ಆ ಮೆಟ್ಲ್ಹತ್ರ ಸ್ವಲ್ಪ
ನಿಂತ್ಕಳಿ. ಇಲ್ಲಾಂದ್ರೆ ಮಾಮೂಲಂತೆ ಕಾಡಿನ ಕಡೆಗೆ ಓಡ್ತಾವೆ ಅಂದು ಕಾಪಿಯನ್ನ ಸೊರ ಸೊರ
ಅಂಥಾ ಹೀರಿ ಚಿಪ್ಪನ್ನು ತೊಳೆದು ಮೇಲಿಟ್ಟು, ಒಲೆಯಿಂದ ಉರಿಯುತ್ತಿರುವ ಒಂದು
ಕಟ್ಟಿಗೆಯನ್ನ ತೆಗೆದುಕೊಂಡು ಬೀಡಿಯನ್ನು ಹತ್ತಿಸಿ ಸೇದುತ್ತಾ ಹಟ್ಟಿಯ ಕಡೆ ಮೆಲ್ಲನೆ
ಹೆಜ್ಜೆ ಹಾಕಿದನು.<br /> <br /> ಏಯ್ ಮಂಜ ಎಲ್ಲಿ ಸಾಯೋಕೆ ಹೋಗಿದ್ಯೋ? ಇಲ್ಲೆಲ್ಲಿ ತೋಟದ
ಒಳಗಿಂದ ಬರ್ತಿದೀಯಾ? ಹೊಟ್ಟೆಗೆ ಅನ್ನ ತಿನ್ತೀರೋ ...ತಿನ್ತೀರೋ? ಸಾಲ ಬೇಕು ಬೇಕೆಂದಾಗ
ಕೊಟ್ಟು ಸಾಯ್ತೀವಿ ಆದ್ರೆ ಕೆಲ್ಸಕ್ಕೆ ಬೇಕೆಂದಾಗ ಊರೂರು ತಿರುಗ್ತೀರಾ? ಗೌಡನ ಮನೆ ಕಡೆ
ಕಣ್ಣೆತ್ತಿ ಸಹ ನೋಡಲ್ಲ. ನಿಮ್ಮಂಥರನ್ನ ಕಟ್ಕಂಡು ಸಾಯಕಿಂತ ಗದ್ದೆ ಮಾರೋದೇ ವಾಸಿ.<br /> <br />
ಅನೀರೀಕ್ಷಿತವಾಗಿ ಗೌಡ್ರು ಎದುರಿಗೆ ಕಂಡ ತಕ್ಷಣ ಮಂಜ ನಡುಗಹತ್ತಿದ ಆದರೂ
ಸಾವರಿಸಿಕೊಂಡು ಕೈಲಿದ್ದ ಬೀಡಿಯನ್ನೆಸೆದು 'ಗೌಡ್ರೆ ಮನೆ ಕಡೆನೇ ಬರ್ತಿದ್ದೆ ಆದ್ರೆ ಆ
ನಂಜ ಬರೋವಾಗ ಮಧ್ಯೆ ಸಿಕ್ಕಿ ನಿಮ್ಗೌಡ್ರ ಗದ್ದೆಲಿ ಹುಗುಳು ಬಿದ್ದು ನೀರೆಲ್ಲಾ
ಖಾಲಿಯಾಗಿದೆ ಅಂದ, ಅದ್ಕೆ ಹೋಗಿ ಹುಗುಳು ಕಟ್ಟಿ ನೀರು ಬಿಟ್ಟು ಬರೋಹೊತ್ತಿಗೆ
ಇಷ್ತೊತ್ತಾಯ್ತು' ಅಂಥಾ ಸುಳ್ಳನ್ನ ಬಹಳ ಚೆನ್ನಾಗಿಯೇ ಹೇಳಿದ. ಗೌಡ್ರು 'ಸರಿ ಸರಿ ಬೇಗ
ಹೋಗಿ ಬೇಸಾಯ ಕಟ್ಟು ಮತ್ತೆ, ಹಿಂಗೆ ನಿಧಾನ ಮಾಡ್ತಾ ಹೋದ್ರೆ ಎಲ್ರೂ ಗದ್ದೆ ಕುಯ್ಲು
ಶುರು ಮಾಡ್ತಾರೆ ನಾವು ನಾಟಿ ಮಾಡ್ತಿರ್ತೀವಿ'. ಮಂಜ ಬಚಾವಾದೆ ಅಂದ್ಕೊಂಡು ಹಟ್ಟಿಯ ಬಳಿ
ಹೋದ.<br /> <br /> ಹಟ್ಟಿಯಿಂದ ಮುಂದೆ ಹೋಗಿ ಬಲಕ್ಕೆ ತಿರುಗಿದರೆ ಗೌಡರ ಮನೆಗೆ ಹತ್ತಲು
ಮೆಟ್ಟಿಲುಗಳ ಸಾಲು, ಅದೇ ಹಾದಿಯಲ್ಲಿ ಸಾಗಿದರೆ ದಟ್ಟವಾದ ಕಾಡು. ಎಡಕ್ಕೆ ಹೋದರೆ ೭ ರಿಂದ
೮ ಮನೆಗಳು ನಂತರ ಗದ್ದೆಗೆ ಸಾಗುವ ಹಾದಿ. ಕೆಂಪ ಮತ್ತು ಬಸವ ಬಿಳೀ ಹುಲ್ಲನ್ನ
ಮೆಲ್ಲುತ್ತಾ ಕೂತಿದ್ದವು. ಮಂಜ ಬಂದೊಡನೆ ಎದ್ದು ನಿಂತವು. ಒಂದೆರಡು ದಿನದಿಂದ ಹೊರಗಡೆ
ಬಿಟ್ಟಿರಲಿಲ್ಲವಾದ್ದರಿಂದ ಇಂದು ಆ ಭಾಗ್ಯ ದೊರಕಬಹುದೆಂದು ಮಂಜನನ್ನೇ ನೋಡುತ್ತಿದ್ದವು.
ಎರಡರ ಹಗ್ಗವನ್ನ ಬಿಚ್ಚಿದ. <br /> <br /> ನೇಗಿಲು ತೆಗೆದುಕೊಂಡು ಅವುಗಳ ಹಿಂದೆ ಹೊರಟನು.
ಬಸವ ಮುಂದೆ ಹೋಗುತ್ತಾ ಗದ್ದೆಯ ಕಡೆ ತನ್ನ ಹೆಜ್ಜೆಯನ್ನು ಹಾಕಿತ್ತು, ಹಿಂದೆ
ಬರುತ್ತಿದ್ದ ಕೆಂಪನೂ ಸಹ ಬಿಳಿಯನನ್ನೇ ಹಿಂಬಾಲಿಸಿತು. ದನಗಳು ಗದ್ದೆಯ ಕಡೆ ಹೋದದ್ದನ್ನ
ನೋಡಿ ಲಕ್ಷ್ಮಿ ಮನೆಗೆ ಹೋದಳು. ಮಂಜನಿಗೆ ಇನ್ನು ಬೇಸಾಯ ಮಾಡಬಹುದೆಂದು ಸಮಾಧಾನವಾಯಿತು.<br /> <br />
ಹಾಗೆ ಸಾಗುವಾಗ ಕೆಳಗಿನ ಮನೆಯ ಈರೆಗೌಡ್ರು ಮಂಜನನ್ನ ನೋಡಿ 'ಏನೋ ಮಂಜ, ಇಷ್ಟೊತ್ತಿಗೆ
ಬೇಸಾಯಕ್ಕೆ ಹೋಗ್ತಿದೀಯಲ್ಲೋ? ಅಲ್ನೋಡಿದ್ರೆ ನಿಮ್ಗೌಡ್ರು ನಿಂಗೆ ಕ್ಯಾಕರಿಸಿ
ಉಗೀತಿದ್ರು, ಎಂಥದ್ಲಾ ನಿನ್ ಕಥೆ?'. ಮಂಜ ಹಲ್ಕಿರಿದು 'ಎದ್ದೇಳೋವಾಗ್ಲೆ ತುಂಬಾ
ಹೊತಾಯ್ತು ಗೌಡ್ರೆ ಹಂಗಾಗಿ ಇಷ್ಟೊತ್ತು, ನಮ್ಗೌಡ್ರದ್ದು ಯಾವಾಗ್ಲೂ ಇದ್ದದ್ದೇ, ಅದ್ಸರಿ
ನಿಮ್ ಗದ್ದೆ ಬ್ಯಾಸಾಯ ಆಯ್ತೋ?. ಗೌಡ್ರು ಜೋರಾಗಿ ನಗುತ್ತಾ 'ಬ್ಯಾಸಾಯನೂ ಆಯ್ತೂ
ನಾಟಿನೂ ಆಯ್ತು, ಹೋಗ್ಹೊಗು ಬ್ಯಾಸ್ಯಾಯ ಮಾಡ್ನಡಿ ಇಲ್ಲಾಂದ್ರೆ ಎತ್ಗಳು ಕಾಡ್ನ
ಹತ್ತುತವೆ' ಅಂಥಾ ಅಂದ್ರು. <br /> <br /> ಆಗ್ಲಿ ಗೌಡ್ರೆ, ಬೀಡಿ ಏನಾರ ಇದ್ರೆ ಒಂದು
ಇತ್ಲಾಗೆ ಕೊಡೋಕಾಗತ್ತೆನು ನೋಡಿ' ಮಂಜ ಗೌಡ್ರ ಕಣ್ಗಳನ್ನೇ ನೋಡ್ತಾ ಕೇಳ್ದ. 'ನಿನ್ನನ್ನ
ನಿಲ್ಸಿ ಮಾತಾಡ್ಸಿದ್ದಕ್ಕೆ ಒಂದು ಬೀಡಿನೂ ಹೋಯ್ತು' ಅಂತಂದು ಗೌಡ್ರು ಜೇಬಿಗೆ ಕೈ ಹಾಕಿ
ಬೀಡಿಯ ಕಟ್ಟನ್ನು ತೆಗೆದು ಒಂದನ್ನು ಮಂಜನ ಕೈಗಿತ್ತರು. ಮಂಜ ಬೀಡಿಯನ್ನು ತೆಗೆದುಕೊಂಡು
ಬರ್ತೀನಿ ಗೌಡ್ರೆ, ಬ್ಯಾಸಾಯ ಆದ್ಮೇಲೆ ನಿಮ್ಗದ್ದೆ ಕಡೆ ಹೋಗಿ ನೀರಿದೆಯಾ ಇಲ್ವಾ ಅಂತ
ನೋಡ್ಕಂಬತೀನಿ ಅಂದು ಮುಂದೆ ಸಾಗಿದ.<br /> <br /> ಇದ್ದಕಿದ್ದಂತೆ ಕಂತ್ರಿನಾಯಿಗಳ ಕಿರುಚಾಟ
ಕೇಳಲಾರಂಭಿಸಿತು. ೬-೭ ನಾಯಿಗಳು ಕಚ್ಹಾಡುತ್ತಿದ್ದವು. ಕೆಂಪ ಮತ್ತು ಬಸವನನ್ನ ನೋಡಿದ
ತಕ್ಷಣ ಅವುಗಳನ್ನ ಬೆರೆಸಿಕೊಂಡು ಬಂದವು. ದನಗಳು ಮತ್ತು ನಾಯಿಗಳು ಮುನ್ನುಗ್ಗುವುದನ್ನ
ನೋಡಿದ ಮಂಜ ಕೈನಲ್ಲಿದ್ದ ನೇಗಿಲನ್ನು ಎಸೆದು ಬೇಲಿಯನ್ನ ಹಾರಿ ನಿಂತನು. ಎರಡೂ ದನಗಳು
ಮೆಟ್ಟಿಲನ್ನು ಹತ್ತಿ ಕಾಡಿನ ಕಡೆ ಓಡಿದವು. ಬೇಲಿ ದಾಟಿ ರಸ್ತೆಗೆ ಬಂದು ಮಂಜ ಅವುಗಳನ್ನ
ಹಿಂಬಾಲಿಸಿದ. ಗೌಡ್ರು ಮತ್ತೆ ಲಕ್ಷ್ಮಿ, ನಾಯಿಗಳ ಕಿರುಚಾಟ ಕೇಳಿ ಕಣಕ್ಕೆ
ಬರುವಷ್ಟರಲ್ಲಿ ದನಗಳು ಕಾಡಿನ ಮುಖ ನೋಡಿಯಾಗಿತ್ತು. ಕರಿಯ ಕಂತ್ರಿನಾಯಿಗಳನ್ನ
ಸೇರಿಕೊಂಡಿತ್ತು. ಮೆಟ್ಟಿಲು ಹತ್ತಿ ಏದುಸುರಿನಿಂದ ಓಡುತ್ತಿದ್ದ ಮಂಜ, ಕಣದಲ್ಲಿ
ನಿಂತಿದ್ದ ಗೌಡ್ರ ಮುಖ ನೋಡಿ ಮತ್ತಷ್ಟು ಬಿರುಸಿಂದ ಓಡಲಾರಂಭಿಸಿದ !<br /> </span></span></div>
ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-8088070145038667082013-11-14T21:37:00.003-08:002013-11-14T21:37:29.058-08:00ಗದ್ದೆಯಲ್ಲೊಂದು ಗ್ರೂಪ್ ಫೋಟೋ !<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span class="userContent" data-ft="{"tn":"K"}"><br />
ಊರಿಗೆ ಹೋದಾಗ ಕ್ಯಾಮೆರಾ ತೆಗೆದುಕೊಂಡು ಒಂದೆರಡು ಬಾರಿ ಗದ್ದೆಯ ಕಡೆ ಹೋದದ್ದನ್ನು
ಮೋಹನ ಗಮನಿಸಿದ್ದ. ನಾನು ಕ್ಯಾಮೆರಾವನ್ನು ಕುತ್ತಿಗೆಗೆ ನೇತಾಕಿಕೊಂಡು
ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದುದ್ದನ್ನು ಅವರ ಗುಂಪಿನವರಿಗೂ ತೋರಿಸಿದ್ದ. ಯಾವುದೋ ಲೋಕದಿಂದ ಬಂದವನ ಹಾಗೆ
ಅವರು ನನ್ನನ್ನು ಗಮನಿಸುತ್ತಿದ್ದರು (ಮದುವೆ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಮಾತ್ರ ಕ್ಯಾಮೆರಾ
ನೋಡುತ್ತಿದ್ದವರಿಗೆ ನನ್ನ ಈ ಅವಸ್ಥೆ ನಗು ತರಿಸಿರಬಹುದು). <br /> <br /> ಒಂದು ದಿನ ನಡುಮನೆಯಲ್ಲ<span class="text_exposed_show">ಿ
ನಾನು ಪೇಪರ್ ಓದುತ್ತಾ ಕುಳಿತಿದ್ದಾಗ ಮೋಹನ ಬಂದು ಅಮ್ಮನ ಬಳಿ 'ಅಮ್ಮೋರೇ, ಸಣ್ಣ
ಗೌಡ್ರಿಗೆ ಹೇಳಿ ನಮ್ದೆಲ್ಲರ್ದೂ ಒಂದು ಫೋಟೋ ತೆಗೀಲಿಕ್ಕೆ ಹೇಳಿ' ಅಂತಿದ್ದ. 'ಇನ್ನೂ
ಇಲ್ಲೇ ದನ ಕಾಯ್ತಿದಿರೇನ್ರೋ, ಗದ್ದೆ ಕುಯ್ಯೋದಕ್ಕೆ ಹೋಗ್ರೋ' ಎಂದು ಅಮ್ಮ ಆತನ ಮಾತನ್ನ
ಕಿವಿಗೆ ಹಾಕಿಕೊಳ್ಳದೆ ಗದರಿಸುತ್ತಿದ್ದರು. 'ಅಯ್ಯೋ ಅಮ್ಮೋರೇ ಅಲ್ಲೇ ಇರ್ತೀವಿ,
ಗೌಡ್ರಿಗೆ ಗದ್ದೆಗೆ ಬರೋವಾಗ ಕ್ಯಾಮೆರಾ ತಕ್ಕಂಬರಕೆ ಹೇಳಿ' ಅಂದ. 'ನಿಮ್ದೊಳ್ಳೆ ಕಥೆ
ಕಣ್ರಾ ಮಾರಾಯ, ಸರಿ ಬೇಗ ಹೊರಡಿ, ಅವ್ನಿಗೆ ಹೇಳ್ತೀನಿ' ಎಂದು ಅಮ್ಮ ಅವನನ್ನ
ಕಳಿಸಿದ್ಲು. ಅವನು 'ಮರೀಬ್ಯಾಡ್ರೀ ಅಮ್ಮೋರೇ' ಅಂತ ಕೂಗಿಕೊಂಡೇ ಹೋಗ್ತಿದ್ದ.<br /> <br />
ನಾನು ತಿಂಡಿ ತಿಂದು ಕ್ಯಾಮೆರಾ ಕುತ್ತಿಗೆಗೇರಿಸಿಕೊಂಡು ಗದ್ದೆಯ ಕಡೆ ಹೊರಟೆ. ದೂರದಿಂದ
ನಾನು ಬರುವುದನ್ನು ಗಮನಿಸಿದ ಮೋಹನ ಅಲ್ಲಿಂದಲೇ 'ಸಣ್ಗೌಡ್ರು ಕ್ಯಾಮೆರಾ ತಗೊಂಡು
ಬರ್ತಿದ್ದಾರೆ' ಅಂತ ಕೂಗಿ ಹೇಳ್ತಿದ್ದಿದ್ದು ಕೇಳಿಸ್ತಿತ್ತು. ಹತ್ತಿರ ಹೋದಾಗ ಎಲ್ಲಾ
ನನ್ನನ್ನ ನೋಡಿ ಹಲ್ಕಿರಿಯುತ್ತಿದ್ದರು. ನನಗೆ ಅವರೆಲ್ಲರನ್ನು ನೋಡಿ ಗಾಬರಿಯಾಯ್ತು,
ಎಲ್ಲರೂ ಹೊಸ ಬಟ್ಟೆ ಹಾಕಿಕೊಂಡು ಬಂದಿದ್ರು (ಬಹುಶಃ ಹೊಸ ಬಟ್ಟೆ ಹಾಕ್ಕೊಂಡು ಗದ್ದೆ
ಕೊಯ್ಲು ಮಾಡಿದ್ದವ್ರಲ್ಲಿ ಇವ್ರೇ ಮೊದ್ಲು ಅನ್ಸತ್ತೆ).<br /> <br /> ನನಗೆ ನಗು
ತಡೆಯಲಾಗಲಿಲ್ಲ 'ಅಲ್ವೋ ಮೋಹನ, ಮದ್ವೆಗೆ ಹೋಗ್ಬೇಕಾದವರು ತಪ್ಪಿ ಗದ್ದೆ ಕೊಯ್ಲಿಕ್ಕೆ
ಬಂದಿರೋ ಹಾಗೆ ಇದೆಯಲ್ಲೋ?'. ಆತ 'ಗೌಡ್ರೇ ಈ ಗೆಟಪ್ ಫ಼ೋಟೋಕೆ' ಅಂದ. 'ಹಾಗಿದ್ದವ್ರು
ಅಲ್ಲೇ ಮನೆ ಹತ್ರಾನೇ ತೆಗೆಸ್ಕೋಬಹುದಿತ್ತಲ್ಲೋ, ಇಲ್ಲಿ ಬಂದು ಹೊಸ ಬಟ್ಟೆ ಎಲ್ಲಾ ಗಲೀಜ್
ಮಡ್ಕೋಳ್ಳೊ ಸ್ತಿತಿ ಯಾಕೆ?' ಮೋಹನ ಅದಕ್ಕೆ 'ನಮ್ಮೂರಲ್ಲಿ ಎಲ್ರಿಗೂ ತೋರಿಸ್ಬೇಕಲ್ಲ
ಗೌಡ್ರೇ, ನಮ್ಮ ಗೌಡ್ರ ಗದ್ದೆಲಿ ನಾವು ಕೆಲ್ಸ ಮಾಡ್ತಿರೋದನ್ನ' ಅಂದ.<br /> <br /> ಸರಿ
ಸರಿ ಎಲ್ಲಾ ಚೆನ್ನಾಗಿ ನಿಂತ್ಕಳಿ ಅಂದೆ. ಎಲ್ರೂ ಕೈಲಿ ಕುಡುಗೋಲು ಹಿಡ್ಕೊಂಡು
ಕ್ಯಾಮೆರಾಗೆ ಪೋಸ್ ಕೊಡೋಕೆ ನಿಂತ್ರು, ಯಾರಾದ್ರೂ ದೂರದಿಂದ ಈ ದೃಶ್ಯ ನೋಡಿದ್ರೆ
ಕುಡುಗೋಲು ಹಿಡ್ಕೊಂಡು ಸಾಯ್ಸೋಕೆ ಬರ್ತಿರ್ಬೇಕೇನೋ ಅನ್ನೋ ಹಾಗಿತ್ತು. ಹಿಂಗ್ಯಾರಾದ್ರೂ
ಪೋಸ್ ಕೊಡ್ತಾರೇನ್ರೋ ಅಂದದ್ದಕ್ಕೆ, ಹಿಂಗೇ ಹೊಡೀರಿ ಗೌಡ್ರೆ ಅಂದ್ರು. ಸರಿ ಕಣ್ರಪ್ಪ
ನಿಮ್ಮಿಷ್ಟ ಅಂದು ನಾನು ಕ್ಯಾಮೆರಾ ಆನ್ ಮಾಡಿ ಎಲ್ಲರನ್ನೂ ಸ್ವಲ್ಪ ನಗಾಡ್ರಪ್ಪ ಎಂದೆ,
ಅವರ ನಗುಗಿಂತ ನನಗೇ ನಗು ಜಾಸ್ತಿ ಬರ್ತಿತ್ತು ಆದರೂ ತಡೆದುಕೊಂಡು ಕ್ಯಾಮೆರಾ ಕ್ಲಿಕ್
ಮಾಡಿದೆ. <br /> <br /> ಆಯ್ತು ಕಣ್ರಪ್ಪಾ ಅಂದೆ, ಕ್ಷಣಾರ್ಧದಲ್ಲಿ ಎಲ್ರೂ ನನ್ನನ್ನ
ಸುತ್ತುವರಿದಿದ್ದರು, ಫೋಟೋ ಹೇಗೆ ಬಂದಿದೆ ಎಂದು ನೋಡುವ ಕುತೂಹಲಕ್ಕೆ.ನಾನು ಪ್ಲೇ ಬಟನ್
ಒತ್ತಿದೆ ಆದರೆ ಫೋಟೋ ಕಾಣಿಸಲಿಲ್ಲ. ಆಗ ಗೊತ್ತಾಯ್ತು ಮೆಮೊರಿ ಕಾರ್ಡ್ ಮನೆಯಲ್ಲೇ
ಬಿಟ್ಟು ಬಂದಿದ್ದೇನೆಂದು. ಅವರಿಗೆ ವಿಷಯ ಹೇಳಿ ಮೋಹನನನ್ನ ಮನೆಗೋಡಿಸಿದೆ, ಅಮ್ಮನಿಗೆ
ಹೇಳಿ ತೆಗೆದುಕೊಂಡು ಬಾ ಎಂದು. <br /> <br /> ಮೋಹನ ಒಂದೇ ಉಸುರಿಗೆ ಓಡಿದ್ದ, ತಿರುಗಿ
ಬರುವಷ್ಟರಲ್ಲಿ ಹೊಸ ಬಟ್ಟೆಗೆ ಕೆಸರೆಲ್ಲಾ ಮೆತ್ತಿಕೊಂಡಿತ್ತು, ಈಗ ಅವನಿಗೆ ಅದ್ಯಾವುದರ
ಬಗ್ಗೆ ಪರಿವೇ ಇರಲಿಲ್ಲ. ಬಟ್ಟೆ ಹಿಂಗಾಗಿದ್ಯಲ್ಲೋ ಎಂದಾಗ, ಹೆಂಗಾದ್ರೂ ಇರ್ಲಿ ಗೌಡ್ರೆ,
ಒಂದು ಸಕತ್ತಾಗಿರೋ ಫೋಟೋ ತೆಗೀರಿ ಎಂದು ಎಲ್ಲರೊಳಗೊಂದಾಗಿ ಫೋಟೋಗೆ ಹಲ್ಕಿರಿದು ನಿಂತ.</span></span></div>
ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-31942352619227563062013-08-06T07:30:00.003-07:002013-08-06T07:30:56.026-07:00ಸಣ್ಣಕಥೆ - ಅಲಕ್ಷ್ಯ <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br /><span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ಎಲ್ಲ
ಒಂಬತ್ತು ಜನ ಸ್ನೇಹಿತರೂ ಮುಂದಿನ ವಾರ ಟ್ರೆಕಿಂಗ್ ಹೋಗುವುದೆಂದು ನಿಶ್ಚಯ ಮಾಡಿದ್ದರು,
ಆ ದಿನ ಬಂತು, ಆದರೆ ಸಂಖ್ಯೆ ಒಂಬತ್ತರಿಂದ ಐದಕ್ಕಿಳಿದಿತ್ತು ಉಳಿದವರಿಗೆ ಆಫೀಸ್
ಕೆಲಸವಿದ್ದುದ್ದರಿಂದ. ಎಲ್ಲರೂ ಬ್ಯಾಗ್ ಹೊತ್ತುಕೊಂಡಿದ್ದರು, ಬ್ಯಾಗಲ್ಲಿ ಚಿಪ್ಸ್,
ಬಿಸ್ಕೆಟ್ಸ್, ನೀರಿನ ಬಾಟಲಿ ಇತ್ತು. ಅದರಲ್ಲಿಬ್ಬರ ಬ್ಯಾಗಿನ ಮೂಲೆಯಲ್ಲಿ ಯಾರಿಗೂ
ಕಾಣದಂತೆ ಮದ್ಯದ ಬಾಟಲಿಗಳೂ ಸ್ಥಾನವನ್ನ ಆಕ್ರಮಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದವು. ರಾತ್ರಿ ಬಸ್ ಹತ್ತಿ
ಬೆಳಗ್ಗೆ ಟ್ರೆಕಿಂಗ್ ಶುರು ಮಾಡಬೇಕಿದ್ದ ಊರನ್ನ ತಲುಪಿದರು, ಅಕ್ಟೋಬರ್ ತಿಂಗಳ ಚಳಿಗೆ
ಎಲ್ಲರೂ ನಡುಗುತ್ತಿದ್ದರು. ಹತ್ತಿರವಿದ್ದ ಒಂದು ಸಣ್ಣ ಅಂಗಡಿಯಲ್ಲಿ ತಿಂಡಿ ತಿಂದು,
ಕಾಫಿ ಕುಡಿದು ಟ್ರೆಕಿಂಗ್ ಶುರು ಮಾಡಿದರು. ಬೆಟ್ಟ ಏರುತ್ತಿದ್ದಂತೆ ಚಳಿಯ ತೀವ್ರತೆಯೂ
ಏರುತ್ತಿತ್ತು, ಆಹ್ಲಾದಕರ ವಾತಾವರಣ, ಸುಮಾರು ೨ ಗಂಟೆಗಳ ತರುವಾಯ ಎಲ್ಲರ ಹೊಟ್ಟೆ
ಚುರುಗುಡುತ್ತಿತ್ತು, ಬ್ಯಾಗ್ ಓಪನ್ ಮಾಡಿ ಸ್ನ್ಯಾಕ್ಸ್ ತಿಂದರು, ಒಬ್ಬ ಮದ್ಯದ
ಬಾಟಲಿಯನ್ನ ಓಪನ್ ಮಾಡಿದ, ಉಳಿದವರೆಲ್ಲರೂ ಅವನ ಮೇಲೆ ಮುಗಿಬಿದ್ದು ಬಾಟಲಿಯನ್ನ
ಕಿತ್ತುಕೊಂಡು ಖಾಲಿ ಮಾಡಿ ಅಲ್ಲೇ ಎಸೆದರು. ಎಲ್ಲ ಆದ ಮೇಲೆ ಬಾರದಿದ್ದ
ಗೆಳೆಯರಲ್ಲೊಬ್ಬನಿಗೆ ಕಾಲ್ ಮಾಡಿ 'ಸಕತ್ತಾಗಿದೆ ಮಗಾ ಜಾಗ, ಲೈಫ಼ಲ್ಲಿ ಒಂದ್ಸಲ ವಿಸಿಟ್
ಮಾಡ್ಲೇಬೇಕು' ಅಂದ. ಅತ್ತ ಕಡೆಯಿಂದ ಆತ ಸದ್ಯದಲ್ಲೇ ಪ್ಲಾನ್ ಮಾಡ್ತೀವಿ ಅಂದ. ಸುಮಾರು ೩
ತಿಂಗಳ ನಂತರ ಉಳಿದ ಸ್ನೇಹಿತರು ಅಲ್ಲಿಗೆ ಟ್ರೆಕಿಂಗ್ ಹೊರಟರು. ಹಿಂದಿನ ದಿನ ಸ್ವಲ್ಪ
ಮಳೆ ಬಂದಿತ್ತು, ನಡೆಯುವಾಗ ಅಲ್ಲಲ್ಲಿ ಜಾರುವ ಅನುಭವವಾಗುತ್ತಿತ್ತು, ಎಲ್ಲರೂ
ಎಚ್ಚರಿಕೆಯಿಂದ ಹೆಜ್ಜೆಯಿಡುತ್ತಿದ್ದರು. ಇದ್ದಕ್ಕಿದ್ದಂತೆ ಕೊನೆಯಲ್ಲಿದ್ದವನು ಜಾರಿ ಹೋ
ಎಂದು ಕಿರುಚಿದ, ಮುಂದೆ ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದವರು ಜೋಪಾನ ಕಣೋ ಎಂದು ಮುನ್ನಡೆಯುತ್ತಿದ್ದರು.
ಆದರೆ ಆತ ಜಾರಿದವನು ಅಲ್ಲೇ ಬಿದ್ದಿದ್ದ ಖಾಲಿ ಬಾಟಲಿಯ ಮೇಲೆ ಕಾಲಿರಿಸಿದ್ದ. ಆಯತಪ್ಪಿ
ಬೆಟ್ಟದ ಮೇಲಿಂದ ಕೆಳಗೆ ಬಿದ್ದ ಅವನ ಪ್ರಾಣಪಕ್ಷಿ ಹಾರಿಹೋಗಿತ್ತು.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">.</span></div>
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> </span><br />
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> ಗೆಳೆಯ ಎಸೆದಿದ್ದ ಬಾಟಲಿ ಇವನ ಬಲಿ ಪಡೆದುಕೊಂಡಿತ್ತು.</span></div>
ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-71899291271496472242013-07-07T23:53:00.000-07:002013-07-07T23:53:28.711-07:00ಗ್ಲೋಬಲೈಜ್ಹೇಶನ್ ಎಫೆಕ್ಟ್ - ೧ <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgycCmmBAgnxdOnavHbYN4PrDGsRw-ijYImyU-SjmMd9c5GYE8pBvvaE-gblrPNhCrVmwvcIOUvS3lFJ6SNVYl7tbNzWACwFdar1L8v05H27Awu_omg0NOA41z4EiON3Teqzf4lg8e2SDBw/s1600/Globalisation+1.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgycCmmBAgnxdOnavHbYN4PrDGsRw-ijYImyU-SjmMd9c5GYE8pBvvaE-gblrPNhCrVmwvcIOUvS3lFJ6SNVYl7tbNzWACwFdar1L8v05H27Awu_omg0NOA41z4EiON3Teqzf4lg8e2SDBw/s320/Globalisation+1.png" width="320" /></a></div>
<br /></div>
ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-11575724849210605402013-06-25T23:18:00.001-07:002013-06-25T23:18:44.932-07:00ವಿಜಯವಾಣಿಯಲ್ಲಿ ನನ್ನದೊಂದು ಲೇಖನ <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #37404e; display: inline !important; float: none; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: auto; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;">ಭಾನುವಾರದ ವಿಜಯವಾಣಿಯಲ್ಲಿ ನನ್ನದೊಂದು ಲೇಖನ - ಒಂದು ಮಳೆಯ ಕಥೆ</span><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUAE29p-hFSJ5RuZfttk7ly-0NBjfhw4yoqxFlytHhYLnL4Kjj6iC5kxmkrRy14WVCnb_BWpb_MWX2plFtgAb2LXz3SO8WNe_RuTV6m6KYMA5VXZnvDeyIdAZjFGXg9dLuiDTJod329Yly/s1600/My+article.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUAE29p-hFSJ5RuZfttk7ly-0NBjfhw4yoqxFlytHhYLnL4Kjj6iC5kxmkrRy14WVCnb_BWpb_MWX2plFtgAb2LXz3SO8WNe_RuTV6m6KYMA5VXZnvDeyIdAZjFGXg9dLuiDTJod329Yly/s320/My+article.JPG" width="296" /></a></div>
<br /></div>
ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-63763194065480831522013-06-14T00:35:00.002-07:002013-06-14T00:35:35.275-07:00ವಿಪರ್ಯಾಸ <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #37404e; display: inline !important; float: none; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: auto; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;">ಅತ್ತ - ></span><br style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #37404e; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: auto; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;" /><br style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #37404e; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: auto; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;" /><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #37404e; display: inline !important; float: none; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: auto; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;">ಹೊಳೆಯಿಂದ ತನ್ನ ಹೊಲಕ್ಕೆ ನೀರು ಹಾಯಿಸಲು<span class="Apple-converted-space"> </span></span><br style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #37404e; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: auto; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;" /><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #37404e; display: inline !important; float: none; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: auto; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;">ಕರೆಂಟಿಗೆ ಕಾದು ಕಾದು ಬಾರದಿದ್ದಾಗ ಆತ<span class="Apple-converted-space"> </span></span><br style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #37404e; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: auto; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;" /><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #37404e; display: inline !important; float: none; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: auto; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;">ಹಾಡಹಗಲೇ ಆತ್ಮಹತ್ಯೆ ಮಾಡಿಕೊಂಡಿದ್ದ<span class="Apple-converted-space"> </span></span><br style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #37404e; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: auto; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;" /><br style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #37404e; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: auto; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;" /><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #37404e; display: inline !important; float: none; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: auto; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;">ಇತ್ತ - ></span><br style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #37404e; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: auto; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;" /><span class="text_exposed_show" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #37404e; display: inline; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: auto; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;"><br />ಹಗಲು ಹೊತ್ತಿನಲ್ಲೇ ಆ ಮಾಲ್ ನಲ್ಲಿ<span class="Apple-converted-space"> </span><br />ಸಾವಿರಾರು ಬಲ್ಬ್ ಗಳ ಬೆಳಕು<span class="Apple-converted-space"> </span><br />ಎಲ್ಲರ ಕಣ್ಣು ಕುಕ್ಕುತ್ತಿದ್ದವು</span></div>
ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-88276363284574868542013-05-30T04:08:00.002-07:002013-05-30T04:08:46.504-07:00<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span class="userContent" style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #37404e; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 12.800000190734863px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: 2; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_51a731a8648180a13298198" style="display: inline;">
ಮರಳಿ ಬರುತ್ತಿದೆ ಮತ್ತೆ ಮಾನ್ಸೂನ್<br />........................................<br /><br /><br />೨ ತಿಂಗಳ ಹಿಂದೆ ಎಲ್ಲೋ ಬಿಸಾಕಿದ್ದ ಸ್ಕೂಲ್ ಬ್ಯಾಗನ್ನ ಹುಡುಕಿ ತಂದು, ಒರೆಸಿ, ಜಾಮಿಟ್ರಿ ಬಾಕ್ಸನ್ನ ತೆಗೆದು ಕೈವಾರ, ಕೋನಮಾಪಕ, ಪೆನ್ಸಿಲ್ ರಬ್ಬರ್, ಮೆಂಡರ್ ಎಲ್ಲ ಸರಿಯಾಗಿ ಇದೆಯೇ ಎಂದು ತೆಗೆದು ನೋಡಿ<span class="Apple-converted-space"> </span><span class="text_exposed_show" style="display: inline;">ಮತ್ತೆ ಬ್ಯಾಗಿನೊಳಗೆ ತುರುಕಿ, ಅಮ್ಮ ಕೊಟ್ಟ ಟಿಫಿನ್ ಬಾಕ್ಸನ್ನ ಹಾಕಿಕೊಂಡು, ತೊಳೆದಿಟ್ಟ ಯುನಿಫಾರ್ಮನ್ನ ಧರಿಸಿ, ಗೋಡೆಯ ಸಂಧಿಯಲ್ಲಿ ಒರಗಿಸಿದ್ದ ಹಳೆಯ ಛತ್ರಿಯನ್ನ ಹೊರತೆಗೆದು ಚಾವಡಿಗೆ ಬಂದು ಚಪ್ಪಲಿಯನ್ನ ಹಾಕಿಕೊಂಡು, ಛತ್ರಿಯ ಬಟನ್ ಅದುಮಿ ಎರಡೂ ಕೈನಿಂದ ಮೇಲೆತ್ತಿ ಸಿಕ್ಕಿಸಿ ಮನೆಯಿಂದ ಅಂಗಳಕ್ಕೆ ಕಾಲಿಟ್ಟರೆ ಈಗಿರುವ ರೀತಿಯಲ್ಲೇ ಹಿಂದಿರುಗಿ ಬರುವ ಸಾಧ್ಯತೆಯಂತೂ ಅಸಂಭವ.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOKg1db8xrdByqQRWH4xIu_wWdrgYx7R3Sn1fd8X9YbG7_VkY_Mtxx719UgFlOyP1VQvv8ChrHQeRvjYdV5VVanGW2LxCXSqNk87BOuBPcyEsMG_ejzeAnLw-oGYXXIv5IXFvA_lLCCwrm/s1600/DSC06436.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOKg1db8xrdByqQRWH4xIu_wWdrgYx7R3Sn1fd8X9YbG7_VkY_Mtxx719UgFlOyP1VQvv8ChrHQeRvjYdV5VVanGW2LxCXSqNk87BOuBPcyEsMG_ejzeAnLw-oGYXXIv5IXFvA_lLCCwrm/s1600/DSC06436.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br /><br />ಮುಂದೆ ಓದಿ.............<br /><br /><br /><br />ಲೇಖನದ ಶೀರ್ಷಿಕೆಯನ್ನ 'ಮರಳಿ ಬರುತ್ತಿದೆ ಮತ್ತೆ ಮುಂಗಾರು ಮಳೆ' ಅಂತ ಇಡೋಣ ಅಂದ್ರೆ ಆ ಹೆಸರು ಎಷ್ಟು ಪ್ರಸಿದ್ಧಿಯಾಗಿದೆ ಅಂತಂದ್ರೆ ಮುಂಗಾರು ಮಳೆ ಅಂದ್ರೆ ಮಳೆ ಅಲ್ಲ ಫಿಲ್ಮ್ ಅನ್ನುವಷ್ಟರ ಮಟ್ಟಿಗೆ. ಮುಂಗಾರು ಮಳೆ ಅಂದ್ರೆ ಏನು ಅಂತ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲದವರಿಗೂ ಆ ಚಿತ್ರ ಬಂದ ಮೇಲೆ ಅದು ಚಿತ್ರವಾಗಿಯೇ ಚಿತ್ತದಲ್ಲಿ ಉಳಿದುಬಿಟ್ಟಿದೆ ಹಾಗಾಗಿ ಮಾನ್ಸೂನ್ ಎಂದು ಹೆಸರಿಸಿದ್ದೇನೆ, ಆದರೂ ಪ್ರಾಸಕ್ಕೇನು ತೊಂದರೆಯಾಗಿಲ್ಲ!!.<br /><br />ಎಲ್ಲಿಂದಲೋ ಬಂದ ಮೋಡಗಳೆಲ್ಲಾ ಒಂದಾಗಿ ಕಾದ ನೆಲಕೆ ಹನಿಗಳ ಸಿಂಚನವೀಯುತ್ತಿದ್ದರೆ ಮನೆಯಂಗಳಕೆ ಬಂದು ಮಳೆಗೆ ಮೈಯೊಡ್ಡುವ ಹಂಬಲ ಮನಸೊಳಗೆ ಚಿಗುರೊಡೆಯದಿದ್ದರೆ ಕೇಳಿ. ಇಳೆಯನ್ನ ತಂಪಾಗಿಸುವ ಜವಾಬ್ದಾರಿ ತನ್ನದೇ ಎಂಬಂತೆ ವರುಣ ಮಳೆಯನ್ನ ಸುರಿಸುತ್ತಲೇ ಇರುತ್ತಾನೆ. ಆ ಹನಿಗಳ ನೋಡಿ ಒಬ್ಬೊಬ್ಬರ ಮನದಲ್ಲಿ ಥರ ಥರ ಆಲೋಚನೆ. ಕೊಟ್ಟಿಗೆಯಲ್ಲಿರುವ ನೇಗಿಲು ಹಗ್ಗದ ಚಿಂತೆ ರೈತನಿಗಾದರೆ, ಎತ್ತುಗಳಿಗೆ ಇನ್ನು ಮುಂದೆ ಬಿಡುವಿಲ್ಲದ ಕೆಲಸ ಎನ್ನುವ ಚಿಂತೆ! ಬೇಸಿಗೆ ರಜೆಯನ್ನ ಮಳೆಗಾಲಕ್ಕೂ ವಿಸ್ತರಿಸಿದ್ದರೆ ಇವರ ಗಂಟೇನು ಹೋಗುವುದೋ ಎಂದು ಬ್ಯಾಗಿಗೆ ಪುಸ್ತಕವನ್ನ ಹಾಕಿ ಬ್ಯಾಗನ್ನ ನೇತಾಕಿಕೊಂಡು ಕೊಡೆಯನ್ನ ಹಿಡಿದುಕೊಂಡು ಮಳೆಯನ್ನ ಶಪಿಸುತ್ತಾ ಅದರಲ್ಲೇ ಆಟ ಆಡಿಕೊಂಡು ಶಾಲೆಗೆ ತಲುಪುವ ಮಕ್ಕಳ ಪಡೆ ಒಂದು ಕಡೆಯಾದರೆ ಅಮ್ಮನಿಗೆ ಗಂಡನನ್ನ ಹೊಲಕ್ಕೆ ಕಳುಹಿಸಿ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ತಿಂಡಿ ಕೊಟ್ಟು ಮಧ್ಯಾಹ್ನದ ಊಟವನ್ನ ಅವರ ಬ್ಯಾಗಿನಲ್ಲಿ ಹಾಕಿ ಅವರನ್ನ ಕಳುಹಿಸಿ ಆನಂತರ ಗಂಡನಿಗೆ ತಿಂಡಿಯನ್ನ ತೆಗೆದುಕೊಂಡು ಹೋಗುವ ಕಾಯಕ.<br /><br />ತಿಳಿಯಾದ ಆಗಸವನ್ನ ಮುಂಗಾರಿನ ಮೋಡಗಳು ನಿಧಾನವಾಗಿ ಆವರಿಸುವ ಪ್ರಕ್ರಿಯೆಯೇ ಅದ್ಭುತ. ಮೇ ಕೊನೆಯ ಅಥವಾ ಜೂನ್ ಮೊದಲ ವಾರದ ಯಾವುದೋ ಒಂದು ದಿನದಲ್ಲಿ ನೋಡ ನೋಡುತ್ತಿದ್ದಂತೆಯೇ ನೀಲಿ ಆಗಸವನ್ನ ಮುತ್ತುವಾ ಮೋಡಗಳು ಒಂದೊಂದಾಗಿ ಚಲಿಸುತ್ತಾ ಇಡೀ ವಾತಾವರಣವನ್ನ ಬದಲಾಯಿಸಿಬಿಡುತ್ತವೆ. ಕಣ್ಣಿಗೆ ಕಾಣುತ್ತಿದ್ದ ಸೂರ್ಯ ಒಮ್ಮೆಲೆ ಮರೆಯಾಗಿಬಿಡುತ್ತಾನೆ ಮತ್ತೆ ಅವನು ಕಾಣುವುದು ಮುಂಗಾರು ಮುಗಿದ ನಂತರವೇ ಅಂದರೆ ಏನಿಲ್ಲವೆಂದರೂ ಸುಮಾರು ೩ ತಿಂಗಳ ನಂತರವೇ. ಅಲ್ಲಿಯವರೆಗೂ ಬರೀ ಮೋಡಗಳದ್ದೇ ಸಾಮ್ರಾಜ್ಯ. ಮಿಂಚು, ಗುಡುಗುಗಳದ್ದೇ ಕಾರುಬಾರು. ಹನಿಗಳ ನಡುವೆ ಜಾಗವೇ ಇಲ್ಲವೇನೋ ಎಂಬಂತೆ ಸುರಿಯುವ ಜಿಟಿಜಿಟಿ ಮಳೆ.<br /><br />ಬೆಳಗ್ಗೆದ್ದು ಬಿಸಿ ಬಿಸಿ ಕಾಫಿ ಕುಡಿದು ಕೊಟ್ಟಿಗೆಗೆ ಹೋಗಿ ನೇಗಿಲನ್ನ ಹೊತ್ತುಕೊಂಡು ಎತ್ತುಗಳನ್ನ ಹೊಡೆದುಕೊಂಡು ಬೆಳಗ್ಗೆ ಹೊರಟರೆ ಸುಮಾರು ೪- ೫ ತಾಸು ರೈತನ ಗಮನ ಗದ್ದೆ, ನೇಗಿಲು, ಹಾಗೂ ಎತ್ತುಗಳ ಮೇಲೆ. ಅದರ ನಡುವೆ ಹೆಂಡತಿ ತಂದುಕೊಟ್ಟ ತಿಂಡಿಯನ್ನ ತಿಂದು ಮತ್ತೆ ಬೇಸಾಯ ಮಾಡಿದರೆ ಅಲ್ಲಿಗೆ ಅಂದಿನ ಕೆಲಸಕ್ಕೆ ವಿರಾಮ. ಇನ್ನೇನಿದ್ದರೂ ಎತ್ತುಗಳನ್ನ ಮೇಯಿಸಿ ಕೊಟ್ಟಿಗೆಗೆ ಹೊಡೆದುಕೊಂಡು ಹೋಗುವುದು, ಅದು ಆತನ ಮಗನ ಕೆಲಸ. ಅವನಿಗೋ ಆ ಮಳೆಯಲ್ಲಿ ತನ್ನ ಗೆಳೆಯರೊಡಗೂಡಿ ಹೊಳೆಗೆ ಈಜಲು ಹೋಗುವಾಸೆ. ಆದರೆ ಅಪ್ಪನ ಕೋಪ ನೆನೆಸಿಕೊಂಡು ವಿಧಿಯಿಲ್ಲದೆ ಮೈಮೇಲೆ ಗೋಣಿ ಚೀಲವನ್ನ ಹಾಕಿಕೊಂಡು ಮಳೆಯಲ್ಲಿ ನೆನೆಯದಂತೆ ಮರದ ಬುಡದಲ್ಲಿ ಕುಳಿತು ಎತ್ತುಗಳನ್ನ ಮೇಯಿಸಲೇಬೇಕು.<br /><br />೨ ತಿಂಗಳ ಹಿಂದೆ ಎಲ್ಲೋ ಬಿಸಾಕಿದ್ದ ಸ್ಕೂಲ್ ಬ್ಯಾಗನ್ನ ಹುಡುಕಿ ತಂದು, ಒರೆಸಿ, ಜಾಮಿಟ್ರಿ ಬಾಕ್ಸನ್ನ ತೆಗೆದು ಕೈವಾರ, ಕೋನಮಾಪಕ, ಪೆನ್ಸಿಲ್ ರಬ್ಬರ್, ಮೆಂಡರ್ ಎಲ್ಲ ಸರಿಯಾಗಿ ಇದೆಯೇ ಎಂದು ತೆಗೆದು ನೋಡಿ ಮತ್ತೆ ಬ್ಯಾಗಿನೊಳಗೆ ತುರುಕಿ, ಅಮ್ಮ ಕೊಟ್ಟ ಟಿಫಿನ್ ಬಾಕ್ಸನ್ನ ಹಾಕಿಕೊಂಡು, ತೊಳೆದಿಟ್ಟ ಯುನಿಫಾರ್ಮನ್ನ ಧರಿಸಿ, ಗೋಡೆಯ ಸಂಧಿಯಲ್ಲಿ ಒರಗಿಸಿದ್ದ ಹಳೆಯ ಛತ್ರಿಯನ್ನ ಹೊರತೆಗೆದು ಚಾವಡಿಗೆ ಬಂದು ಚಪ್ಪಲಿಯನ್ನ ಹಾಕಿಕೊಂಡು, ಛತ್ರಿಯ ಬಟನ್ ಅದುಮಿ ಎರಡೂ ಕೈನಿಂದ ಮೇಲೆತ್ತಿ ಸಿಕ್ಕಿಸಿ ಮನೆಯಿಂದ ಅಂಗಳಕ್ಕೆ ಕಾಲಿಟ್ಟರೆ ಈಗಿರುವ ರೀತಿಯಲ್ಲೇ ಹಿಂದಿರುಗಿ ಬರುವ ಸಾಧ್ಯತೆಯಂತೂ ಅಸಂಭವ.<br /><br />ಅದೇ ಬೀದಿಯಲ್ಲಿರುವ ತನ್ನ ಸಹಪಾಠಿಗಳನ್ನೆಲ್ಲಾ ಕರೆದು ಅವರ ಸಂಗಡ ಹೊರಟರೆ ಅಲ್ಲಿಂದ ಮುಂದೆ ಇವರಾಡಿದ್ದೇ ಆಟ. ಎಲ್ಲರೂ ಅವರವರ ಬೇಸಿಗೆ ರಜೆಯ ಅನುಭವಗಳನ್ನ ಹಂಚಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾ ಗದ್ದೆ ತೋಟಗಳನ್ನು ದಾಟುತ್ತ ಕಂಡ ಹಣ್ಣಿನ ಮರಗಳನ್ನ ನೋಡಿ ಸಂಜೆ ವಾಪಸ್ ಬರುವಾಗ ಯಾವ್ಯಾವ ಮರಕ್ಕೆ ಲಗ್ಗೆ ಹಾಕಬೇಕೆಂದು ಪರಸ್ಪರ ಮಾತನಾಡಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾ ಹಳ್ಳ ಕೊಳ್ಳಗಳನ್ನ ಕ್ರಮಿಸಿ ಶಾಲೆಯನ್ನ ತಲುಪಿದರೆ ಒಂದು ಅಧ್ಯಾಯ ಮುಗಿದಂತೆ. ಕ್ಲಾಸ್ ಮುಗಿಸಿ ಕೊನೆಯ ಒಂದು ಗಂಟೆ ಆ ಮಳೆಯಲ್ಲೇ ಆಟವಾಡಿ ಬ್ಯಾಗನ್ನು ಏರಿಸಿಕೊಂಡು ಗೆಳೆಯರೊಂದಿಗೆ ಮನೆಯತ್ತ ಪಯಣ, ದಾರಿಯಲ್ಲಿ ಸಿಕ್ಕ ನೇರಳೆ ಹಣ್ಣೋ, ಹಲಸಿನ ಹಣ್ಣೋ, ಮಾವಿನ ಹಣ್ಣೋ, ಕಿತ್ತಳೆ ಹಣ್ಣಿನ ಮರವನ್ನ ಹತ್ತಿ ಆ ಮರದ ಹಣ್ಣುಗಳು ಇವರ ಉದರಕ್ಕೆ ಹೋಗದಿದ್ದರೆ ಅದು ಅಂದು ಅವರಿಗೆ ಆದ ಅಪಮಾನವೇ ಸರಿ.<br /><br />ಮನೆಗೆ ಬಂದು ಛತ್ರಿ ಮಡಿಸಿ ಬಾಗಿಲಿನ ಮೂಲೆಯಲ್ಲಿಟ್ಟು, ಚಪ್ಪಲಿ ಕಳಚಿ ಹೆಂಚಿನಿಂದ ಬೀಳುತ್ತಿರುವ ನೀರಿಂದ ಕಾಲು ತೊಳೆದು ಮನೆಯೊಳಕ್ಕೆ ಓಡಿ ಬ್ಯಾಗನ್ನೆತ್ತಿ ಮೂಲೆಯಲ್ಲೆಸೆದು ಅಡುಗೆ ಮನೆಗೆ ಓಡಿ, ಯುನಿಫಾರ್ಮ್ ಸ್ತಿತಿ ನೋಡಿ ಅಮ್ಮ ಬಯ್ಯುತ್ತಿದ್ದರೂ ಲೆಕ್ಕಿಸದೆ ಬೆಂಕಿಯನ್ನ ಕಾಯಿಸುತ್ತಾ ಬಿಸಿಬಿಸಿ ಬೆಲ್ಲದ ಕಾಪಿಯನ್ನ ಹೀರುವ ಹಿತ ಅವಿಸ್ಮರಣೀಯ.<br /><br />ಬಾಲ್ಕನಿಯಲ್ಲೋ, ಚಾವಡಿಯಲ್ಲೋ ಕುಳಿತು ಎದುರಿಗೆ ಕಾಣುವ ಗಿಡ, ಮರಗಳು ಹಾಗೂ ಬೆಟ್ಟ ಗುಡ್ಡಗಳ ಮೇಲೆ ಸುರಿಯುವ ಮಳೆಯ ಸೊಬಗ ನೋಡುವುದೇ ಒಂದು ಅದ್ಭುತ ದೃಶ್ಯಕಾವ್ಯ. ಆ ತಂಪನೆಯ ವಾತಾವರಣದಲ್ಲಿ ನಿಮ್ಮ ಕೈಗೊಂದು ಲೋಟ ಕಾಫಿ ಬಂದುಬಿಟ್ಟರೆ ಸ್ವರ್ಗ ಮೂರೇ ಗೇಣು. ಒಂದೊಮ್ಮೆ ನೀವು ಕಾಫಿ ಪ್ರಿಯರಾಗಿರದಿದ್ದಲ್ಲಿ ನಿಮ್ಮಷ್ಟು ದುರದೃಷ್ಟವಂತರು ಯಾರೂ ಇರಲಿಕ್ಕಿಲ್ಲ, ಎದುರಿಗಿರುವ ವ್ಯಕ್ತಿಯ ಕೈನಲ್ಲಿ ಬಿಸಿ ಬಿಸಿ ಹಬೆಯಾಡುತ್ತಿರುವ ಕಾಫಿಯನ್ನ ಕಂಡು ಕುಡಿಯುವ ಯೋಚನೆ ಬಂದರೂ ಬರಬಹುದೇನೋ. ಮಳೆಯ ಸಾನಿಧ್ಯ, ಕೈನಲ್ಲಿ ಕಾಫಿ ನಿಮ್ಮ ಮೈಮನ ತಣಿಸುವುದರಲ್ಲಿ ಯಾವುದೇ ಅಚ್ಚರಿಯಿಲ್ಲ. ಹಾಗಂತ ನಿಮ್ಮ ಅಮ್ಮನ ಬಳಿಯೋ ಹೆಂಡತಿಯ ಬಳಿಯೋ ಕೋಲ್ಡ್ ಕಾಫಿ ಕೊಡು ಎಂದು ಕೇಳಿದಿರಾ ಜೋಕೆ.<br /><br />ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ಬರುತ್ತಿದೆ ಮಳೆಗಾಲ, ಗತಿಸಿ ಹೋದ ಬಾಲ್ಯವನ್ನ ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ಮರಳಿ ನೆನಪಿಸುವ ಕಾಲ. ಕಳೆದುಹೋದ ಭಾವಗಳ ಇನ್ನೊಮ್ಮೆ ಮರಳಿ ಪಡೆಯುವ ಕಾಲ. ಆಗಸದಿಂದ ಮುತ್ತಿಕ್ಕುವ ಹನಿಗೆ ಮೈಯೊಡ್ಡುವ ಕಾಲ. ಮರಳಿ ಬನ್ನಿ ನೆನಪಿನ ಬುಟ್ಟಿಯೊಂದಿಗೆ ಮುಂಗಾರು ಮುಗಿಯುವ ಮುನ್ನ.<br /><br />...ಚೇತನ್ ಕೋಡುವಳ್ಳಿ</span></div>
</span><span class="userContentSecondary fcg" style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #89919c; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 12.800000190734863px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: 2; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span class="Apple-converted-space"> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</span></span><br /></div>
ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-76456537539942154742013-04-18T06:10:00.003-07:002013-04-18T06:10:56.332-07:00ಸಣ್ಣಕಥೆ - ಸೇಡು <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<span style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #37404e; display: inline !important; float: none; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: auto; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;">ಆ ಪಟ್ಟಣದಿಂದ ಸುಮಾರು ೭೦ ಮೈಲು ದೂರದಲ್ಲಿದೆ ಆ ಹಳ್ಳಿ. ಕೃಷಿ ಆಧಾರಿತ ಪ್ರದೇಶ. ಆ ಹಳ್ಳಿ ಮತ್ತು ಸುತ್ತಮುತ್ತಲ ಹಳ್ಳಿ ಹಸಿರಿನಿಂದ ತುಂಬಿತ್ತು. ಅಲ್ಲಾಗುವ ಮಳೆಯ ನೀರೇ ಆ ಪಟ್ಟಣಕ್ಕೆ ಆಧಾರ. ಆ ಹಳ್ಳಿಯಲ್ಲೊಂದು ಪುಟ್ಟ ಸಂಸಾರ, ಅಪ್ಪ, ಅಮ್ಮ, ಮಗ. ತಕ್ಕಮಟ್ಟಿಗೆ ಸ್ಥಿತಿವಂತರಾಗಿದ್ದರು. ಮಗ ಪಟ್ಟಣದಲ್ಲಿ ಓದಲಿ ಎಂದು ಅಪ್ಪ ಅವನಿಗೆ ಅಲ್ಲೊಂದು ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಮಾಡಿದ. ಅವನು ಚೆನ್ನಾಗಿ ಓದಿದ, ತಾನು ತುಂಬಾ ಪ್ರಸಿದ್ಧಿಯಾಗಬೇಕೆಂಬುದು ಅವನ ಮಹತ್ವಾಕಾಂಕ</span><span class="text_exposed_show" style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #37404e; display: inline; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: auto; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;">್ಷೆಯಾಗಿತ್ತು. ಅದರಂತೆ ಓದು ಮುಗಿದ ನಂತರ ಕೆಲಸಕ್ಕೆ ಸೇರುವ ಬದಲು ಬ್ಯುಸಿನೆಸ್ ಮಾಡಬೇಕೆಂದು ನಿರ್ಧರಿಸಿದ.<br /><br />ಅಪ್ಪ ಎಷ್ಟು ಹೇಳಿದರೂ ಕೇಳದೆ, ತನ್ನ ತೋಟದಲ್ಲಿದ್ದ ಮರಗಳನ್ನು ಕಡಿದು ಟಿಂಬರ್ ಬ್ಯುಸಿನೆಸ್ ಶುರು ಮಾಡಲಾರಂಭಿಸಿದ. ಅದೇ ಮರಗಳನ್ನ ಉಪಯೋಗಿಸಿ ಪಟ್ಟಣದಲ್ಲಿ ತನಗೊಂದು ಮನೆಯನ್ನೂ ಕಟ್ಟಿಸಿ ಅಲ್ಲಿ ವಾಸಿಸಲಾರಂಭಿಸಿದ . ಅಪ್ಪ ಅಮ್ಮ ಪಟ್ಟಣಕ್ಕೆ ಬರದೆ ಊರಲ್ಲೇ ಉಳಿದರು. ಊರಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಒಳ್ಳೆಯ ಬೆಲೆಯನ್ನು ಕೊಟ್ಟು ಅವರ ತೋಟಗಳಿಂದ ಮರಗಳನ್ನು ಖರೀದಿಸಿದ. ಪರಿಣಾಮ, ಸುತ್ತ ಹಸಿರಿಂದ ನಳನಳಿಸುತ್ತಿದ್ದ ಊರು ಮರಗಳಿಲ್ಲದೆ ಬೆಂಗಾಡಾದಂತಾಗಿತ್ತು. ಇವನು ನೋಡನೋಡುತ್ತಿದ್ದಂತೆ ಶ್ರೀಮಂತನಾಗಿ ಹೋದ. ಕಾಲ ಸರಿಯುತ್ತಾ ಹೋಯಿತು. ಸುತ್ತಮುತ್ತಲ ಹಳ್ಳಿಯ ಯುವಕರಿಗೆ ಇವನು ಸ್ಪೂರ್ತಿಯಾದ, ಅವರಲ್ಲಿ ಹಲವರು ಟಿಂಬರ್ ಬ್ಯುಸಿನೆಸ್ಗೆ ಇಳಿದರು. ಕಾಲಕ್ರಮೇಣ ಎಲ್ಲಾ ಹಳ್ಳಿಗಳು ಇವರ ಆಕ್ರಮಣಕ್ಕೆ ತುತ್ತಾಗಿ ಬರಡಾಗಿ ಹೋಗಿದ್ದವು. ಮಳೆಯ ಪ್ರಮಾಣ ತೀರಾ ಕಡಿಮೆಯಾಗಿ ಪಟ್ಟಣದಲ್ಲಿ ಜನರು ನೀರಿಗಾಗಿ ಒದ್ದಾಡುತ್ತಿದ್ದರು. ದಿನಕ್ಕೊಮ್ಮೆ ಬರುತ್ತಿದ್ದ ನೀರು ವಾರಕ್ಕೊಮ್ಮೆ ಬರುವ ಹಾಗಾಯ್ತು. ಆ ದಿನ ಮಧ್ಯಾಹ್ನದ ಸಮಯ, ಎಂದಿನಂತೆ ಇವನು ತನ್ನ ಕೆಲಸ ಮುಗಿಸಿ ಮನೆಗೆ ಬಂದು ಚಾವಡಿಯಲ್ಲಿ ಕುಳಿತು ತನ್ನ ಪತ್ನಿಗೆ ನೀರನ್ನು ತರಲು ಹೇಳಿ ಹಾಗೆ ದಿವಾನ್ ಮೇಲೆ ಮಲಗಿದ್ದ. ನೀರಿಗೆ ಬರವಿದ್ದ ಕಾರಣ ಪತ್ನಿ ಅರ್ಧ ಲೋಟ ನೀರು ತಂದುಕೊಟ್ಟಳು. ಇದೇನು ಅರ್ಧ ಲೋಟ ತಂದಿದ್ದೀಯ ಎಂದು ಅವಳಿಗೆ ಬೈದು ಲೋಟವನ್ನ ಮೇಲಕ್ಕೆತ್ತಿ ಕುಡಿಯಲಾರಂಭಿಸಿದ, ಕಾಲು ಭಾಗ ನೀರು ಅವನ ದೇಹ ಸೇರಿತ್ತು ಅಷ್ಟರಲ್ಲಿ ಮನೆಯ ಪಕಾಸು ಮುರಿದು ಇವನ ಮೇಲೆ ಬಿತ್ತು. ಅವನ ಪ್ರಾಣಪಕ್ಷಿ ಹಾರಿಹೋಗಿತ್ತು. ನೀರು ಹಾಗೂ ಮರ ಸದ್ದಿಲ್ಲದೇ ಸೇಡನ್ನು ತೀರಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದವು.</span></div>
ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-40808302975673307942012-09-26T01:01:00.001-07:002012-09-26T01:01:07.129-07:00ಬದಲಾವಣೆಯ ಹಾದಿಯಲ್ಲೊಮ್ಮೆ ಹಿಂದಿರುಗಿ ನೋಡಿದಾಗ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhB7jkIToVAB-H7aqcIR2Fp7-x64KmHMKsgeqI0szFgizq84SONRKwS5vpV7KyobledjWksAn0jg8fZ0DvbzvF7ccBOA0tYErSBBmz0LaLzS5faCGySonhvSmPudOydfbf79tsT1s8raYgJ/s1600/DSC09749.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhB7jkIToVAB-H7aqcIR2Fp7-x64KmHMKsgeqI0szFgizq84SONRKwS5vpV7KyobledjWksAn0jg8fZ0DvbzvF7ccBOA0tYErSBBmz0LaLzS5faCGySonhvSmPudOydfbf79tsT1s8raYgJ/s320/DSC09749.JPG" width="320" /></a></div>
<span id="internal-source-marker_0.8732787509119962" style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; border: 0px; color: #222222; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; font: inherit; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; margin: 0px; orphans: 2; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; vertical-align: baseline; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">ಬೇಡ ಬೇಡ ಅನ್ನುತ್ತಲೇ ಬದಲಾವಣೆಗೆ ಅಂಟಿಕೊಂಡಿದ್ದೇವೆ. ಅದು ಬದುಕಿನ ಅನಿವಾರ್ಯವೂ ಆಗಿದೆ. ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ಕಾಲ ಮುಂದೆ ಓಡುತ್ತಿದ್ದರೆ ನಾವೆಲ್ಲಿ ಹಿಂದೆಬೀಳುತ್ತೀವೋ ಎನ್ನುವ ಭಯ, ಭಯದ ಜೊತೆಗೆ ನಮ್ಮನ್ನ ದಾಟಿ ಮುಂದೆ ಹೋಗುತ್ತಿರುವವರ ಜೊತೆ ಹೋಗುವ ಅಥವಾ ಅವರಿಗಿಂತ ಮುಂದೆ ಹೋಗಬೇಕೆನ್ನುವ ಧಾವಂತ, ಈ ಧಾವಂತದಲ್ಲಿ ಅದೆಷ್ಟೊಂದನ್ನ ಕಳೆದುಕೊಂಡಿದ್ದೇವೆ ಅನ್ನುವ ಯೋಚನೆಯೂ, ಆ ಯೋಚನೆಗೆ ಬೇಕಾದ ಸಮಯವೂ ನಮಗೆ ಸಾಲುತ್ತಿಲ್ಲ. ಬದುಕು ಬದಲಾಗಿದೆಯೇ ಅಥವಾ ಬದಲಾಗಿರುವ ವ್ಯವಸ್ಥೆಯಲ್ಲಿ ಬದುಕುತ್ತಿದ್ದೀವೋ ಅಥವಾ ಬದಲಾವಣೆಯ ಬಯಸಿ ಆ ಬದುಕಿನ ನಿರೀಕ್ಷೆಯಲ್ಲಿರುವೆವೋ?. ಹೊಸತನ್ನ ಪಡೆಯುವ ಹಂಬಲದಲ್ಲಿ ಹಳತನ್ನ ಮರೆತುಬಿಟ್ಟು ಬಂದಿದ್ದೇವೆ, ಆ ಮರೆತ ವಸ್ತುವನ್ನ ಮತ್ತೆ ಪಡೆಯುವ ಮನಸ್ಸು ಈಗಿಲ್ಲ, ಒಂದು ವೇಳೆ ಇದ್ದರೂ ಹಿಂದಿರುಗಿ ಹೋಗಿ ಪಡೆಯುವ ಉತ್ಸಾಹವಿಲ್ಲ. ಆಗಿದ್ದಾಗಲಿ ಪಡೆದೇ ತೀರುತ್ತೇನೆಂಬ ಹುಮ್ಮಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ಬಂದ ದಾರಿಯಲ್ಲಿ ಹಿಂದಿರುಗಿ ಹೊರಟರೆ ಗಮ್ಯ ಸಿಗುವ ಸಾದ್ಯತೆ ತುಂಬಾಕಡಿಮೆ, ಸಿಕ್ಕರೂ ಆಗ ಅನುಭವಿಸಿದ್ದ ಆ ಭಾವ ಮತ್ತೆ ಮರಳಿ ಬರುವ <span style="border: 0px; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 15px; font: inherit; line-height: 28px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">ಸಾಧ್ಯತೆ</span> ಕ್ಷೀಣ.</span><br style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; color: #333333; font-family: kedage, tunga, 'Lohit Kannada', Arial, verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; orphans: 2; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;" /><br style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; color: #333333; font-family: kedage, tunga, 'Lohit Kannada', Arial, verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; orphans: 2; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;" /><span style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; border: 0px; color: #222222; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; font: inherit; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; margin: 0px; orphans: 2; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; vertical-align: baseline; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">ಈ ಬದಲಾವಣೆ ಬೇಕಿತ್ತೇ ಎಂದು ಹಲುಬುತ್ತಿರುವ ಮತ್ತು ಅದರೊಂದಿಗೆ ಅನುಸರಿಸಿಕೊಂಡು ಹೋಗಬೇಕಾದ ಪೀಳಿಗೆ ಒಂದಾದರೆ, ಹಳತನ್ನ ಅನುಭವಿಸಿ ಹೊಸತನಕ್ಕೆ ಕಾಲಿಟ್ಟು ಎರಡಕ್ಕೂ ಸೇತುವೆಯಂತಿರುವ ಪೀಳಿಗೆ ಇನ್ನೊಂದು, ಅವೆರಡೂ ಗೊತ್ತಿರದೇ ಗೊತ್ತಿದ್ದರೂ ಅದನ್ನು ತಿಳಿದುಕೊಳ್ಳುವ ವ್ಯವಧಾನವಿಲ್ಲದೆ ತನ್ನದೇ ಆದ ಲೋಕದಲ್ಲಿ ವಿಹರಿಸುತ್ತಿರುವ ಪೀಳಿಗೆ ಮತ್ತೊಂದು. ಇದು ಹೀಗೆಯೇ ತಿರುಗಬೇಕಾದಂಥಹ ಚಕ್ರ, ಆದರೆ ಈ ಚಕ್ರವು ಸ್ವಲ್ಪ ಜಾಸ್ತಿಯೇತಿರುಗುತ್ತಿದೆ ಅನ್ನುವ ಅನುಮಾನ ಕಾಡದಿರಲಾರದು.</span><br style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; color: #333333; font-family: kedage, tunga, 'Lohit Kannada', Arial, verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; orphans: 2; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;" /><br style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; color: #333333; font-family: kedage, tunga, 'Lohit Kannada', Arial, verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; orphans: 2; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;" /><span style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; border: 0px; color: #222222; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; font: inherit; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; margin: 0px; orphans: 2; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; vertical-align: baseline; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">ದೂರದಲ್ಲಿ ಓದುತ್ತಿರುವ ಮಗನು ಹೇಗಿದ್ದಾನೋ, ತಿಂಡಿ ಊಟ ಚೆನ್ನಾಗಿ ಮಾಡುತ್ತಿರುವನೋ, ಬಟ್ಟೆಬರೆಗಳನ್ನ ಚೆನ್ನಾಗಿ ತೊಳೆದುಕೊಳ್ಳುತ್ತಿರುವನೋ ಎಂಬ ಯೋಚನೆ ಅಮ್ಮನಿಗೆ ಅದರಂತೆ ತನ್ನ ಗಂಡನಿಗೆ ಹೇಳಿ ಒಂದು ಇನ್ಲ್ಯಾಂಡ್ ಲೆಟರ್ ತರಿಸಿ ಅದರಲ್ಲಿ ಅವನ ಯೋಗಕ್ಷೇಮದ ಬಗ್ಗೆ ವಿಚಾರಿಸಲು ಬರೆಯಹೊರಟರೆ ಅಕ್ಕ ಮತ್ತೆ ತಂಗಿಗೂ ಅವನನ್ನ ವಿಚಾರಿಸುವ ಆಸೆ, ಖಾಲಿ ಇರುವ ಜಾಗವನ್ನ ಆದಷ್ಟು ಸಣ್ಣ ಸಣ್ಣ ಅಕ್ಷರಗಳಿಂದ ತುಂಬುವ ಬಯಕೆ, ಅಂಟು ಹಾಕುವ ಜಾಗದಲ್ಲೂ ಮತ್ತೇನನ್ನೋ ಬರೆಯುವಾಸೆ, ಅಲ್ಲಿ ಬರೆದರೆ ಕಾಗದ ಹರಿಯುವಾಗ ಏನೂ ಕಾಣಿಸುವುದಿಲ್ಲ ಎಂದು ಅಮ್ಮ ಗದರಿಸಿದರೂ ಕೇಳದೆ ಬರೆದು, ಅಜ್ಜ ಅಜ್ಜಿ ಹೇಳಿದ್ದನ್ನೂ ಸ್ವಲ್ಪ ಬರೆದು ಅಂಟನ್ನು ಹಾಕಿ ಪೋಸ್ಟ್ ಮಾಸ್ಟ್ರಿಗೆ ಕೊಟ್ಟರೆ ಏನೋ ಸಮಾಧಾನ. ಕಾಲೇಜ್ ಮುಗಿಸಿ ಹಾಸ್ಟೆಲ್ ತಲುಪಿ ತನ್ನ ಕೋಣೆಯ ಬಾಗಿಲು ತೆಗೆದ ತಕ್ಷಣ ಅಲ್ಲಿ ಕೆಳಗೆ ಬಿದ್ದಿರುವ ಇನ್ಲ್ಯಾಂಡ್ ಲೆಟರ್ ತೆಗೆದು ಅದನ್ನು ನಿಧಾನಕ್ಕೆ ಹರಿದು ಓದಲು ತೊಡಗಿದರೆ ಅವನಿಗಾಗುತ್ತಿದ್ದ ಅನುಭೂತಿ ಅವಿಸ್ಮರಣೀಯ. ಕಾಗದ ಓದುತ್ತಿರುವಾಗ ಆಗುತ್ತಿದ್ದ ಆ ರೋಮಾಂಚನ ಬಹುಷಃ ಸ್ವತಹ ಅಪ್ಪ ಅಮ್ಮ ಅಕ್ಕ ತಂಗಿ ಎದುರಿಗೆ ಬಂದು ನಿಂತರೂ ಆಗುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲವೇನೋ. ಸರಿ, ಘಟ್ಟದ ಮೇಲಿಂದ ಪತ್ರವೇನೋ ಬಂದಾಯ್ತು, ಈಗ ಘಟ್ಟದ ಮೇಲೆ ಪತ್ರ ಕಳಿಸಬೇಕಲ್ಲಾ, ಕಬೋರ್ಡಿನಲ್ಲಿರುತ್ತಿದ್ದ ಪೋಸ್ಟ್ ಕಾರ್ಡ್ಗಳೆಲ್ಲವೂ ಖಾಲಿ.ಆದರೆ ನಾಳೆಯಿಂದ ಟೆಸ್ಟ್ಇದೆ. ಪೋಸ್ಟಾಫೀಸಿಗೆ ಹೋಗಿ ೧೫ ಪೈಸೆಯಒಂದು ಪೋಸ್ಟ್ಕಾರ್ಡ್ ತಂದು ಎಲ್ಲರ ಯೋಗಕ್ಷೇಮ ವಿಚಾರಿಸಿ, ತೋಟದಲ್ಲಿ ಏನು ಕೆಲಸ, ಬೇಸಾಯಕ್ಕೆ ಮಳೆ ಚೆನ್ನಾಗಿ ಬಂತೇ, ಗದ್ದೆ ನಾಟಿಯಾಯಿತೇ, ಕರಿಯ ಬಿಳಿಯ (ಎತ್ತುಗಳು) ಚೆನ್ನಾಗಿವೆಯೇ, ಮಂಜ, ಭೈರ ಚಿಕ್ಕನನ್ನ ವಿಚಾರಿಸಿ ಟೈಗರನ್ನ (ಮನೆಯ ನಾಯಿ) ವಿಚಾರಿಸಿ, ಮಳೆಗಾಲ ಮುಗಿದ ಕೂಡಲೇ ಊರಿಗೊಮ್ಮೆ ಬರುವುದಾಗಿ ಹೇಳಿ ಎಂದು ಹೇಳುವಷ್ಟರಲ್ಲಿ ಕಾಗದದ ಕೊನೆ ಬಂದು, ಇನ್ನುಳಿದದ್ದನ್ನ ಅಡ್ರೆಸ್ ಬರೆಯುವ ಜಾಗದ ಕೆಳಗೆ ತುರುಕುವ ಸನ್ನಾಹ, ಕೋಡುಬಳೆ, ಕರ್ಜಿಕಾಯಿ, ಕೆಸಿನ ಸೊಪ್ಪು ಕಾಯಿ ಕಡುಬು ಎಲ್ಲಾ ಮಾಡಿರು ಎಂದು ಅಮ್ಮನಿಗೆ ಹೇಳುವಲ್ಲಿಗೆ ಕಾಗದ ತನ್ನ ಜೀರ್ಣಶಕ್ತಿಯನ್ನ ಕಳೆದುಕೊಂಡಿರುತ್ತಿತ್ತು. </span><br style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; color: #333333; font-family: kedage, tunga, 'Lohit Kannada', Arial, verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; orphans: 2; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;" /><br style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; color: #333333; font-family: kedage, tunga, 'Lohit Kannada', Arial, verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; orphans: 2; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;" /><span style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; border: 0px; color: #222222; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; font: inherit; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; margin: 0px; orphans: 2; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; vertical-align: baseline; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">ಅಪ್ಪ-ಮಗನಿಗೆ, ಅಳಿಯ-ಮಾವನಿಗೆ, ಮಗಳು-ಅಪ್ಪನಿಗೆ,ಗಂಡ-ಹೆಂಡತಿಗೆ, ಸುಗ್ಗಿಹಬ್ಬಕ್ಕೆ, ಊರ ಜಾತ್ರೆಗೆ, ಸಂತಸಕ್ಕೆ, ಭಾಂದವ್ಯಕ್ಕೆ, ನಲಿವಿಗೆ, ನೋವಿಗೆ ಬರೆದ ಕಾಗದಗಳೆಷ್ಟೋ, ಎಲ್ಲವೂ ಇತಿಹಾಸದ ಪುಟಗಳಲ್ಲಿ ಸೇರಿಹೋಗಿದೆ. ಪುಟ ತಿರುಗಿಸ ಹೋದರೆ ಹಳೆಯ ಸುಮಧುರ ನೆನಪುಗಳ ಖೋಡಿ. ಆದರೀಗ ಎಲ್ಲವೂ ಬದಲಾಗಿ ಹೋಗಿದೆ. ಕೇವಲ ಒಂದು ಕರೆಯಿಂದ ಮೇಲಿನ ಎಲ್ಲಾ ವಿಷಯಗಳನ್ನ ಬಾಯಿಮಾತಿನಲ್ಲಿ ಹೇಳಿ ಮುಗಿಸುವ ಮಟ್ಟಕ್ಕೆ ಬಂದು ನಿಂತಿದ್ದೇವೆ ನಾವು. ಒಂದು ಮೊಬೈಲ್ </span><span style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; border: 0px; color: #222222; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; font: inherit; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; margin: 0px; orphans: 2; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; vertical-align: baseline; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">ಎನ್ನುವ ಸಾಧನವು ಪತ್ರ ವ್ಯವಹಾರವನ್ನು, ಅದು ಕೊಡುತ್ತಿದ್ದ ಆ ರೋಮಾಂಚನವನ್ನು, ಆ ಅಕ್ಷರಗಳಲ್ಲಿ ತುಂಬಿರುತ್ತಿದ್ದ ಭಾವಗಳನ್ನ ನುಂಗಿ ಹಾಕಿದೆ.</span><br style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; color: #333333; font-family: kedage, tunga, 'Lohit Kannada', Arial, verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; orphans: 2; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;" /><br style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; color: #333333; font-family: kedage, tunga, 'Lohit Kannada', Arial, verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; orphans: 2; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;" /><span style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; border: 0px; color: #222222; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; font: inherit; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; margin: 0px; orphans: 2; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; vertical-align: baseline; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">ಆಗೆಲ್ಲಾ ದೂರದಲ್ಲಿರುವ ಸಂಬಂಧಿಕರ ಬಳಿ ಫೋನಿನಲ್ಲಿ ಮಾತನಾಡುವುದೆಂದರೆ ಒಂದು ಹಬ್ಬದ ವಾತಾವರಣ ನಿರ್ಮಾಣವಾಗುತ್ತಿತ್ತು. ಆ ಫೋನಿನ ರಿಸೀವರ್ ಎತ್ತಿ ಬೇಕಾದ ಸಂಖ್ಯೆಯಲ್ಲಿ ಬೆರಳಿಟ್ಟು ಅದಿರುವ ಜಾಗದಿಂದ ಕೊನೆಗೆ ಮುಟ್ಟಿಸಿದರೆ ಏನೋ ಪುಳಕ. ಟ್ರಂಕ್ ಕಾಲ್ ಮಾಡಿ ಆ ಕರೆಗೆ ಮನೆಮಂದಿಯೆಲ್ಲಾ ಚಾತಕ ಪಕ್ಷಿಯಂತೆ ಕಾದು ಕುಳಿತಿರುತ್ತಿದ್ದರು, ಬಂದರೆ ೧೫ ನಿಮಿಷವಾದ ಮೇಲೆ ಇಲ್ಲವೆಂದರೆ ೧ ಘಂಟೆ ೨ ಘಂಟೆ ಕಾಯಬೇಕಾಗುತ್ತಿತ್ತು. ಕಾಲ್ ಬಂದ ನಂತರ ನೆಂಟರ </span><span style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; border: 0px; color: #222222; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; font: inherit; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; margin: 0px; orphans: 2; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; vertical-align: baseline; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">ಜೊತೆ ಮಾತನಾಡುವ ಸಂಭ್ರಮವಿದೆಯಲ್ಲಾ ಅದನ್ನ ನೋಡಿಯೇ ಅನುಭವಿಸಬೇಕು. ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ರಾತ್ರಿ ಟ್ರಂಕ್ ಕಾಲ್ ಮಾಡಿದರೆ ಬೆಳಗ್ಗೆ ಬರುತ್ತಿದ್ದ ಉದಾಹರಣೆಗಳುಂಟು!. ಈಗ ದೂರವಾಣಿ ಎನ್ನುವುದು ಅದರ ಹೆಸರಿಗೆ ತಕ್ಕಂತೆ ಆಗಿದೆ. ಮನೆಯಲ್ಲಿರುತ್ತಿದ್ದ ಚೆಂದಚೆಂದದ ಫೋನ್ಗಳು ಈಗ ಬರಿಯ ನೆನಪುಗಳು. ಮೊಬೈಲ್ ಎಂಬ ಮಹಾದೈತ್ಯ ಅವುಗಳ ಸ್ಥಾನವನ್ನು </span><span style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; border: 0px; color: #222222; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; font: inherit; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; margin: 0px; orphans: 2; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; vertical-align: baseline; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">ಕಸಿದುಕೊಂಡಿದೆ. ತಂತ್ರಜ್ನ್ನಾನ ಮಾನವನ ಕೆಲಸಗಳನ್ನು ಸುಲಭ ಸಾಧ್ಯವಾಗಿಸಿದೆ, ಆದರೆ ಯಾವ ಪುರುಷಾರ್ಥಕ್ಕೆ? ಮೊಬೈಲ್ ಎದುರಿಗಿದ್ದರೂ ನೆಂಟರಿಷ್ಟರ ಬಳಿ ಮಾತನಾಡಲು ಸಮಯವಿಲ್ಲವೇನೋ ಎಂಬಂತೆ ವರ್ತಿಸುತ್ತಿದ್ದೇವೆ. ಮನಸ್ಸುಗಳು ಅಷ್ಟರ ಮಟ್ಟಿಗೆ ಸಂಕುಚಿತಗೊಂಡಿವೆ.</span><br style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; color: #333333; font-family: kedage, tunga, 'Lohit Kannada', Arial, verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; orphans: 2; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;" /><br style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; color: #333333; font-family: kedage, tunga, 'Lohit Kannada', Arial, verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; orphans: 2; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;" /><span style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; border: 0px; color: #222222; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; font: inherit; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; margin: 0px; orphans: 2; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; vertical-align: baseline; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">ನೆಂಟರಿಷ್ಟರ ಮನೆಗೆ ಹೊರಡುವುದೇ ಸಂಭ್ರಮ, ಮಾವನ ಮನೆಗೋ ಅತ್ತೆಯ ಮನೆಗೋ, ಅಮ್ಮನ ತವರು ಮನೆಗೋಹೋಗಲು ಅಪ್ಪ ಒಪ್ಪಿಗೆ ಕೊಟ್ಟಾಕ್ಷಣ ಮಾಡಿಯ (ಮಹಡಿ) ಮೇಲೆ ಇರುವ ಬ್ಯಾಗನ್ನ ಹುಡುಕಿ ಅದಕ್ಕೆ ೪-೫ ಜೊತೆ ಬಟ್ಟೆ ಹಾಕಿ ಅಮ್ಮ ಮತ್ತೆ ಅಕ್ಕನ ಜೊತೆ ಹೊರಟು ಬಸ್ ಸ್ಟ್ಯಾಂಡಿಗೆ ಬಂದು ಬಸ್ಸಿಗೆ ಕಾಯ್ದು ಅದು ಬಂದಾಕ್ಷಣ ಹತ್ತಿ ಆ ಜನಜಂಗುಳಿಯಲ್ಲಿ ನುಗ್ಗಿ ಪೇಟೆ ಬಂದ ತಕ್ಷಣ ಇಳಿದು ಎದುರುಗಡೆ ಇರುವ ಸಿನೆಮಾ ಮಂದಿರದಲ್ಲಿ ಯಾವ ಸಿನೆಮಾ ಎಂದು ಕಣ್ಕಣ್ಬಿಟ್ಟು ನೋಡುತ್ತಿರುವಷ್ಟರಲ್ಲಿ ಅಮ್ಮ ಕೈ ಎಳೆದು ಇನ್ನೊಂದು ಬಸ್ಸಿಗೆ ಹತ್ತಿಸಿದಾಗಲೇ ಆ ಸ್ವಪ್ನಲೋಕದಿಂದ ಎಚ್ಚರ. ಮಾವನ ಮನೆ ತಲುಪಿದಾಕ್ಷಣ ಅಲ್ಲಿ ಆಡುತ್ತಿದ್ದ ಮಾವನ ಮಕ್ಕಳು ಅತ್ತೆ, ಅಕ್ಕ ಅಣ್ಣ ಬಂದ್ರು ಅಂತ ಕಿರುಚಿ ಒಳಗೆ ಓಡಿದರೆ ಅವರು ಬಂದ ವಿಷಯ ಕ್ಷಣಾರ್ಧದಲ್ಲಿ ತಿಳಿಯುತ್ತಿತ್ತು. ಅತ್ತೆ ಹೊರಬಂದು ಕಾಲು ತೊಳೆಯಲು ತಂಬಿಗೆಯಲ್ಲಿ ನೀರು ತಂದು ಇಡುವಷ್ಟರಲ್ಲಿ ಮಾವನ ಮಕ್ಕಳ ಜೊತೆ ಇವನು ತೋಟದ ಹಾದಿ ಹಿಡಿದಾಗಿರುತ್ತಿತ್ತು, ಸೀಬೆ, ಕಿತ್ತಲೆ, ಚಕೋತ, ನೇರಳೆ ಹಣ್ಣು ಎಲ್ಲವೂ ಆ ಸಣ್ಣ ಹೊಟ್ಟೆಯಲ್ಲಿ ಎಷ್ಟು ಬೇಕೋ ಅಷ್ಟು ಸ್ಥಾನವನ್ನ ಆಕ್ರಮಿಸಿಕೊಂಡಿರುತ್ತಿದ್ದವು.ಅಮ್ಮ ಮಾರನೇ ದಿನ ಮನೆಗೆ ಹೊರಟುಬಿಡುತ್ತಿದ್ದಳು, ಇವನು ಒಂದು ವಾರ ಮಾವನ ಮಕ್ಕಳ ಜೊತೆ ಸೇರಿ ಊರು ಕೊಳ್ಳೆ ಹೊಡೆದೇ ಊರಿಗೆ ಹಿಂದಿರುಗುತ್ತಿದ್ದದ್ದು. ಆದರಿಂದು ನೆಂಟರ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ವಾರಗಟ್ಟಲೆ ಉಳಿಯುವುದಿರಲಿ, ಹೋಗಿಬರುವುದೇ ಕಡಿಮೆಯಾಗಿದೆ. ಒಂದೊಮ್ಮೆ ಹೋದರೂ ಒಂದು ಹೊತ್ತು ಊಟ ಮಾಡಿ ತುಂಬಾ ಹೊತ್ತಾಯಿತು ಎಂದು ಹೊರಡುವ ಪರಿಸ್ತಿತಿ ಬಂದಿದೆ. ಸಂಬಂಧಗಳು ಸಂಕೀರ್ಣಗೊಂಡಿವೆ, ಅಪ್ಪನ ಕಡೆಯವರು ಅಮ್ಮನ ಕಡೆಯವರು ಯಾರೊಬ್ಬರೂ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ, ಅಪ್ಪ,</span><span style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; border: 0px; color: #222222; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; font: inherit; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; margin: 0px; orphans: 2; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; vertical-align: baseline; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">ಅಮ್ಮನನ್ನೇ ಮಾತನಾಡಿಸಲು ಪುರುಸೊತ್ತಿಲ್ಲದಿರುವಾಗ ಅತ್ತೆ ಮಾವ ಅಣ್ಣ ಅತ್ತಿಗೆ ಅಕ್ಕ ಬಾವ ಇನ್ನೆಲ್ಲಿ ನೆನಪಿಗೆ ಬಂದಾರು?.</span><br style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; color: #333333; font-family: kedage, tunga, 'Lohit Kannada', Arial, verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; orphans: 2; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;" /><br style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; color: #333333; font-family: kedage, tunga, 'Lohit Kannada', Arial, verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; orphans: 2; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;" /><span style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; border: 0px; color: #222222; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; font: inherit; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; margin: 0px; orphans: 2; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; vertical-align: baseline; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">ಟಿ. ವಿ ನಮ್ಮನ್ನೆಲ್ಲಾ ಆಕ್ರಮಿಸುವ ಮುಂಚೆ ನಮ್ಮೆಲ್ಲರನ್ನ ಸೂರೆಗೊಂಡಿದ್ದ ಸಾಧನ ರೇಡಿಯೋ, ಕೇಳುಗರಿಗೆ ಒಂದು ಅಭೂತಪೂರ್ವವಾದ ಅನುಭವ ಕೊಡುತ್ತಿದ್ದ ಒಂದು ಅಶರೀರವಾಣಿ. ಬೆಳಗ್ಗೆ ಎದ್ದು ಓದುತ್ತಾ ಕುಳಿತರೆ, ಮನೆಯ ಚಾವಡಿಯಲ್ಲಿ ಅಪ್ಪ ಹಾಕಿಟ್ಟ ರೇಡಿಯೋ ತನ್ನ ಕೆಲಸವನ್ನ ಪ್ರಾರಂಭಿಸುತ್ತಿತ್ತು. ಮೊದಮೊದಲು ಕಿವಿಗೆ ಕೇಳಿಸುತ್ತಿದ್ದದ್ದು ಸಂಸ್ಕೃತ ವಾರ್ತೆ, ಆಮೇಲೆ ಪ್ರದೇಶ ಸಮಾಚಾರ, ಆ ನಂತರ ವಾರ್ತೆಗಳು ನಂತರ ಚಿತ್ರಗೀತೆಗಳು. ಆ ಚಿತ್ರಗೀತಗಳನ್ನ ಕೇಳುವುದೇ ಒಂದು ಆನಂದದ ಕ್ಷಣ. ಕ್ರಿಕೆಟ್ ಪಂದ್ಯ ನಡೆಯುವಾಗ ಯಾರಾದರೂ ರೇಡಿಯೋವನ್ನ ಕಿವಿಗೆ ಆನಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದರೆ ಅವರು ಕಾಮೆಂಟರಿ ಕೇಳುತ್ತಿದ್ದಾರೆ ಎಂದೇ ಅರ್ಥ, ಅವರ ಹತ್ತಿರ ಹೋಗಿ ಸ್ಕೋರ್ ಕೇಳಿದರೇ ಸಮಾಧಾನ. ಸಾಮಾನ್ಯವಾಗಿ ಆಗ ಯಾರಿಗೂ ಕಾಮೆಂಟರಿ ಅರ್ಥವಾಗುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ ಆದರೆ ಓವರ್ ಆದ ತಕ್ಷಣ ಸ್ಕೋರ್ ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದುದರಿಂದ ಗೊತ್ತಾಗುತ್ತಿತ್ತು. ಅದರ ನಂತರ ಕ್ರಮೇಣ ಟಿ. ವಿ ಕೆಲವರ ಮನೆಗಳನ್ನ ಪ್ರವೇಶಿಸಿತು, ಯಾರದೋ ಮನೆಗೆ ಟಿ. ವಿ ಬಂತೆಂದರೆ ಇಡೀ ಊರಿನ ಹುಡುಗರ ಹಿಂಡು ಅಲ್ಲಿ ನೆರೆದಿರುತ್ತಿತ್ತು. ಆ ಆಂಟೆನಾ ತಿರುಗಿಸಿ ಟಿ. ವಿ ಸೆಟ್ ಆದ ಬಳಿಕ ಟಿ. ವಿಯ ಮುಂದೆ ಇಡೀ ವಟಾರವೇ ಬಂದು ಕುಳಿತಿರುತ್ತಿತ್ತು. ರಾಮಾಯಣ, ಮಹಾಭಾರತ, ಚಿತ್ರಹಾರ್, ಚಿತ್ರಮಂಜರಿ....ದೂರದರ್ಶನ ಎಲ್ಲರನ್ನೂ ಮಂತ್ರ ಮುಗ್ಧರನ್ನಾಗಿಸಿತ್ತು. ಆ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮಗಳನ್ನ ನೋಡುತ್ತಿದ್ದರೆ ತಾವೇ ಅದರಲ್ಲಿ ಲೀನವಾಗಿ ಹೋಗಿರುವ ಭಾವ. ಆದರಿಂದು ಹಲವಾರು ಎಫ್ ಎಂಗಳ ಭರಾಟೆಯಲ್ಲಿ, ನೂರಾರು ಚಾನೆಲ್ಗಳ ಸಾಗರದಲ್ಲಿ ಮುಳುಗಿಹೋಗಿದ್ದೇವೆ. ಎಷ್ಟು ನೋಡಿದರೂ, ಯಾವುದನ್ನೇ ನೋಡಿದರೂ ಅತೃಪ್ತಿಯೇ. ಚಾನೆಲ್ಗಳಿಗಾಗಿ ಅಣ್ಣ ತಂಗಿ ಅಕ್ಕ ತಮ್ಮನಲ್ಲೇ ಕಿತ್ತಾಟ. ಆಗ ಸ್ವಲ್ಪವಿದ್ದರೂ ಎಲ್ಲವೂ ಸಿಕ್ಕ ಸಂತೃಪ್ತಿ, ಈಗ ಅತಿಯಾಗಿದ್ದರೂ ಏನೂ ಸಿಗದ ಅತೃಪ್ತಿ.</span><br style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; color: #333333; font-family: kedage, tunga, 'Lohit Kannada', Arial, verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; orphans: 2; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;" /><br style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; color: #333333; font-family: kedage, tunga, 'Lohit Kannada', Arial, verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; orphans: 2; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;" /><span style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; border: 0px; color: #222222; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; font: inherit; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; margin: 0px; orphans: 2; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; vertical-align: baseline; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">ಅಮ್ಮ ಮಾಡಿಕೊಟ್ಟ ಕೋಡುಬಳೆ, ಅದನ್ನು ಆ ಮಳೆಯಲ್ಲಿ ಮೆಲ್ಲುತ್ತಾ ಕುಳಿತ ಸಂಭ್ರಮ ಬಹುಷಃ ದೊಡ್ಡ ಬೇಕರಿಯಲ್ಲಿ ಭಿನ್ನ ಭಿನ್ನವಾದ ತಿಂಡಿಗಳನ್ನ ಕೊಂಡು ಆ ಜನಜಂಗುಳಿಯ ಮಧ್ಯೆ ತಿನ್ನುವಾಗ ಬರದು. ಅಪ್ಪ ಕೊಟ್ಟ ೫೦ ಪೈಸೆಯಲ್ಲಿ ಎರಡು ಟಾಫೀ (ಕಡ್ಲೆ ಮಿಠಾಯಿ) ಮತ್ತೆ ೧೦ ಗೋಲಿ ತೆಗೆದುಕೊಂಡಾಗ ಆದ ಸಂತೋಷ ಈಗ ಸಾವಿರ ರೂಪಾಯಿ ಕೊಟ್ಟರೂ ಸಿಗಲಾರದು. ಕೆಂಡದ ಮೇಲೆ ರೊಟ್ಟಿ ಬೇಯುತ್ತಿರುವಾಗ ಅದನ್ನು ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳಲು ಅಣ್ಣನ, ತಮ್ಮನ, ಅಕ್ಕನ, ತಂಗಿಯ ಜೊತೆ ಕಿತ್ತಾಡಿ ತಿಂದಾಗ ಸಿಗುತ್ತಿದ್ದ ತೃಪ್ತಿ ಯಾವುದೇ ಫೈವ್ ಸ್ಟಾರ್ ಹೋಟೆಲ್ನ ನೀರವ ವಾತಾವರಣದಲ್ಲಿ ಕೂತು ತಿನ್ನುವಾಗ ಸಿಗುವುದಿಲ್ಲ. ಜಾತ್ರೆಯಲ್ಲಿ ನಾಲ್ಕಾಣೆಗೆ ಕೊಂಡ ಬಲೂನ್ ಸೃಷ್ಟಿಸುತ್ತಿದ್ದ ಜಾದೂ ಈಗಿನ ಯಾವುದೇ ಮಾಲ್ಗಳಲ್ಲಿ ಕೊಂಡರೂ ಬರುವುದಿಲ್ಲ. ಆ ದಿವ್ಯ ಮೌನದಲಿ ಮುಂಜಾವಿನಲ್ಲಿ ನೀಲಾಕಾಶದಲ್ಲಿ ಸೂರ್ಯೋದಯ, ಮುಸ್ಸಂಜೆಯಲಿ ದಿಗಂತದಲ್ಲಿ ಸೂರ್ಯಾಸ್ತ, ರಾತ್ರಿಯ ಹೊತ್ತು ಆಗಸದಲ್ಲಿ ಮೂಡುತ್ತಿದ್ದ ನಕ್ಷತ್ರಗಳ ಚಿತ್ತಾರ ನೀಡುತ್ತಿದ್ದ ಆ ದಿವ್ಯಾನುಭವವನ್ನ ಕಾಂಕ್ರೀಟ್ ಕಾಡು ಮುಚ್ಚಿಹಾಕಿದೆ.</span><br style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; color: #333333; font-family: kedage, tunga, 'Lohit Kannada', Arial, verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; orphans: 2; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;" /><br style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; color: #333333; font-family: kedage, tunga, 'Lohit Kannada', Arial, verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; orphans: 2; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;" /><span style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; border: 0px; color: #222222; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; font: inherit; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; margin: 0px; orphans: 2; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; vertical-align: baseline; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">ಅಕ್ಕ ತಂಗಿ ತಮ್ಮಂದಿರ ಜೊತೆ ಚೌಕ ಭಾರ, ಚೆನ್ನಮಣೆ ಆಡಿದ, ದೊಡ್ಡಪ್ಪ ಚಿಕ್ಕಪ್ಪನ ಮಕ್ಕಳ ಜೊತೆಗೆ ತೋಟಕ್ಕೆ ನುಗ್ಗಿದ, ಬಸ್ಸಿನ ಮೇಲೆ ಕುಳಿತು ಹೋದ, ದನ ಕಾಯ್ದ, ಊರ ಹುಡುಗರೊಂದಿಗೆ ಆಡಿದ ಗೋಲಿ, ಬುಗುರಿ, ಮರಕೋತಿಯಾಟ, ಲಗೋರಿ ಇವೆಲ್ಲವೂ ಈಗ ನೆನಪುಗಳು. ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ಬಯಸಿದರೂ ಬಾರದು, ಬಯಸುವುದು ಒತ್ತಟ್ಟಿಗಿರಲಿ ಈಗ ಹೋಗಿ ನೋಡಿಅನುಭವಿಸೋಣವೆಂದರೂ ಸಿಗದಂತಹ ಹಂತಕ್ಕೆ ಬಂದು ನಿಂತಿದ್ದೇವೆ. ಬಯಸದೆ ಬಂದ ಬದಲಾವಣೆಗೆ ಒಗ್ಗಿಕೊಂಡು ಹಳತನ್ನ ಹಿಂದೆ ಬಿಟ್ಟು ಬಂದಿದ್ದೇವೆ. ಒಮ್ಮೆ ಹಿಂದಿರುಗಿ ನೋಡಿ, ಎಲ್ಲವೂ ಕಾಣೆಯಾಗಿದ್ದರೂ ನಮ್ಮೊಟ್ಟಿಗೆ ಆಡಿದ, ನೋವಿಗೆ, ನಲಿವಿಗೆ ಸ್ಪಂದಿಸಿದ, ಸುಮಧುರ ಕ್ಷಣಗಳಿಗೆ ಸಾಕ್ಷಿಯಾದ, ನೆನಪಿಸಿಕೊಳ್ಳಲಾರದೆ ಮರೆತೇಹೋದ ಎಷ್ಟೋ ಬಂಧು ಬಾಂಧವರು,ಸ್ನೇಹಿತರು, ಹಿತೈಷಿಗಳು ಇದ್ದಾರೆ. ಭೇಟಿಯಾಗಲಾಗದಿದ್ದರೂ ಅವರಿಗೊಂದು ಕರೆ ಮಾಡಿ ಆ ನೆನಪುಗಳು ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ಚಿಮ್ಮಿ ಬರಬಹುದು. ಮರೆತುಹೋದ ಭಾವಗಳೆಲ್ಲಾ ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ಮರಳಿ ಬರಬಹುದೇನೋ.</span></div>
ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-61699291790137887362012-08-29T23:31:00.000-07:002012-08-29T23:31:25.269-07:00ಕೆರೆತದ ಕಪಿಮುಷ್ಟಿಯಲ್ಲಿ!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<b id="internal-source-marker_0.6791337877511978" style="font-weight: normal; text-align: -webkit-auto;"></b><br />
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<b id="internal-source-marker_0.6791337877511978" style="font-weight: normal; text-align: -webkit-auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ಕರ್ನಾಟಕ ರಾಜ್ಯ ರಸ್ತೆ ಸಾರಿಗೆ ಸಂಸ್ಥೆಯು ರಾಜಹಂಸದ ಜೊತೆಗೆ ಕೊಟ್ಟ ಉಚಿತ ಉಡುಗೊರೆಯಿಂದ ರಾತ್ರಿ ಪೂರ್ತಿ ನಿದ್ರೆ ಎಕ್ಕುಟ್ಟಿ ಹೋಗಿತ್ತು. ಬಹುಶಃ ರಾಜಹಂಸದಲ್ಲಿ ಪ್ರಯಾಣಿಸಿದವರಿಗೆ ಮೊದಲ ಸಾಲು ಓದಿದ ಕೂಡಲೇ ಅವರ ನಿದ್ರೆ ಹಾರಿದ ರಾತ್ರಿಗಳು ನೆನಪಿಗೆ <br class="kix-line-break" />ಬಂದಿರಬಹುದು. ಸೀಟಿನಲ್ಲಿ ಸುಖವಾಗಿ ನಿದ್ರಿಸುತ್ತಿದ್ದ ತಿಗಣೆಗಳು ನಮ್ಮ ದೇಹವನ್ನು ಸೀಟಿನ ಮೇಲೆ ಊರಿದಾಗ ಬೆಂಗಳೂರಿನ ಹಸಿದ ಬೀದಿ ನಾಯಿಗಳು ಮನುಷ್ಯರ ಮೇಲೆ ಆಕ್ರಮಣ ಮಾಡುವಂತೆ ನಮ್ಮ ದೇಹವನ್ನೆಲ್ಲಾ ಮುತ್ತತೊಡಗಿದವು. ರಕ್ತಕಣ್ಣೀರು ಚಿತ್ರದಲ್ಲಿ ಉಪೇಂದ್ರರ ಕೆರೆತವನ್ನೂ ಮೀರಿಸುವಂತಿತ್ತು ನಮ್ಮ ಕೆರೆತ. ಕಣ್ಮುಚ್ಚಿಕೊಂಡೇ ಕೈಗಳು ಮೈಮೇಲೆ ಹರಿದಾಡುತ್ತಿದ್ದವು. ಅಂತೂ ಇಂತೂ ಮುಂಜಾನೆಯ ಹೊತ್ತಿಗೆ ಪೇಟೆ ತಲುಪಿದ್ದಾಯಿತು. ಪಕ್ಕದಲ್ಲಿ ಕೂತಿದ್ದ ಮಾವನವರಿಗೂ ನಿದ್ರೆ ಬಂದಿರಲಿಲ್ಲ, ಆದರೆ ಫಾರ್ಮಾಲ್ಯಿಟಿಗಾದರೂ <br class="kix-line-break" />ಕೇಳಬೇಕೆಂದು ಬಸ್ಸಿಂದ ಇಳಿದ ಮೇಲೆ ನಿದ್ರೆ ಬಂತೆ ಚೆನ್ನಾಗಿ? ಅಂದೆ. 'ತಿಗಣೆ' ಅಂತ ಕೇವಲ ಒಂದೇ ಪದದಲ್ಲಿ ನನ್ನ ಪ್ರಶ್ನೆಗೆ ಉತ್ತರ ಹೇಳಿ ಸುಮ್ಮನಾದರು. ಶರ್ಟ್ ಕಾಲರ್ ತೆಗೆದು ತಿಗಣೆ ಏನಾದರೂ ಇದೆಯೋ ನೋಡಿ ಅಂದರು, ನಾನು ನೋಡಿ ಇಲ್ಲ ಅಂದೆ. ಮುಂದೆ ಆ ವಿಚಾರದ ಬಗ್ಗೆ ಯಾವುದೇ ಪ್ರಶ್ನೆಯೆತ್ತಲಿಲ್ಲ.</span></b></div>
<b id="internal-source-marker_0.6791337877511978" style="font-weight: normal; text-align: -webkit-auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span><br /><div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ಚಳಿಗೆ ನಡುಗುತ್ತಿದ್ದ ದೇಹಕ್ಕೆ ಬೆಚ್ಚನೆಯ ಕಾಫಿ ಕುಡಿಸಿ ಊರಿನ ಬಸ್ಸಿಗಾಗಿ ಕಾಯುತ್ತಾ ಕುಳಿತೆವು. ೧೦ ನಿಮಿಷದ ನಂತರ ಬಸ್ಸು ಬಂತು. ಹಾಲು ತೆಗೆದುಕೊಂಡು ಬಾ ಎಂದು ಅಮ್ಮ ಹೇಳಿದ್ದರಿಂದ ಡ್ರೈವರಿಗೆ ಹೇಳಿ ಬಸ್ಸನ್ನು ನಂದಿನಿ ಹತ್ತಿರ ನಿಲ್ಲಿಸಿ ಹಾಲು ತರಲು ಓಡಿದೆ, ನನ್ನ ನಿದ್ರೆಯಿಲ್ಲದ ನೇತ್ರಗಳನ್ನು ನೋಡಿದ ಮತ್ತು ಬಸ್ಸು ನನಗಾಗಿ ಕಾಯುತ್ತಿದೆ ಎಂದು ಅರಿತ ಡೈರಿಯಲ್ಲಿದ್ದ ವ್ಯಕ್ತಿ ಪರಿಸ್ತಿತಿಯ ಲಾಭ ಪಡೆದು ಎರಡು ರೂಪಾಯಿಯನ್ನು ಜಾಸ್ತಿ ತೆಗೆದುಕೊಂಡು ನನಗೆ ಏಮಾರಿಸಿದ್ದ. ಅರ್ಧ ಘಂಟೆಯ ಹಾದಿ ಊರಿಗೆ, ಆ ಅರ್ಧ ಘಂಟೆ ಸಂಪೂರ್ಣವಾಗಿ ನಿದ್ರಾದೇವಿ ನಮ್ಮ ಸಂಕಷ್ಟವನ್ನ ನೋಡಲಾರದೆ ನಮಗೆ ನಿದ್ರೆಯನ್ನ ದಯಪಾಲಿಸಿದ್ದಳು.</span></div>
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span><br /><div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ಊರು ಬಂದ ಬಳಿಕ ಬಸ್ಸಿಂದಿಳಿದು ಮನೆಯ ಕಡೆ ಹೆಜ್ಜೆ ಹಾಕಿದೆವು. ಮಲೆನಾಡಿನಲ್ಲಿ ಸಾಮಾನ್ಯವಾಗಿ ಈ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಮಳೆ ಒಂದೇ ಸಮನೆ ಸಣ್ಣಗೆ ಸುರಿಯಬೇಕಾಗಿತ್ತು ಆದರೆ ಈ ವರ್ಷ ಕಣ್ಣಾಮುಚ್ಚಾಲೆ ಆಡುತ್ತಿದ್ದುದರಿಂದ ಬೇಸಗೆಯಂತೆ ಇತ್ತು. ಮನೆ ತಲುಪಿದ ತಕ್ಷಣ ಅಮ್ಮ ಬಂದು ಯೋಗಕ್ಷೇಮ ವಿಚಾರಿಸಿದ ಬಳಿಕ ಮಾವನವರು ಕೈ-ಕಾಲು ತೊಳೆಯಲು ಒಳಗೆ ಹೋದರು. ನಾನು ಅಲ್ಲೇ ಕೂತದ್ದನ್ನು ನೋಡಿ 'ಯಾಕೆ ಇಲ್ಲೇ ಕೂತ್ಕೊಂಡೆ, ಚಳಿ ಇದೆ ಕೈ ಕಾಲು ತೊಳ್ಕೊಂಡು ಬಿದ್ಕೋ, ಕಾಫಿ ತಂದ್ಕೊಡ್ತೀನಿ' ಅಂದಾಗ 'ಕಾಫೀ ಏನ್ಬೇಡಮ್ಮ, ಬಸ್ಸಲ್ಲಿ ನಿದ್ರೇನೆ ಬರ್ಲಿಲ್ಲ. ತಿಗಣೆಗಳು' ಅಂದಾಗ ಅಮ್ಮ ಹೌಹಾರಿದರು. 'ತಿಗಣೆ ಅನ್ನೋ ಸುದ್ದಿನೇ ಸುತ್ತಮುತ್ತ ಕೇಳಿಲ್ಲ, ಮೊದಲು ಬಟ್ಟೆ ಬಿಚ್ಚಿ ಎಲ್ಲಾ ಕೊಡವಿ ಮನೆ ಒಳಗೆ ಬಾ' ಅಂದಾಕ್ಷಣ 'ಆಹಾ, ಎಂಥಾ ವೆಲ್ಕಂ ಮಗನಿಗೆ!' ಅಂದು ಪಕ್ಕದಲ್ಲಿಯೇ ಇದ್ದ ಶೆಡ್ ಬಳಿ ಹೋಗಿ <br class="kix-line-break" />ಬಟ್ಟೆಯನ್ನ ಜೋರಾಗಿ ಕೊಡವಿ ಮನೆಯೊಳಕ್ಕೆ ಹೋದೆ. ನಡುಮನೆಯಲ್ಲಿ ಇದ್ದ ಅಪ್ಪನಿಗೆ ನಾನು ಮಾತನಾಡುತ್ತಿದ್ದ ಯಾವ ವಿಷಯಗಳೂ ಕೇಳಿಸುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಒಂದೊಮ್ಮೆ ಕೇಳಿದ್ದರೆ ಚಾವಡಿಗೆ ಬಿಸಿನೀರ ಕಳಿಸಿ ಅಲ್ಲಿಯೇ ಸ್ನಾನ ಮಾಡಲು ಹೇಳಿ ಆಮೇಲೆ ಮನೆ ಒಳಗೆ <br class="kix-line-break" />ಬಿಟ್ಟುಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದರು!</span></div>
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span><br /><div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ಸ್ನಾನ ಮಾಡಿ ಬೇರೆ ಬಟ್ಟೆ ಹಾಕಿಕೊಂಡು ಹೊರಗಿನ ಸುಂದರ ವಾತಾವರಣದಲ್ಲಿ ಚಾವಡಿಯಲ್ಲಿ ಕುಳಿತು ಅಮ್ಮ ತಂದುಕೊಟ್ಟ ಕಾಫಿ ಕುಡಿದ ಬಳಿಕ ನಿದ್ರೆ, ತಿಗಣೆಗಳ ವಿಚಾರ ಎಲ್ಲಾ ಮನಸ್ಸಿನಿಂದ ಹಾರಿಹೋಗಿತ್ತು. ಅಲ್ಲೇ ನಿಂತಿದ್ದ ಅಮ್ಮ ರಾತ್ರಿಯೆಲ್ಲಾ ನಿದ್ರೆ ಮಾಡಿಲ್ವಲ್ಲ ಹೋಗಿ <br class="kix-line-break" />ಸ್ವಲ್ಪಹೊತ್ತು ಬಿದ್ಕೊಳ್ಳೋ ಅಂದ್ರು ಆದರೆ ಊರಿಗೆ ಹೋದಾಗ ಬೆಳಗಿನ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಗದ್ದೆ ಮತ್ತೆ ತೋಟಕ್ಕೆ ಹೋಗಿ ಪ್ರಕೃತಿ ಸೌಂದರ್ಯ ಅನುಭವಿಸುವ, ಚಿತ್ರಗಳನ್ನ ತೆಗೆಯುವ, ಹಣ್ಣುಗಳ ಅನ್ವೇಷಣೆಯಲ್ಲಿ ತೊಡಗುವ ನಾನು ಅಮ್ಮನಿಗೆ ನಿದ್ರೆ ಯಾವಾಗ್ಲೂ ಇದ್ದಿದ್ದೆ ಗದ್ದೆ ಕಡೆ ಹೋಗಿಬರ್ತೀನಿ ಅಂದು ಚಪ್ಪಲಿ ಹಾಕಿಕೊಂಡು ಹೊರಟೆ. ಊರಲ್ಲಿದ್ದಾಗ ಇಂತಹ ಸಾವಿರಾರು ಹುಚ್ಚಾಟಗಳನ್ನ ನೋಡಿ ಸಹಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದ ನಮ್ಮಮ್ಮ ಬೇರೇನನ್ನೂ ಹೇಳದೆ ಬಾಗಿಲು ಹಾಕಿಕೊಂಡು ಒಳಕ್ಕೆ ಹೋದರು. ನಾನು ಕೆಳಗೆ ಹೊರಟಿದ್ದನ್ನು ನೋಡಿದ ಮೋತಿ ನನ್ನನ್ನು <br class="kix-line-break" />ಹಿಂಬಾಲಿಸಿತು.</span></div>
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span><br /><div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ಸ್ವಲ್ಪ ಸಮಯ ಹಿಂದೆ ಬರುತ್ತಿದ್ದ ಮೋತಿ ನನ್ನನ್ನು ಹಿಂದಕ್ಕೆ ಹಾಕಿ ಅದು ಮುಂದೆಹೋಯಿತು. ಯಜಮಾನ ನಾನೋ ಅಥವಾ ಅದೋ ಎಂಬ ಜಿಜ್ಞಾಸೆಯನ್ನ ನನ್ನಲ್ಲಿ ಉಂಟುಮಾಡಿ ಅದರ ಪಾಡಿಗೆ ಅದು ಮುಂದೆ ಹೋಗುತ್ತಿತ್ತು! ಮೊದಲೆಲ್ಲಾ ಇದ್ದ ನಾಯಿಗಳೆಲ್ಲಾ ಕಂತ್ರಿ ನಾಯಿಗಳಾಗಿದ್ದುದರಿಂದ ಅವು ನಮ್ಮನ್ನು ಹಿಂಬಾಲಿಸುತ್ತಿದ್ದವೇ ಹೊರತು ಮುಂದೆ ಹೋಗುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ, ಆದರೆ ಏನೋ ಅಪಾಯವಿದೆ ಎಂದು ಛೂ ಎಂದರೆ ಸಾಕು ಮುಂದೆ ನುಗ್ಗುತ್ತಿದ್ದವು ಬಾಕಿಯಂತೆ ಹಿಂದೆಯೇ (ಬೇರೆ ಮನೆಯವರ ಕಂತ್ರಿ ನಾಯಿಗಳ ಬಗ್ಗೆ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ!).</span></div>
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span><br /><div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ಹೀಗೆ ಮೋತಿಯು ನಮಗಿಂತ ಮುಂದೆ ಹೋಗುವುದರ ಲಾಭವೊಂದಿತ್ತು, ಅಮ್ಮ ನನಗೆ ಹೇಳಿದ ಮೇಲೆ ಗೊತ್ತಾಯ್ತು. ಅದೇನೆಂದರೆ, ಗದ್ದೆ ತೋಟಗಳಲ್ಲಿ ಹಾವುಗಳು ಸಾಮಾನ್ಯವಾಗಿ ಇರುತ್ತವೆ. ಅದಕ್ಕಾಗಿಯೇ ಅಮ್ಮ ಮೋತಿಯನ್ನು ಮುಂದೆ ಬಿಟ್ಟು ತಾನು ಹಿಂದೆ ಹೋಗುತ್ತಿತ್ತು. ಏನಾದರೂ ಇದ್ದಲ್ಲಿ ಮೋತಿ ಬೆರೆಸಿಕೊಂಡು ಹೋಗುತ್ತಿತ್ತು, ಹಾಗಾಗಿ ದಾರಿಯಲ್ಲಿ ನಿಶ್ಚಿಂತೆಯಿಂದ ಸಾಗಬಹುದಿತ್ತು. ನನಗೂ ಇದರ ಅನುಭವವಾಗಿತ್ತು. ಒಮ್ಮೆ ಗದ್ದೆಗೆ ಹೋಗುವಾಗ ಎಂದಿನಂತೆ ಅಂದು ಮುಂದೆ ಹೋಗುತ್ತಿತ್ತು, ಸ್ವಲ್ಪ ದೂರ ಹೋದ ಮೇಲೆ ಅಲ್ಲೇ ನಿಂತು ಬೊಗಳಲಾರಂಭಿಸಿತು, ನಾನು ಸ್ವಲ್ಪ ಮುಂದೆ ಹೋಗಿ ನೋಡಿದರೆ ದೂರದಲ್ಲಿದ್ದ ಬಾವಿಯ ಬಳಿ ಎರಡು ಹಾವುಗಳು ಕುಳಿತಿದ್ದವು??!! ಮೋತಿಯನ್ನು ಹಿಂದಕ್ಕೆ ಕರೆಯಲು ಪ್ರಯತ್ನಪಟ್ಟೆ, ಉಹುಂ ಅಲ್ಲಾಡಲಿಲ್ಲ. ನಾನು ಇನ್ನೂ ಸ್ವಲ್ಪ ಹಿಂದೆ ಹೋಗಿ ಮತ್ತೆ ಕರೆದೆ, ತಿರುಗಿ ನೋಡಿದ ಅದು ಮತ್ತೆ ಮುಂದೆ ತಿರುಗಿ ಬೊಗಳಲಾರಂಭಿಸಿತು. ನಾನು ವಾಪಸ್ ಹೋಗುವ ಹಾಗೆ ನಾಟಕ ಮಾಡಿ ಅದನ್ನು ಕರೆದೆ. ಆಗ ಬಂತು. ನಂತರ ಬೇರೆ ದಾರಿಯಲ್ಲಿ ಗದ್ದೆಗೆ ಹೋದೆ.</span></div>
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span><br /><div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ಸದ್ಯ ವಿಷಯಕ್ಕೆ ಬರೋಣ, ಹಾಗೆ ಗದ್ದೆಯಲ್ಲಿ ಹೋಗುವಾಗ ಅಲ್ಲಿದ್ದ ಬೆಟ್ಟದ ನೆಲ್ಲಿ ಕಾಯಿ ಮರ ಕಾಣಿಸಿತು. ಹಲವು ಸಮಯಗಳಲ್ಲಿ ನೋಡಿದಾಗೆಲ್ಲ ಬೋಳು ಮರ ಅಥವಾ ಸ್ವಲ್ಪ ಎಲೆಗಳು ಕಾಣಿಸುತ್ತಿದ್ದವು ಆದರಿಂದು ಸಣ್ಣ ನೆಲ್ಲಿಕಾಯಿ ಕಾಣಿಸಿತು ಹತ್ತಿರವಿದ್ದ ಕೊನೆಯಲ್ಲಿ. <br class="kix-line-break" />ಹಾಗೇ ಕಣ್ಣರಳಿಸಿ ನೋಡಿದಾಗ ಅಲ್ಲಲ್ಲಿ ಒಂದೊಂದು ಇರುವುದು ಕಾಣಿಸಿತು. ಹತ್ತಲೋ ಬೇಡವೋ ಎಂದು ಯೋಚಿಸಿದೆ, ನಾಳೆ ಬಂದರಾಯಿತು ಅಂತ ಒಮ್ಮೆ ಸುಮ್ನಾದೆ ಆದ್ರೆ ಅಕಸ್ಮಾತ್ ಬೇರೆ ಯಾರಾದರೂ ನೋಡಿ ಕಿತ್ಕೊಂಡು ಹೋಗಬಹುದು ಅದೂ ಅಲ್ಲದೆ ಅಕಸ್ಮಾತ್ ಇದ್ದರೂ ಮೊದಲೇ ಮಳೆಗಾಲದ ಸಮಯ ಯಾವಾಗ ಮಳೆ ಬರುವುದೆಂದು ಹೇಳುವುದಕ್ಕಾಗುವುದಿಲ್ಲ ಎಂದುಕೊಂಡು ಮರ ಹತ್ತಿದೆ (ನನ್ನ ಎಣಿಕೆ ನಿಜವಾಗಿತ್ತು, ಮಾರನೇ ದಿನ ಭಾರೀ ಮಳೆ ಶುರುವಾಗಿತ್ತು).</span></div>
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span><br /><div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ಚಿಕ್ಕವನಿದ್ದಾಗ ಹಲಸಿನ ಮರ, ನೇರಳೆ, ಪನ್ನೇರಳೆ, ಚಕೋತ, ಕಿತ್ತಳೆ ಮರಗಳನ್ನ ಸರಾಗವಾಗಿ ಹತ್ತುತ್ತಿದ್ದೆ, ಆದರೆ ಓದುವುದಕ್ಕೆಂದು ಹೊರಗಡೆ ಹೋದಾಗಿನಿಂದ ಅವೆಲ್ಲವೂ ಮರೆತುಹೋಗಿತ್ತು. ನೆಲ್ಲಿಕಾಯಿಯ ಮರ ತುಂಬಾ ಎತ್ತರವೇನೂ ಇರಲಿಲ್ಲ ಹಾಗಂತಾ ಚಿಕ್ಕದೂ <br class="kix-line-break" />ಆಗಿರಲಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಹತ್ತುವುದಕ್ಕೆ ಕೆಳಗೆ ಯಾವುದೇ ಕೊನೆಗಳಿರಲಿಲ್ಲ, ಹೀಗಾಗಿ ಕಷ್ಟಪಟ್ಟೇ ಹತ್ತಬೇಕಾಗಿತ್ತು ಅದೂ ಅಲ್ಲದೆ ಮರ ಗದ್ದೆಯ ಮೇಲ್ಬದಿಯಲ್ಲಿ ಇದ್ದುದರಿಂದ ಮರದಾಚೆಯ ಸಾಲಿನಲ್ಲಿ ಕಲ್ಲೇವು (ಕಾಲುವೆ) ಹರಿಯುತ್ತಿತ್ತು, ಅಪ್ಪಿ ತಪ್ಪಿ ಜಾರಿದರೆ ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ಸ್ನಾನ ಮಾಡುವ ಸಂದರ್ಭ ಬರುತ್ತಿತ್ತು! ಜೊತೆಗೆ ಮೂಳೆ ಮುರಿಯುವ ಅವಕಾಶವೂ ಒದಗುತ್ತಿತ್ತು! ಬೆಳಗಿನ ಸಮಯ, ಯಾರೂ ಆ ಗದ್ದೆಯ ಬಯಲಿನಲ್ಲಿ ಕಾಣಿಸುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಬಹುಶಃ ಯಾರಾದ್ರೂ ಬಂದು ನನ್ನನ್ನ ನೋಡಿದ್ರೆ, ಬೆಳ್ಗ್ಬೆಳ್ಗೆ ಬೆಂಗ್ಳೂರಿಂದ ಬಂದು ಇವ್ನಿಗೇನು ಬಂತಪ್ಪಾ!? ಅಂತಿದ್ರು. ಸದ್ಯ ಹಾಗಾಗಲಿಲ್ಲ. ಕೆಳಗೆ ನಿಂತಾಗ ಸ್ವಲ್ಪವೇ ಕಾಣಿಸುತ್ತಿದ್ದ ಕಾಯಿಗಳು ಮೇಲೆ ಹೋದ ಹಾಗೆ ಜಾಸ್ತಿ ಕಾಣಲಾರಂಭಿಸಿತು, ಬಹುಶಃ ಕುಡಿದವರ ಪರಿಸ್ತಿತಿಯೂ ಇದಕ್ಕಿಂತ ಭಿನ್ನವಾಗಿರಲಿಕ್ಕಿಲ್ಲ!!.ಕೈ ಚಾಚುವ ಕಡೆಯೆಲ್ಲಾ ಹೋಗಿ ನೆಲ್ಲಿಕಾಯಿ ಕಿತ್ತು ಜೇಬಿಗೆ ತುಂಬಿಕೊಂಡೆ. ಎರಡೂ ಜೇಬು ತುಂಬಿದ ಬಳಿಕ ಸಾಕೆನ್ನಿಸಿ ಇಳಿಯಲಾರಂಭಿಸಿದೆ. ಇದ್ದಕಿದ್ದಂತೆ ದೂರದಿಂದ ಯಾರೋ ಕೂಗಿದಂತಾಯ್ತು??!!.</span></div>
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span><br /><div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUhEppt7zrn9cGmJ2-ggOVmgX0ufLvqoVX5SIls_UjR86FYd2YssN8gKxZV1cGXKKrRbdUwhvGJREdqYz2K6SKhc5Ez3CBBmaeu2RxzgOYbvVTKBBJL9N4MCV64NC3vvpZp-q4CwTp8QWI/s1600/IMG_20120825_163914.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUhEppt7zrn9cGmJ2-ggOVmgX0ufLvqoVX5SIls_UjR86FYd2YssN8gKxZV1cGXKKrRbdUwhvGJREdqYz2K6SKhc5Ez3CBBmaeu2RxzgOYbvVTKBBJL9N4MCV64NC3vvpZp-q4CwTp8QWI/s320/IMG_20120825_163914.jpg" width="320" /></a><span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">'ಓಯ್ ಯಾರ್ರೋ ಅದು ನಮ್ಗೌಡ್ರ ಗದ್ದೆಲೀ ಮರ ಹತ್ತಿರೋದು?' ಎಂದು ದನಿ ಕೇಳಿಸಿತು. ಬೇರೆಯವರ ಗದ್ದೆಯ ಮರಕ್ಕೆ ಹತ್ತಿದ್ದರೆ ಬಹುಶಃ ಹೆದರಿ ಹಾರಿ ಚರಂಡಿಗೆ ಬೀಳುತ್ತಿದ್ದೆನೇನೋ (ಸಣ್ಣವನಾಗಿದ್ದಾಗ!!! ಆದರೆ ಈಗ ಹತ್ತುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ವಿಚಿತ್ರ ಎಂದರೆ ಇದೇ ಇರ್ಬೇಕು <br class="kix-line-break" />ನೋಡಿ, ಬೇರೆಯವರ ಗದ್ದೆ ತೋಟದಲ್ಲಿ ಏನಾದರೂ ಹಣ್ಣುಗಳನ್ನು ಕದಿಯಲು ಹೋದರೆ ಅದರ ವಾರಸುದಾರರು ಆಗ ಬಯ್ದೋ ಇಲ್ಲವೋ ತಮಾಷೆ ಮಾಡಿದರೆ ಈಗ ಗೇಲಿ ಮಾಡುವ ಸಂದರ್ಭ ಬರುತ್ತಿತ್ತು). ನಮ್ಮದೇ ಗದ್ದೆಯಾದುದರಿಂದ ಹೆದರದೆ ಶಬ್ಧ ಬಂದ ಕಡೆ ತಿರುಗಿ ನೋಡಿದೆ. ದೂರದಲ್ಲಿ ಚಿಕ್ಕ ಬರುವುದು ಕಾಣಿಸಿತು, ಮರದ ಮೇಲಿಂದಲೇ 'ನಾನು ಕಣೋ' ಅಂದೆ. 'ಓ ಗೌಡ್ರು, ಯಾವಾಗ ಬಂದದ್ದು? ಇದೇನು ಬೆಳ್ಗ್ಬೆಳ್ಗೆನೆ ನೆಲ್ಲಿಕಾಯಿ ಕೀಳ್ತಿದೀರಾ? ಯಾರ್ಯಾರು ಬಂದ್ರಿ? ಚಿಕ್ಕಮ್ಮೋರು ಬಂದ್ರಾ??' ಉಸಿರಾಡುವುದಕ್ಕೂ ಪುರುಸೊತ್ತಿಲ್ಲದ <br class="kix-line-break" />ಹಾಗೆ ಒಂದೇ ಸಮನೆ ಪ್ರಶ್ನೆಗಳ ಮಳೆಯನ್ನೇ ಸುರಿದ. ಅವನ ಎಲ್ಲಾ ಪ್ರಶ್ನೆಗಳಿಗೂ ಉತ್ತರ ಕೊಟ್ಟು, ಮರದ ಬಳಿ ಕುಳಿತಿದ್ದ ಮೋತಿಯನ್ನು ಕರೆದುಕೊಂಡು ಮನೆಕಡೆ ಹೊರಟೆ.</span></div>
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span><br /><div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ಅಲ್ಲಿಗೆ ಒಂದು ಕೆಲಸ ನೀಟಾಗಿ ಆಗಿತ್ತು. ಮನೆಗೆ ಹೋಗಿ ತಿಂಡಿ ತಿಂದು ಪೇಪರ್ ಓದುತ್ತಾ ಕುಳಿತೆ, ಊರು ಮನೆಯವರು ಒಂದಷ್ಟು ಜನ ಬಂದ್ರು, ಅವರ ಜೊತೆ ಮಾತನಾಡಿ ಅಲ್ಲಿ ಇಲ್ಲಿ ತಿರುಗಾಡುವಷ್ಟರಲ್ಲಿ ಮಧ್ಯಾಹ್ನವಾಗಿತ್ತು. ಊಟವಾದ ನಂತರ ವೀಳ್ಯದೆಲೆ ಬೇಕೆಂದು <br class="kix-line-break" />ತೆಗೆದುಕೊಂಡು ಬರಲು ಅಮ್ಮ ಹೇಳಿದರು, ಮನೆಯ ಹತ್ತಿರದಲ್ಲೇ ಇರುವ ಹಾಲುವಾಣ ಮರಕ್ಕೆ ಅಮ್ಮ ಹಾಕಿದ ಬಳ್ಳಿಯಿಂದ ಒಂದಷ್ಟು ಕಿತ್ತುಕೊಂಡು ಬರೋಣವೆಂದು ಹೋದೆ. ಸುಮಾರು ೨೦ ಎಲೆಗಳನ್ನು ಕಿತ್ತುಕೊಂಡು ಅದಕ್ಕೆ ಸ್ವಲ್ಪ ಕಾಫಿಯ ಎಲೆಗಳನ್ನು (ಎರಡೂ ಒಂದೇ ರೀತಿ ಕಾಣುವುದರಿಂದ) ಬೆರೆಸಿ ಅಮ್ಮನಿಗೆ ಕೊಟ್ಟೆ!. ಅಮ್ಮ ಹಾಗೇ ನೋಡಿ ಅಲ್ಲೇ ಇಟ್ಟರು, ಮತ್ಯಾಕೋ ಅನುಮಾನ ಬಂದಂತಾಗಿ ತೆಗೆದುನೋಡಿದರು. 'ಇದೇನೋ ಕಾಫೀ ಎಲೇನೂ ಕುಯ್ದಿದೀಯಲ್ಲೋ??' ಅಂದಾಗ ನಾನು ಅಮ್ಮನ ಮುಖ ನೋಡಿ ನಕ್ಕೆ 'ಬರೀ ಇಂಥಾ ಕೆಲ್ಸ್ಗಳ್ನೆ ಮಾಡು!' ಅಂದು ಒಳಗೆ ಹೋದರು.</span></div>
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span><br /><div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ಸಂಜೆಯಾಗುತ್ತಿದ್ದಂತೆ ಸೀಬೆಹಣ್ಣನ್ನು ತಿನ್ನುವ ಮನಸ್ಸಾಯಿತು.ತೋಟದ ಕಡೆ ಹೆಜ್ಜೆ ಹಾಕಿದೆ, ಚಾವಡಿಯ ಬಳಿ ಮಲಗಿದ್ದ ಮೋತಿ ಮತ್ತೆ ನನ್ನನ್ನ ಹಿಂಬಾಲಿಸಿತು. ಮನೆಯ ಹತ್ತಿರದಲ್ಲೇ ಇರುವ ಸೀಬೇಗಿಡಗಳ ಬಳಿ ಹೋದೆ. ಒಂದು ಗಿಡದ ತುದಿಯಲ್ಲಿ ಒಂದೆರಡು ಸೀಬೆಹಣ್ಣುಗಳು ಕಂಡವು. ಗಿಡವಾದ್ದರಿಂದ ಹತ್ತುವಂತಿರಲಿಲ್ಲ. ಕೆಳಗಿನಿಂದ ಕೊನೆಗಳನ್ನ ಎಳೆದು ಎಳೆದು ಒಂದೊಂದರ ತುದಿಯನ್ನ ಹಿಡಿದು<br class="kix-line-break" /> ಕೊನೆಗೆ ಕೊನೆಯ ಕೊನೆಯನ್ನು ಕೈಗಳು ತಲುಪಬೇಕಾಗಿತ್ತು!! ಹತ್ತು ನಿಮಿಷಗಳ ಹರಸಾಹಸದ ನಂತರ ಅಂತೂ ಕೊನೆಯನ್ನ ಹಿಡಿದೆ, ಆದರೆ ಕೈ ಬಳಿ ಏನೋ ತುರಿಸಿದಂತಾಗಿ ಹಿಡಿದುಕೊಂಡಿದ್ದ ಕೊನೆಯನ್ನೆಲ್ಲಾ ಬಿಟ್ಟೆ. ಮೋತಿ ನನ್ನ ಮಂಗನಾಟವನ್ನ ನೋಡಿ ಮನೆಯ ಕಡೆ ಹೆಜ್ಜೆ ಹಾಕಿತು. ಕೈಯನ್ನ ಕೆರೆದುಕೊಂಡು ಮತ್ತೆ ಕೊನೆಗೆ ಕೈ ಹಾಕಿದೆ. ಅಂತೂ ಎರಡು ಸೀಬೆಹಣ್ಣನ್ನು ಕಿತ್ತೆ. ಒಂದರ ಅರ್ಧಭಾಗವನ್ನು ದೇವರು ಗಿಳಿಗೆ ಕೊಟ್ಟಿದ್ದ ಹಾಗಾಗಿ ಇನ್ನರ್ಧ ಭಾಗ ನನಗೊಲಿದಿತ್ತು!. ತಿನ್ನುತ್ತಾ ಮನೆಕಡೆ ಹೆಜ್ಜೆ ಹಾಕಿದೆ, ಕೈ ತುರಿಸುತ್ತಲೇ ಇತ್ತು <br class="kix-line-break" />ನನ್ನ ಬೆರಳುಗಳು ಕೆರೆಯುತ್ತಲೇ ಇತ್ತು!.ಭಯಂಕರ ತುರಿಕೆಯಾಗತೊಡಗಿತು ಇದ್ದಕಿದ್ದಂತೆ ಯೋಚನೆ ಬಂತು, ತಿಗಣೆಗಳು ಇನ್ನೂ ದೇಹವನ್ನು ಬಿಟ್ಟು ತೊಲಗಿಲ್ಲವೇನೋ ಎಂದು. ಚೆನ್ನಾಗಿ ಸ್ನಾನ ಮಾಡಿದ್ದಾಯಿತು, ಬೇರೆ ಬಟ್ಟೆಯನ್ನೂ ಹಾಕಿದ್ದಾಯಿತು ಆದರೂ <br class="kix-line-break" />ಹೀಗಾಯಿತಲ್ಲವೆಂದುಕೊಂಡೆ. ಹಾಗೇ ಬರುವಾಗ ಅಪ್ಪ ಮತ್ತುಮಾವ ಚಾವಡಿಯ ಬಳಿ ಕೂತಿದ್ದರು. ಕೈ ಊದಿರುವುದನ್ನ ನೋಡಿದ ಮಾವ ಏನಾಯಿತು ಅಂತ ವಿಚಾರಿಸಿ ಅರಶಿನದ ಪುಡಿ ಹಚ್ಕೊಳ್ಳಿ ಅಂದ್ರು, ನಮ್ಮಪ್ಪ ಇವ್ನ್ದಿದ್ದಿದ್ದೆ ಅಂತ ಏನೂ ಹೇಳದೆ ಅವರೊಂದಿಗೆ ಮಾತಾಡುತ್ತಾ ಕುಳಿತರು.</span></div>
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span><br /><div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-left: 27pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ಅಮ್ಮನ ಬಳಿ ಹೋಗಿ ಅಲ್ಲಲ್ಲಿ ದಪ್ಪದಾಗಿ ಊದಿಕೊಂಡ ಕೈಯನ್ನು ತೋರಿಸಿದೆ, ತಿಗಣೆಗಳು ಇನ್ನೂ ಇರ್ಬೇಕು ನೋಡು ಅಂದೆ. ನನ್ನ ಇಂಥಾ ಅನೇಕ ಹುಚ್ಚಾಟಗಳನ್ನ ನೋಡಿದ್ದ ಅಮ್ಮ 'ತಿಗಣೆನೂ ಇಲ್ಲ, ಮಣ್ಣೂ ಇಲ್ಲ, ಕಂಬ್ಳಿಹುಳ ಇರ್ಬೇಕು. ತಲೆಕೂದ್ಲಲ್ಲಿ ಊದಿರೋ ಜಾಗಕ್ಕೆ ಚೆನ್ನಾಗಿ ತಿಕ್ಕು' ಅಂದು ಅವರ ಕೆಲಸಕ್ಕೆ ಹೋದರು. ಹಾಗೇ ಮಾಡುತ್ತಾ ಕೂತಿದ್ದೆ. ಅಲ್ಲೇ ಇದ್ದ ದೊಡ್ಡತ್ತೆ, ಏನೂ ಆಗಲ್ಲ ರಾತ್ರಿ ಹೊತ್ತಿಗೆ ಸರಿಯಾಗತ್ತೆ ಅಂದ್ರು. ಅದೇ ಸಮಯಕ್ಕೆ ನನ್ನ ಹೆಂಡತಿಯ ಕಾಲ್ ಬಂತು. ಅವಳಿಗೆ ಈ ವಿಷಯ ಹೇಳಿದೆ. ಕಂಬ್ಳಿ ಇದ್ರೆ ಅದಕ್ಕೆ ಉಜ್ಜಿ ಅಂದ್ಲು (ಪಾಪ, ಹಳ್ಳಿಗಳೂ ನಗರೀಕರಣವಾಗುತ್ತಿದೆ. ಹಳೆಯದೆಲ್ಲವೂ ಹೋಗಿ ಹೊಸತು ಬರುತ್ತಿದೆ ಎಂದು ತಿಳಿದಿದ್ದರೂ ಹಾಗೆ ಹೇಳಿದ್ದಳು!, ಇದ್ದರೂ ಇರಬಹುದೇನೋ ಎಂದು). ಕಂಬ್ಳಿ ನಮ್ಮ ಅಜ್ಜನ ಜೊತೆಯೇ ಹೋಯ್ತು ಅಂತ ಮನಸ್ನಲ್ಲಿ ಅಂದ್ಕೊಂಡು 'ಈಗೆಲ್ಲಿದೆ ಕಂಬ್ಳಿ, ಇದ್ರೂ ಸದ್ಯ ನಮ್ಮನೇನಲ್ಲಿ ಇಲ್ಲ ಕಣೇ' ಅಂದೆ. ರಾತ್ರಿಯ ಹೊತ್ತಿಗೆ ಸ್ವಲ್ಪ ಕಡಿಮೆಯಾಗಿತ್ತು. ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ರಾತ್ರಿ ತಿಗಣೆಯ ಕಾಟ ಸಂಜೆ ಕಂಬ್ಳಿಹುಳದ ಕಾಟ, ಎರಡು ಮೂಕಪ್ರಾಣಿಗಳು ನನ್ನ ನೆಮ್ಮದಿಯನ್ನು ಇನ್ನಿಲ್ಲದಂತೆ ಕೆಡಿಸಿದ್ದವು. ನೆಲ್ಲಿಕಾಯಿ, ವೀಳ್ಯದೆಲೆ ಕೀಳುವಾಗ ಇದ್ದ ಅದೃಷ್ಟ ಸೀಬೆಹಣ್ಣು ಕೀಳುವಾಗ ಹೋಗಿತ್ತು!.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial; font-size: 13px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></div>
</b></div>
ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-30961694496231138882011-10-24T04:40:00.000-07:002011-10-24T04:41:33.098-07:00ಬೆಳಗಬೇಕಾದ ಮನಸ್ಸುಗಳೇ ಕೊಳೆತುಹೋದರೇ??<span class="Apple-style-span" style="color: rgb(61, 61, 61); font-family: tunga, kedage, 'Lohit Kannada', verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 14px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: 2; text-align: -webkit-auto; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; -webkit-text-decorations-in-effect: none; -webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: rgb(246, 246, 246); "><div class="field field-type-filefield field-field-image"><div class="field-items"><div class="field-item odd"><img src="http://sampada.net/files/imagecache/node-inner/Chikku123/Baby.jpg" alt="" title="" class="imagecache imagecache-node-inner imagecache-default imagecache-node-inner_default" style="border-top-width: 1px; border-right-width: 1px; border-bottom-width: 1px; border-left-width: 1px; border-style: initial; border-color: initial; border-style: initial; border-color: initial; border-top-style: solid; border-right-style: solid; border-bottom-style: solid; border-left-style: solid; border-top-color: rgb(221, 221, 221); border-right-color: rgb(221, 221, 221); border-bottom-color: rgb(221, 221, 221); border-left-color: rgb(221, 221, 221); display: block; margin-top: 0px; margin-right: 15px; margin-bottom: 15px; margin-left: 0px; padding-top: 2px; padding-right: 2px; padding-bottom: 2px; padding-left: 2px; clear: left; float: left; height: auto; max-width: 665px; " height="345" width="470" /></div></div></div><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಮೊನ್ನೆ ಟಿ.ವಿ ನೋಡ್ತಿದ್ದಾಗ ಒಂದು ಸುದ್ದಿ ಬಂತು ಅದನ್ನ ನೋಡಿದಾಗ ಒಂದು ವಿಷಯ ಹೇಳುವ ಮನಸ್ಸಾಯಿತು (ಬಹುಶ ಇದು ತುಂಬಾ ಜನರ ಜೀವನದಲ್ಲಿ ನಡೆದ ಘಟನೆಗಳೂ ಆಗಿರಬಹುದು), ಟಿ. ವಿಯಲ್ಲಿ ಬಂದ ಸುದ್ದಿ ಈ ಕಥೆಯಾದ ಮೇಲೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">..............<br />ಸುಷ್ಮಾ, ಒಂದು ಒಳ್ಳೆಯ ಕುಟುಂಬದ ಹುಡುಗಿ. ಅಪ್ಪ ಸರ್ಕಾರಿ ನೌಕರ, ಅಮ್ಮ ಗೃಹಿಣಿ. ಒಬ್ಬಳೇ ಮಗಳಾದ್ದರಿಂದ ಪೋಷಕರು ಅವಳನ್ನು ತುಂಬಾ ಪ್ರೀತಿಯಿಂದ ಚೆನ್ನಾಗಿ ಸಾಕಿದ್ದರು. ನೋಡುವುದಕ್ಕೆ ಲಕ್ಷಣವಾಗಿದ್ದಳು, ಸುಷ್ಮಾ ಓದಿನಲ್ಲಿ ಚೂಟಿ ಇದ್ದಳು, ಹೈಸ್ಕೂಲ್ ಮುಗಿಸಿ ಆ ಊರಿನ ಒಂದು ಒಳ್ಳೆಯ ಕಾಲೇಜಿಗೆ ಸೇರಿದ್ದಳು. ಕಾಲೇಜಿನಲ್ಲೂ ಓದಿನಲ್ಲಿ ಮುಂದಿದ್ದಳು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ರಮೇಶ್, ಶ್ರೀಮಂತ ಮನೆತನದ ಹುಡುಗ, ಸುಸಂಸ್ಕೃತ ಕುಟುಂಬ. ಅಪ್ಪ ಬ್ಯುಸಿನೆಸ್ಸ್ಮೆನ್, ಅಮ್ಮ ಗೃಹಿಣಿ, ರಮೇಶನಿಗೊಬ್ಬಳು ತಂಗಿ. ರಮೇಶನು ಅತಿ ಬುದ್ದಿವಂತನಲ್ಲದಿದ್ದರೂ ಫಸ್ಟ್ ಕ್ಲಾಸ್ನಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲ ಕ್ಲಾಸಲ್ಲೂ ಪಾಸಾಗುತ್ತಿದ್ದನು. ರಮೇಶನದು ಕಟ್ಟುಮಸ್ತಾದ ದೇಹ ಜೊತೆಗೆ ನೋಡಲೂ ಚೆಂದವಾಗಿದ್ದನು. ಅವನೂ ಕೂಡ ಸುಷ್ಮಾ ಸೇರಿದ ಕಾಲೇಜಿಗೆ ಸೇರಿದ್ದನು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಇಬ್ಬರೂ ಒಂದೇ ಬ್ಯಾಚಿನಲ್ಲಿದ್ದರು. ಕ್ಲಾಸಲ್ಲಿ ಲೆಕ್ಚರರ್ ಕೇಳುತ್ತಿದ್ದ ಪ್ರಶ್ನೆಗಳಿಗೆ ಹಲವೊಮ್ಮೆ ಇವಳೇ ಎದ್ದುನಿಂತು ಉತ್ತರಿಸುತ್ತಿದ್ದುದರಿಂದ ಇವನಿಗೂ ಅವಳ ಬಗ್ಗೆ ತಿಳಿದುಕೊಳ್ಳುವ ಕುತೂಹಲ. ಒಂದು ದಿನ ಟೆಸ್ಟ್ ನೆಪದಲ್ಲಿ ಅವಳನ್ನು ಮಾತಾನಾಡಿಸಬೇಕು ಎಂದು ನಿರ್ಧಾರ ಮಾಡಿ ಕಾಲೇಜ್ ಬಿಟ್ಟ ತಕ್ಷಣ ಅವಳಿಗೆ ಗೊತ್ತಾಗದಂತೆ ಅವಳನ್ನು ಹಿಂಬಾಲಿಸಿದನು. ಅವಳ ಗೆಳತಿಯರೆಲ್ಲ ಬೇರೆಯಾಗಿ ಇವಳು ಒಂಟಿಯಾದ ತಕ್ಷಣ ಅವಳ ಹತ್ತಿರ ಹೋಗಿ ಯಾವುದೋ ನೋಟ್ಸ್ ಕೇಳುವ ನೆಪದಲ್ಲಿ ಮಾತನಾಡಿಸಿದನು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಹೀಗೆ ಶುರುವಾದ ಭೇಟಿ ಇಬ್ಬರೂ ಇಷ್ಟಪಡುವ ಹಂತದವರೆಗೆ ಹೋಯ್ತು. ಇಬ್ಬರೂ ಬುದ್ಧಿವಂತರಾದ್ದರಿಂದ ಮದುವೆಯ ಪ್ರಸ್ತಾಪವನ್ನು ಮನೆಯವರಿಗೆ ತಿಳಿಸಬೇಕು ಆದರೆ ಅದಕ್ಕೂ ಮುನ್ನ ಇಬ್ಬರ ಡಿಗ್ರಿ ಮುಗಿಯಲಿ ಎಂದು ನಿರ್ಧರಿಸಿದರು. ಡಿಗ್ರಿಯೂ ಆಯಿತು, ಇಬ್ಬರೂ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಕೇಳುವ ಆ ದಿನವೂ ಬಂತು. ಇಬ್ಬರ ಮನೆಯಲ್ಲೂ ಬಂದ ಒಂದೇ ಉತ್ತರ ಅಂದರೆ ಬೇರೆ ಜಾತಿಯೆಂದು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಇಬ್ಬರಿಗೂ ಒಬ್ಬರನ್ನೊಬ್ಬರನ್ನು ಬಿಡುವ ಮನಸ್ಸಿಲ್ಲ ಜೊತೆಗೆ ಮನೆಯವರನ್ನೂ ನೋಯಿಸುವ ಮನಸ್ಸಿರಲಿಲ್ಲ. ಮರಳಿ ಯತ್ನವ ಮಾಡು ಅನ್ನುವಂತೆ ಅವರಿಬ್ಬರೂ ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಈ ವಿಷಯದ ಬಗ್ಗೆ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಪ್ರಸ್ತಾಪವನ್ನೆತ್ತುತಿದ್ದರು. ಯಾವಾಗಲೂ ಸಿಗುತ್ತಿದ್ದುದು ಒಂದೇ ಉತ್ತರ, ಈ ನಡುವೆ ಸುಷ್ಮಾಳ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಬೇರೊಬ್ಬ ಹುಡುಗನನ್ನು ಹುಡುಕಲು ಶುರುಮಾಡಿದರು, ತಿಳಿದ ಸುಷ್ಮಾ ಇದನ್ನ ರಮೇಶನಿಗೆ ತಿಳಿಸಿದಾಗ ಅವನಿಗೂ ಗಾಬರಿಯಾಯಿತು. ವಿಧಿಯಿಲ್ಲದೆ ಮನಸ್ಸಿಲ್ಲದ ಮನಸ್ಸಿನಿಂದ ಓಡಿಹೋಗುವ ನಿರ್ಧಾರ ಮಾಡಿದರು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಬೇರೊಂದು ಊರಲ್ಲಿ ಸಂಸಾರ ಶುರುಮಾಡಿದ ಇಬ್ಬರೂ ಒಂದೊಂದು ಕೆಲಸವನ್ನು ಹುಡುಕಿಕೊಂಡರು. ಈ ನಡುವೆ ವಿಷಯ ತಿಳಿದ ಸುಷ್ಮಾಳ ಅಪ್ಪ ಅಮ್ಮನಿಗೆ ಬೇಸರವಾದರೂ ಅದನ್ನು ತೋರ್ಪಡಿಸದೆ ಆದದ್ದಾಯ್ತು ಎಂದು ಮಗಳು ಮತ್ತು ಅಳಿಯನನ್ನು ಒಮ್ಮೆ ಹೋಗಿ ನೋಡಿಕೊಂಡು ಬಂದಿದ್ದರು. ಆದರೆ ರಮೇಶನ ಮನೆಯಲ್ಲಿನ ಚಿತ್ರಣ ಬೇರೆಯ ತೆರನಿತ್ತು. ವಾಸ್ತವದಲ್ಲಿ ರಮೇಶನ ಅಪ್ಪ ಒಳ್ಳೆಯವರಿದ್ದರೂ ಮಗ ಹೀಗೆ ಮಾಡಿದ ಎಂದು ಕೋಪಗೊಂಡಿದ್ದರು. ಇವನೇನೋ ಮದುವೆಯಾಗಿ ಹೋದ ಆದರೆ ಮಗಳಿಗೆ ಗಂಡು ಕೊಡುವವರು ಯಾರು ಎಂದು ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲಿಯೇ ಕೊರೆಯುತ್ತಿತ್ತು, ಆ ಕೋಪವೇ ಒಂದೆರಡು ಸಲ ಸುಷ್ಮಾ, ರಮೇಶನ ಮೇಲೆ ಹಲ್ಲೆಯ ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ವ್ಯಕ್ತವಾಗಿತ್ತು. ಅದ್ಹೇಗೋ ಇಬ್ಬರೂ ಪ್ರಾಣಾಪಾಯದಿಂದ ಪಾರಾಗಿದ್ದರು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಇಲ್ಲಿದ್ದರೆ ಅಪಾಯವೆಂದರಿತು ಬೆಂಗಳೂರಿಗೆ ಬಂದರು. ಕಾಲ ಸರಿಯಿತು, ದಂಪತಿಗಳಿಬ್ಬರೂ ಅನ್ಯೋನ್ಯವಾಗಿ ಸಂಸಾರ ಸಾಗಿಸಿಕೊಂಡು ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದರು, ಆದ್ರೆ ಒಂದು ಕೊರಗು ಇಬ್ಬರಲ್ಲೂ ಕಾಡುತ್ತಿತ್ತು ಅದೇನೆಂದರೆ ಮಕ್ಕಳಾಗಲಿಲ್ಲವೆಂದು. ಆಸ್ಪತ್ರೆ, ದೇವಸ್ಥಾನ ಹೀಗೆ ಎಲ್ಲಾ ರೀತಿಯ ಪ್ರಯತ್ನಗಳೂ ಆದವು ಆದರೆ ಏನೊಂದೂ ಪ್ರಯೋಜನವಾಗಲಿಲ್ಲ. ಒಂದು ದಿನ ಸುಷ್ಮಾ ರಮೇಶನಲ್ಲಿ ನಾವೊಂದು ಮಗುವನ್ನು ದತ್ತು ತೆಗೆದುಕೊಂಡರೆ ಹೇಗೆ ಎಂದಳು, ರಮೇಶನಿಗೂ ಅದು ಸರಿಯೆಂದೆನಿಸಿ ಒಂದು ಆಶ್ರಮಕ್ಕೆ ಹೋಗಿ ಒಂದು ಮಗುವನ್ನು ದತ್ತು ತೆಗೆದುಕೊಂಡರು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">..................</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಈಗ ಟಿ. ವಿಯಲ್ಲಿ ಬಂದ ಸುದ್ದಿಯತ್ತ ಗಮನಹರಿಸೋಣ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಹೀಗೆ ಚಾನೆಲ್ ಚೇಂಜ್ ಮಾಡ್ತಿದ್ದೆ, ಒಂದು ಚಾನೆಲ್ನಲ್ಲಿ ಯಾವುದೋ ಒಂದು ಹಸುಳೆಯ ತಲೆ ಮತ್ತು ಕೈಯನ್ನು ನಾಯಿಗಳು ತಿಂದಿದ್ದರ ಸುದ್ದಿ ಬರುತ್ತಿತ್ತು, ಜೊತೆಗೆ ಆ ದಿನ ಬೆಳಗ್ಗೆ ಯಾರೋ ಅಲ್ಲಿ ಹಸುಳೆಯನ್ನು ಹಾಕಿಹೋಗಿದ್ದಾರೆ ಎಂಬ ಸುದ್ದಿ ಬರುತ್ತಿತ್ತು. ಹದಿಹರೆಯದ ಆಕರ್ಷಣೆಗಳನ್ನು ತಡೆಯಲಾರದೆ ಬರೀ ನೋಟವೇ ಪ್ರೇಮವೆಂದು ಭಾವಿಸಿ ಮನಸ್ಸಿನ್ನೂ ಪಕ್ವವಾಗಿರದ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಯಾವುದು ಸರಿ ಯಾವುದು ತಪ್ಪು ಎಂದು ನಿರ್ಣಯಿಸಲಾಗದೆ, ಜೀವನಸಂಗಾತಿಯೆಂಬ ಪದಕೆ ಅರ್ಥವೇ ತಿಳಿಯದ ವಯಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ಮೈಮರೆತು ಮಾಡಿದ ತಪ್ಪಿಗೆ ಪಾಪದ ಕೂಸು ಜಗತ್ತನ್ನೇ ನೋಡಲಾಗದೆ ಅತ್ಯಂತ ದಾರುಣವಾಗಿ ಕೊಲೆಗೀಡಾಗಿತ್ತು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಬೇಕೇ ಇಂಥಾ ಆಕರ್ಷಣೆ????</p><p style="margin: 0px 0px 10px;">ಎರಡು ಪ್ರಸಂಗಗಳೂ ಪ್ರೇಮಕ್ಕೆ ಸಂಬಂಧಿಸಿದ್ದೇ, ಆದರೆ ಫಲಿತಾಂಶ ಬೇರೆ ಬೇರೆ .</p><p style="margin: 0px 0px 10px;"><br /></p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(61, 61, 61); font-family: tunga, kedage, 'Lohit Kannada', verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 14px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: 2; text-align: -webkit-auto; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; -webkit-text-decorations-in-effect: none; -webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: rgb(246, 246, 246); ">ಚಿತ್ರಕೃಪೆ: ಅಂತರ್ಜಾಲ.</span></p></span>ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-83438745451934730352011-10-03T00:03:00.001-07:002011-10-03T00:30:53.756-07:00ಕರಿಮಲೆಯ ಕಗ್ಗತ್ತಲಿನಲಿ<span class="Apple-style-span" style="color: rgb(61, 61, 61); font-family: tunga, kedage, 'Lohit Kannada', verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 14px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: 2; text-align: -webkit-auto; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; -webkit-text-decorations-in-effect: none; -webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: rgb(246, 246, 246); "><div class="field field-type-filefield field-field-blogimage"><div class="field-items"><div class="field-item odd"><a href="http://sampada.net/files/DSC09718.JPG" rel="lightbox[field_blogimage][ಕರಿಮಲೆಯ ಕಗ್ಗತ್ತಲಿನಲಿ]" class="imagefield imagefield-lightbox2 imagefield-lightbox2-225-front-page-article imagefield-field_blogimage imagecache imagecache-field_blogimage imagecache-225-front-page-article imagecache-field_blogimage-225-front-page-article lightbox-processed" style="color: rgb(0, 75, 173); text-decoration: none; "><img src="http://sampada.net/files/imagecache/225-front-page-article/DSC09718.JPG" alt="ಕರಿಮಲೆಯ ಕಗ್ಗತ್ತಲಿನಲಿ" title="" style="border-top-width: 1px; border-right-width: 1px; border-bottom-width: 1px; border-left-width: 1px; border-style: initial; border-color: initial; border-style: initial; border-color: initial; border-top-style: solid; border-right-style: solid; border-bottom-style: solid; border-left-style: solid; border-top-color: rgb(221, 221, 221); border-right-color: rgb(221, 221, 221); border-bottom-color: rgb(221, 221, 221); border-left-color: rgb(221, 221, 221); clear: left; float: left; height: auto; margin-top: 0px; margin-right: 15px; margin-bottom: 15px; margin-left: 0px; max-width: 665px; padding-top: 2px; padding-right: 2px; padding-bottom: 2px; padding-left: 2px; " /></a></div></div></div><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ರಾಮಾಪುರ, ಮಲೆನಾಡಿನ ಒಂದು ಹಳ್ಳಿ, ಸುಮಾರು ೨೫ ಒಕ್ಕಲುಗಳು ವಾಸವಾಗಿದ್ದವು, ಜೊತೆಗೆ ಒಂದು ಬ್ರಾಹ್ಮಣ ಕುಟುಂಬ ಮತ್ತೆ ದಲಿತರ ಕಾಲೋನಿ. ಭೀಮೇಗೌಡರೇ ಊರಿನ ಪಟೇಲರಾಗಿದ್ದರು, ಅವರ ಅಪ್ಪ ಅಜ್ಜ ಮುತ್ತಜ್ಜನ ಕಾಲದಿಂದಲೂ ಇವರ ಮನೆಯವರೇ ಅದಕ್ಕೆ ವಾರಸುದಾರರಾಗಿದ್ದರು, ವಾಡಿಕೆಯಂತೆ ಅದು ಭೀಮೇಗೌಡರಿಗೆ ಒಲಿದಿತ್ತು. ಅವರ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವ ಜೊತೆಗೆ ಶ್ರೀಮಂತಿಕೆಯೂ ಅದು ಸೂಕ್ತವಾಗಿತ್ತು. ರಾಮಾಪುರದ ಪಶ್ಚಿಮಕ್ಕೆ ಇತ್ತು ಕರಿಮಲೆ. ಊರಿನ ಮೇಲ್ಬದಿಯಲ್ಲಿ ಮನೆಗಳಿದ್ದರೆ ಕೆಳಗೆ ಗದ್ದೆಗಳು, ಹಾಗೆ ಇಳಿಜಾರಿನಲ್ಲಿ ಗದ್ದೆಯ ಸಾಲುಗಳು ಕೊನೆಯಾಗುತ್ತಿದ್ದಂತೆ ಹೊಳೆ, ಹೊಳೆಯಾಚೆ ಇದ್ದದ್ದೇ ಕರಿಮಲೆ. ಹೊಸಬರೇನಾದರೂ ಬಂದು ಕರಿಮಲೆ ಒಳಗೆ ಪ್ರವೇಶಿಸಿದರೆ ಇದನ್ಯಾರಪ್ಪ ಕರಿಮಲೆ ಅಂತ ಕರೀತಾರೆ ಅನ್ನಬಹುದು ಯಾಕೆಂದರೆ ಕಾಡು ಶುರುವಾಗುವಾಗ ಸಿಗುವ ಸಣ್ಣ ಸಣ್ಣ ಗಿಡ ಮರಗಳು ಅದರಾಚೆಗೂ ಅಂದರೆ ಒಂದು ೩೦ ಎಕರೆಯಷ್ಟರ ಮಟ್ಟಿಗೆ ಹಾಗೇ ಇತ್ತು ಅದರ ಮುಂದೆ ಹೋದರೆ ಕರಿಮಲೆಯ ಹೆಸರಿಗೆ ತಕ್ಕಂತಿತ್ತು. ಬೃಹತ್ ಗಾತ್ರದ ಮರಗಳು, ಒಂದಕ್ಕೊಂದು ಬೆಸೆದುಕೊಂಡಿದ್ದವು ಜೊತೆಗೆ ಅದಕ್ಕೆ ಹಬ್ಬಿಕೊಂಡ ಬಳ್ಳಿಗಳೂ. ಕಾಡುಪ್ರಾಣಿಗಳು, ವಿಷಜಂತುಗಳು, ಚಿತ್ರವಿಚಿತ್ರ ಹಾವುಗಳು ಅಲ್ಲಿ ಹೇರಳವಾಗಿದ್ದವು. ರಾಮಾಪುರದವರ್ಯಾರೂ ಅತ್ತಕಡೆ ಹೋಗುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಅವರ ಮನೆಯ ಎತ್ತುಗಳು ಕರಿಮಲೆಗೆ ಹೋಗಿ ವಾಪಸ್ ಬರುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ, ಹಿಂದೊಮ್ಮೆ ತನ್ನ ಎತ್ತನ್ನು ಹುಡುಕಿಕೊಂಡು ಹೋದ ರಾಜೇಗೌಡನ ಆಳು ನಿಂಗ ವಾಪಸ್ ಬಂದಿರಲಿಲ್ಲ, ಹಾಗಾಗಿ ಆ ಊರಿನವರು ಅತ್ತ ಕಡೆ ಹೋಗುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ, ಜೊತೆಗೆ ಆಗಾಗ ಕೇಳಿಸುತ್ತಿದ್ದ ಹುಲಿಯ ಘರ್ಜನೆ ಕೂಡ ಅವರನ್ನು ಅತ್ತ ಕಡೆ ಹೋಗದಂತೆ ತಡೆಹಿಡಿದಿತ್ತು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಬಸವ, ತನ್ನ ಮೈಯನ್ನು ಗೋಡೆಗೆ ಉಜ್ಜಿ ಉಜ್ಜಿ ತನ್ನ ಕೆರೆತವನ್ನು ಶಮನ ಮಾಡಿಕೊಳ್ಳಲು ಪ್ರಯತ್ನಿಸುತ್ತಿತ್ತು. ಹಾಗೆ ಕೆರೆದುಕೊಳ್ಳುತ್ತಾ ತನ್ನ ಪಕ್ಕದಲ್ಲಿದ್ದ ತಂಗಿಯನ್ನು ನೋಡಿತು. ಸೀತೆ, ತನ್ನ ಪಕ್ಕದಲ್ಲಿ ಹಾಕಿದ್ದ ಹುಲ್ಲನ್ನು ಮೆಲ್ಲುತ್ತಿತ್ತು. ತನ್ನ ಹಿಂದೆ ಇದ್ದದ್ದು ಕರಿಯ, ಅದನ್ನು ಯಜಮಾನರು ಈ ಹಿಂದೆ ಅಂದರೆ ೩ ವರ್ಷಗಳ ಹಿಂದೆ ಪಕ್ಕದೂರಿನಿಂದ ಕೊಂಡುಕೊಂಡು ಬಂದಿದ್ದರು. ಕರಿಯ ಹೆಸರಿಗೆ ಕಪ್ಪಗಿದ್ದರೂ ಸಾಧು ಸ್ವಭಾವದ ಪ್ರಾಣಿ. ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಆ ಹಟ್ಟಿಯಲ್ಲಿ ಈ ಮೂವರದೇ ಸಾಮ್ರಾಜ್ಯ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ತನ್ನ ಜನ್ಮದಿಂದಲೂ ಬಸವ ಭೀಮೇಗೌಡರ ಮನೆಯಲ್ಲೇ ಇತ್ತು, ಗೌಡರ ಮನೆಗೆ ಅದು ಅವರ ಮನೆಯ ಆಳಿಗಿಂತಲೂ ಹೆಚ್ಚಾಗಿ ಕೆಲಸ ಮಾಡುತ್ತಿತ್ತು. ಮಳೆಗಾಲದ ಬೆಳೆಗಾಗಿ ಹೊಲ ಉಳುವುದಕ್ಕಾಗಿ ನೇಗಿಲಿಗೆ ಹೆಗಲಾಗುತ್ತಿತ್ತು, ಅಲ್ಲದೆ ಬೇಸಗೆ ಕಾಲದಲ್ಲೂ ಮತ್ತೊಂದು ಬೆಳೆ ಬೆಳೆಯುತ್ತಿದ್ದುದರಿಂದ ಆಗಲೂ ಅದು ತನ್ನ ಕರ್ತವ್ಯ ಮಾಡುತ್ತಿತ್ತು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಬಸವ ಹೆಸರಿಗೆ ತಕ್ಕ ಹಾಗೆ ಊರ ಬಸವನಂತಿದ್ದ. ಅಂದರೆ ಕಂಡ ಕಂಡಲ್ಲಿ ತಿರುಗಾಡುವುದೆಂದರೆ ಅದಕ್ಕೆ ಪಂಚಪ್ರಾಣ, ಹಾಗೇ ಬಲಿಷ್ಟವಾಗಿಯೂ ಆಗಿತ್ತು, ಕಾರಣ, ಮನಯಲ್ಲಿ ಚೆನ್ನಾಗಿಯೇ ಸಿಕ್ಕುತ್ತಿದ್ದ ಮುಸುರೆ ಅಥವಾ ಹಿಂಡಿ ಅಲ್ಲ, ಸಮಯ ಸಿಕ್ಕಾಗ ಅಂದರೆ ಮೇಯಲು ಹೋದಾಗ, ಕಾಯುತ್ತಿದ್ದ ಸೋಮ ಸ್ವಲ್ಪ ಕಾಣಿಸದಿದ್ದರೂ ಅಥವಾ ಮೇಯುವಂತೆ ನಟಿಸಿ ಮುಂದೆ ಮುಂದೆ ಹೋಗುತ್ತಾ ಹತ್ತಿರವಿದ್ದ ಕಾಡಿಗೆ ನುಗ್ಗುತ್ತಿತ್ತು. ಹಾಗೆ ಹೋದ ಬಸವ ತಿರುಗಿ ಬರುತ್ತಿದ್ದದ್ದು ಏನಿಲ್ಲವೆಂದರೂ ಒಂದು ವಾರದ ತರುವಾಯ. ಊರಿನವರು ಅದೇನಾದರೂ ಎದುರಿಗೆ ಬಂದರೆ ಅದು ಹೋಗುವವರೆಗೆ ನಿಂತಲ್ಲಿಯೇ ಇರುತ್ತಿದ್ದರು, ಯಾರಿಗೂ ಅದು ತೊಂದರೆ ಮಾಡದಿದ್ದರೂ ಅದರ ಆಕಾರಕ್ಕೆ ಮತ್ತು ಅದರ ನೆಟ್ಟನೆ ಕೋಡುಗಳಿಗೆ ಬೆದರುತ್ತಿದ್ದರು!!!!</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಅದು ಕಾಡಿಗೆ ಹೋಯಿತು ಎಂದರೆ ಸೋಮನಿಗೆ ಕೆಟ್ಟ ಕಾಲ ಬಂದಿದೆಯೆಂದೇ ಅರ್ಥ, ಯಾಕೆಂದರೆ ಗೌಡರು ಅವನನ್ನು ಸುಮ್ಮನೆ ಬಿಡುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ, ಮುಖ ಮೂತಿ ಬೆವರಿಳಿಯುವಂತೆ ಬೈಗುಳಗಳು ಗೌಡರ ಬಾಯಿಯಿಂದ ಸರಾಗವಾಗಿ ಅಷ್ಟೇ ಕೊಪೋದ್ರಿಕ್ತವಾಗಿ ಬರುತ್ತಿದ್ದವು, ಒಮ್ಮೊಮ್ಮೆ ಹೊಡೆತಗಳೂ ಬೀಳುತ್ತಿದ್ದವು. ಹೊಡೆತ ಬೀಳುತ್ತಿದ್ದ ಸಮಯವೆಂದರೆ ಬೇಸಾಯದ ಕಾಲದಲ್ಲಿ. ಇದ್ದ ಎರಡು ಎತ್ತುಗಳಲ್ಲಿ ಒಂದು ಹೋದರೆ ಬೇಸಾಯ ಮಾಡುವುದಕ್ಕೆ ಬೇರೆಯವರ ಮನೆಯವರ ಎತ್ತುಗಳನ್ನು ಆಶ್ರಯಿಸಬೇಕಲ್ಲ ಎನ್ನುವುದು ಗೌಡರ ಕೋಪಕ್ಕೆ, ಹೊಡೆತಕ್ಕೆ ಕಾರಣವಾಗುತ್ತಿತ್ತು. ಸೋಮನಿಗೆ ಈ ಎಲ್ಲಾ ವಿಷಯಗಳು ತಿಳಿದಿದ್ದ ಕಾರಣ ಅವನೂ ತನ್ನ್ನ ರಕ್ಷಣೆಗೆ ತುಂಬಾ ಪ್ರಯತ್ನಪಡುತ್ತಿದ್ದನು. ಅಂದರೆ, ಬಸವನನ್ನು ತನ್ನ ಹದ್ದು ಕಣ್ಣಿಂದ ಕಾಯುತ್ತಿದ್ದನು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಆದರೂ ಕೆಲವೊಂದು ಕ್ಷಣದಲ್ಲಿ ನಡೆಯುತ್ತಿದ್ದ ಘಟನೆಗಳಲ್ಲಿ ಅಂದರೆ ಯಾರಾದರೂ ಗೌಡರು ಅಲ್ಲಿ ಬಂದರೆ ತಮ್ಮ ಗದ್ದೆಗೆ ಸ್ವಲ್ಪ ನೀರನ್ನು ಕಟ್ಟಲು ಹೇಳಿದಾಗ ಅಥವಾ ತನ್ನ ಕಾಲೋನಿಯವರು ತಾನಿರುವಲ್ಲಿ ಬಂದಾಗ ಅವರೊಡನೆ ಹರಟೆ ಹೊಡೆಯುತ್ತಿದ್ದಾಗ ಹೀಗೆ ಹಲವು ಕಾರಣಗಳಿದ್ದಾಗ ಬಸವ ಮಿಂಚಿನಂತೆ ಕಾಡೊಳಗೆ ನುಗ್ಗುತ್ತಿತ್ತು. ಸೋಮನ ಪಕ್ಕದಲ್ಲಿದ್ದವರು 'ಸೋಮ ಹೋಯ್ತಲ್ಲೋ ಬಸವ' ಅಂದಾಗಲೇ ಅವನಿಗೆ ಪ್ರಜ್ಞೆ ಬಂದಂತಾಗಿ ಕಾಡೊಳಗೆ ನುಗ್ಗುತ್ತಿದ್ದನು, ಬಸವನಿಂದಾಗಿ ಸೋಮನಿಗೂ ಆ ಕಾಡು ಸ್ವಲ್ಪಮಟ್ಟಿಗೆ ಚಿರಪರಿಚಿತವಾಗಿತ್ತು ಅಂದರೆ ಬೆಟ್ಟದ ಬುಡದವರೆಗೆ, ಆದರೂ ಅವನಿಗೆ ಬಸವನನ್ನು ಹುಡುಕಿ ತರಲು ಆಗುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ ಕಾರಣ ಬಸವ ಕರಿಮಲೆಗೆ ಹೋಗುತಿದ್ದುದರಿಂದ. ಸೋಮ ಗೌಡರ ಕೋಪವನ್ನ ನೆನಸಿಕೊಂಡು ಅಲ್ಲಿಗೂ ನುಗ್ಗುತ್ತಿದ್ದನೇನೋ ಆದರೆ ಅಲ್ಲಿ ಹುಲಿಯಿದೆಯೆಂದು ಯಾರೋ ಹೆದರಿಸಿದ್ದರಿಂದ ಅವನು ಅತ್ತ ಕಡೆ ತಲೆ ಹಾಕುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಬಸವ ಹಲವು ಬಾರಿ ಕರಿಮಲೆಗೆ ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದರೂ ವಾಪಸ್ ಬರುತ್ತಿದ್ದದ್ದು ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಸೋಜಿಗವಾಗಿತ್ತು, ಗೌಡರೂ ಸಹ ಅದು ಹಿಂದಿರುಗ್ಗುತ್ತಿದ್ದುದರಿಂದ ಆ ವಿಷಯದ ಬಗ್ಗೆ ಜಾಸ್ತಿ ತಲೆಕೆಡಿಸಿಕೊಂಡಿರಲಿಲ್ಲ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಮೊದಮೊದಲು ಬಸವ ಕರಿಮಲೆಗೆ ಹೋದಾಗ ಆರಾಮಾಗಿ ಅಲ್ಲೇ ತಿಂದು ಇದ್ದು ಸಾಕೆನಿಸಿದಾಗ ತನ್ನ ಹಟ್ಟಿಗೆ ಹೆಜ್ಜೆಹಾಕುತ್ತಿತ್ತು. ಒಮ್ಮೆ ಹೀಗೆ ಕಾಡಲ್ಲಿ ಯಾವುದೇ ಅಂಜಿಕೆಯಿಲ್ಲದೆ ರಾಜಾರೋಷವಾಗಿ ಮೇಯುತ್ತಿತ್ತು, ಸ್ವಲ್ಪ ಸಮಯದ ಬಳಿಕ ತಾನು ನಿಂತಿದ್ದ ಮರದ ಮುಂದೆ ಸದ್ದಾಗಿ ಏನೋ ಅನಾಹುತವಾಗುವುದರ ಮುನ್ಸೂಚನೆಯನ್ನು ಗ್ರಹಿಸಿ ಮೇಯುವುದನ್ನು ನಿಲ್ಲಿಸಿ ಸುತ್ತಲೂ ನೋಡತೊಡಗಿತು. ಸದ್ದು ನಿಂತಿತು, ಆದರೂ ಬಸವ ಅಲ್ಲೇ ತನ್ನ ಕಣ್ಣನ್ನು ನೆಟ್ಟಿತ್ತು. ಸ್ವಲ್ಪ ಮೇಯುವುದು ಮತ್ತೆ ನೋಡುವುದು ಹಾಗೇ ಮಾಡುತ್ತಿತ್ತು, ಒಡನೆಯೇ ಹುಲಿಯೊಂದು ಇದರ ಮೈಮೇಲೆ ಹಾರಿತು, ಅನಿರೀಕ್ಷಿತವಾಗಿ ಬಂದ ಶತ್ರುವಿಗೆ ಸಿದ್ಧವಾಗಿಯೇ ಇದ್ದ ಬಸವ ಆಚೆ ಸರಿದು ಹೂಂಕರಿಸುತ್ತ ತನ್ನ ಕೋಡನ್ನು ಮುಂದೆ ಚಾಚಿತು, ಹುಲಿಯೇನೋ ಹಾರಿತು ಆದರೆ ಬಸವನ ದೂರಾಲೋಚನೆ ಅದಕ್ಕೆ ತಿಳಿದಿರಲಿಲ್ಲ, ಬಸವ ಅದರ ಎದೆಯ ಭಾಗಕ್ಕೆ ತನ್ನ ಕೋಡುಗಳನ್ನು ಚುಚ್ಚಿತ್ತು. ಎದೆಯ ಮಾಂಸ ಸ್ವಲ್ಪ ಹರಿದು ಹುಲಿ ನೋವಿನಿಂದ ನರಳಿ ಶಕ್ತಿಯೆಲ್ಲಾ ಉಡುಗಿದ ಪರಿಣಾಮ ಬಸವನ ಮೇಲೆ ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ಆಕ್ರಮಣ ಮಾಡಲಾರದೆ ಕಾಡಿನಲ್ಲಿ ಮರೆಯಾಯಿತು. ಬಸವ ಬದುಕಿದೆ!! ಎಂದು ಹಟ್ಟಿಯ ಕಡೆ ಹೊರಟಿತು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಬೇಸಗೆಯೆಲ್ಲ ಕಳೆದು ಮೋಡಗಳು ಮಲೆನಾಡಿನ ಕಡೆ ಬರತೊಡಗಿದ್ದವು, ಗೌಡರು ಮಳೆ ಬರುವ ಮುನ್ಸೂಚನೆಯನ್ನರಿತು ಬಸವನನ್ನು ಎಲ್ಲೂ ಹೊರಗೆ ಬಿಡದೆ ಒಂದು ವಾರದ ಮೊದಲೇ ಹಟ್ಟಿಯಲ್ಲಿ ಕಟ್ಟಿಹಾಕಿದ್ದರು, ಮನೆಯ ಮುಸುರೆ, ಕಣದಲ್ಲಿದ್ದ ಬಿಳಿಯ ಹುಲ್ಲೇ ಅದಕ್ಕೆ ಆಹಾರ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಹಿಂದಿನ ದಿನ ಗೌಡ್ರು ಹೋಗಿ ಚಂದ್ರನ ಬಿಡಾರದತ್ತ ಬರುತ್ತಿದ್ದಂತೆ ದೂರದಿಂದ ಗೌಡ್ರು ಬರುವುದನ್ನೇ ಗಮನಿಸಿದ ಚಂದ್ರ ಹಿತ್ತಲಲ್ಲಿಮುಖ ತೊಳೆದುಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದವನು ಚಂಬನ್ನು ಅಲ್ಲೇ ಎಸೆದು ಸಿದ್ಧನ ಬಿಡಾರದತ್ತ ಓಡಿಹೋಗಿ ತನ್ನ ಬಿಡಾರದತ್ತ ಬಂದ ಗೌಡರನ್ನು ಗಮನಿಸುತ್ತಿದ್ದನು!!</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಗೌಡ್ರು ತಮ್ಮ ಎಂದಿನ ಶೈಲಿಯಲ್ಲಿಯೇ ಒಂದು ಕೈನಲ್ಲಿ ಕೊಡೆ ಇನ್ನೊಂದರಲ್ಲಿ ಸೀಗೆಕತ್ತಿಯನ್ನು ಹಿಡಿದುಕೊಂಡು ಕಾಲೋನಿಯತ್ತ ಹೆಜ್ಜೆ ಹಾಕಿದ್ದರು, ಟೈಗರ್ (ಅವರ ನಾಯಿ, ಕಂತ್ರಿನಾಯಿಯಾಗಿದ್ದರೂ ಹೆಸರಿಗೆ ತಕ್ಕ ಹಾಗೆ ದಪ್ಪನಾಗಿ ದಷ್ಟಪುಟ್ಟವಾಗಿತ್ತು) ಸಹ ಅವರ ಹಿಂದೆಯೇ ಬರುತ್ತಿತ್ತು. ಕಾಲೋನಿಯಲ್ಲಿದ್ದ ನಾಯಿಗಳೆಲ್ಲ ಆಜಾನುಬಾಹು ಗೌಡರನ್ನು ನೋಡಿ ಒಂದೇ ಸಮನೆ ದೂರದಿಂದಲೇ ಬೊಗಳಲಾರಂಭಿಸಿದವು, ಯಾವಾಗ ಟೈಗರ್ ಮುಖ ಕಂಡಿತೋ ಆಗ ಬೊಗಳುತ್ತಿದ್ದ ನಾಯಿಗಳೆಲ್ಲಾ ಬಾಲ ಮುದುರಿಕೊಂಡು ಸುಮ್ಮನಾದವು, ಗೌಡ್ರು ಟೈಗರ್ ನೋಡಿ ಮುಗುಳ್ನಗೆ ನಕ್ಕು ಮುಂದೆ ಹೊರಟರು, ಟೈಗರ್ ಸಹ ಏನೋ ಸಾಧನೆ ಮಾಡಿದೆ ಎಂದು ತನ್ನ ಬಾಲವನ್ನು ಎತ್ತಿಕೊಂಡು ಗೌಡರನ್ನ ಹಿಂಬಾಲಿಸಿತು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಚಂದ್ರ ಚಂದ್ರ ಎಲ್ಲಿ ಸತ್ತು ಹೋದ್ಯೋ, ಒಂದು ತಿಂಗ್ಲಾಯ್ತಲ್ಲೋ ನಿನ್ನ ಮಖ ಕಾಣದೆ, ಸಾಲ ಬೇಕು ಅಂದಾಗ ದಮ್ಮಯ್ಯ ಅಂತ ಬರ್ತೀರಾ, ನಮಗೆ ಬೇಕಾದಾಗ ಎಲ್ಲಿ ಸಾಯ್ತೀರೋ.....ಇನ್ನೂ ಏನೋ ಹೇಳೋದ್ರಲ್ಲಿದ್ರು ಗೌಡ್ರು ಅಷ್ಟೊತ್ತಿಗೆ ಮಂಜಿ ಬಿಡಾರದಿಂದ ಹೊರಗೆ ಬಂದಳು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಎಲ್ಲಿ ಸತ್ನೇ ಅವ್ನು, ಸಾಲ ನಮ್ಹತ್ರ ಮಾಡೋದು ಕೆಲ್ಸಕ್ಕೆ ಬೇರೆಯವರ ಮನೆಗೆ ಹೋಗೋದಾ?? ಬಡ್ಡಿಮಗ ಮನೆಗೆ ಬರೋಕ್ಹೇಳು ಅವನಿಗೆ ಬಡ್ಡಿ ಸಮೇತ ಅಸಲು ಕಕ್ಲಿಕ್ಕೆ ಹೇಳ್ತೀನಿ!! ಆಮೇಲೆ ಯಾವನ್ಮನೆಗಾದ್ರೂ ಹೋಗಿ ಸಾಯ್ಲಿ. ನಿಂಗೇನು ಹೊತ್ತು ಬಂದಿರೋದು?? ಗಂಡ ಹೆಂಡ್ತಿ ಬೇರೆರ್ಮನೆ ಕೆಲ್ಸಕ್ಕೆ ಹೋಗಿ, ನಾನು ನನ್ನ ಗದ್ದೆ ತೋಟನೆಲ್ಲ ಹಾಳು ಬಿಟ್ಕೊಂಡು ಸಾಯ್ತೀನಿ, ಈ ಸಂಪತ್ತಿಗೆ ಸಾಲ ಕೊಡ್ಬೇಕು ನಿಮ್ಗೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಮಂಜಿ ಗೌಡರನ್ನ ನೋಡೇ ಅರ್ಧ ಬೆವ್ತಿದ್ಲು ಅವ್ರ ಮಾತು ಕೇಳಿದ್ದ ಹಾಗೆ 'ಇಲ್ಲ ಗೌಡ್ರೆ ಹಂಗೆಲ್ಲ ಮಾಡ್ಬೇಡಿ, ಒಂದೆರಡು ದಿನ ಹೊಳ ಹೊಡೆಯೋದಿದೆ ಬನ್ನಿ ಅಂತ ರಾಯಪ್ಪಗೌಡ್ರು ಹೇಳಿದ್ರು ಹಂಗಾಗಿ ಅಲ್ಲಿಗೆ ಹೋಗಿದ್ವಿ, ನಾಳೆಯಿಂದ ಬಂದೆ ಬರ್ತೀವಿ'.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಆ ರಾಯಪ್ಪಂಗೆ ಹೇಳ್ತೀನಿ ನನ್ನ ಸಾಲ ನೀನು ಕೊಡು ಇವರನ್ನ ಬೇಕಾದ್ರೆ ನೀನೇ ಇಟ್ಕೋ ಅಂಥಾ (ಗೌಡ್ರು ಸುಮ್ನೆ ಹಾಗೆ ಹೇಳಿದ್ರು) ಅಂದಾಗ ಮಂಜಿ ಇನ್ಮುಂದೆ ಎಲ್ಲೂ ಹೋಗಲ್ಲ ಗೌಡ್ರೆ ನಾಳೆಯಿಂದ ಬರ್ತೀವಿ ಅಂದಾಗ ಗೌಡ್ರು ನಿಮ್ದ್ಯಾವಗ್ಲೂ ಇದೆ ಕಥೆ, ಆ ಬಡ್ಡಿಮಗಂಗೆ ನಾಳೆ ಬಂದು ಬೇಸಾಯಕ್ಕೆ ಎತ್ತು ಕಟ್ಹೋಕೇಳು ಬರ್ಲಿಲ್ಲ ಅಂದ್ರೆ ಚಮ್ಡಾ ಸುಲೀತಿನಿ ಅನ್ನು ಅಂದು ಅಲ್ಲಿಂದ ಹೊರಟ್ರು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಮಳೆ ಒಂದೇ ಸಮನೆ ಸುರಿಯುತ್ತಿತ್ತು, ಎಲ್ಲರ ಮನೆಯಲ್ಲಿಯೂ ಗದ್ದೆಯ ಕೆಲಸ ಜೋರಾಗಿ ನಡೆಯುತ್ತಿತ್ತು. ಚಂದ್ರ ಬಸವ ಮತ್ತು ಕರಿಯನ ಸಮೇತ ಬೇಸಾಯ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದನು, ಸೋಮನೂ ಬೇಸಾಯ ಮುಗಿದಾಕ್ಷಣ ಅವುಗಳನ್ನು ಕಾಯುವ ಕೆಲಸವನ್ನು ನೀಟಾಗಿ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದನು, ಎಲ್ಲಕ್ಕಿಂತ ಮಿಗಿಲಾಗಿ ಬಸವನನ್ನು ತನ್ನ ಹದ್ದಿನ ಕಣ್ಣಿಂದ ಕಾಯುತ್ತಿದ್ದನು, ಬಸವನೂ ಓಡಿಹೋಗುವ ಪ್ರಯತ್ನ ಮಾಡುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ ಯಾಕೆಂದರೆ ಹೊಳೆಯು ತುಂಬಿ ಹರಿಯುತ್ತಿದ್ದುದರಿಂದ. ಮರ(ಕರಗು - ನಾಟಿಗಿಂತ ಮೊದಲು ಮಾಡುವ ಬೇಸಾಯ) ಹೊಡೆಯುವುದಕ್ಕೆ ಇನ್ನೊಂದು ವಾರ ಸಮಯವಿತ್ತು. ಗೌಡ್ರೆ ಈ ಮಳೆಲಿ ಇನ್ನೇನು ಹೊರ್ಗಡೆ ಮೇಯ್ಸೋದು ಇಲ್ಲೇ ಹಟ್ಟಿಲಿ ಇರ್ಲಿ ಅಕಸ್ಮಾತ್ ಬಸವ ತಪ್ಪಿಸಿಕೊಂಡ್ರೆ ಮರ ಹೊಡೆಯೋಕೆ ಸಿಗಲ್ಲ ಆಮೇಲೆ ಹುಡ್ಕೋದು ಕಷ್ಟ ಆಗತ್ತೆ ಎಂದು ಸೋಮ ಅಂದಾಗ ಆಯ್ತು ಹಾಗೆ ಮಾಡು ಆದ್ರೆ ಹುಲ್ಲು ಮುಸ್ರೆ ಚೆನ್ನಾಗಿ ಹಾಕು ಅಂದಿದ್ರು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಒಂದು ವಾರ ಆಯ್ತು, ಜೋರಾಗಿ ಬರುತ್ತಿದ್ದ ಮಳೆ ನಿಧಾನಕ್ಕೆ ಜಿಟಿಜಿಟಿಯಾಗಿ ಬರತೊಡಗಿತ್ತು. ಚಂದ್ರ ಬಂದು ಬಸವ,ಕರಿಯನನ್ನು ಕರೆದುಕೊಂಡು ಮರದ ಸಮೇತ ಹೊರಟನು, ಗೌಡ್ರು ಹೊಳೆ ಸಾಲಿನ ಗದ್ದೆ ಮೊದಲು ಮುಗೀಲಿ ಅಂದಿದ್ರಿಂದ ಅಲ್ಲಿಂದಲೇ ಶುರು ಮಾಡಿದ್ದನು. ಮಧ್ಯಾನ್ಹದ ಹೊತ್ತಿಗೆ ಹೊಳೆಯ ಎರಡು ಗದ್ದೆಗಳು ಮುಗಿದಿತ್ತು. ಚಂದ್ರ ತನ್ನ ಕೆಲಸ ಮುಗಿಸಿ ಎತ್ತುಗಳನ್ನು ಮೇಯಲು ಬಿಟ್ಟನು, ಹೆಣ್ಣಾಳುಗಳು ನಾಟಿ ಶುರುಮಾಡಿದ್ದರು. ಸೋಮ ಎತ್ತುಗಳನ್ನು ಹೊಳೆಯ ದಡದಲ್ಲಿ ಮೇಯಿಸುತ್ತಾ ನಾಟಿ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದವರ ಜೊತೆ ಮಾತನಾಡುತ್ತಾ ಕುಳಿತಿದ್ದನು. ಬಸವ ಕಾಡಿಗೆ ಹೋಗುವುದಿಲ್ಲ ಅಂದುಕೊಂಡು ಅವನು ಹೆಣ್ಣಾಳುಗಳ ಜತೆ ಹರಟುತ್ತಿದ್ದನು. ಚಂದ್ರ ಗದ್ದೆಯಲ್ಲಿದ್ದ ನೀರು ಬಸಿದುಹೋಗಲೆಂದು ಹಾರೆಯಿಂದ ಚರಂಡಿಯ ಮಣ್ಣನ್ನು ತೆಗೆಯುತ್ತಿದ್ದನು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಸೋಮ ಹೋಯ್ತಲ್ಲೋ ಬಸವಾ ಅಂತ ಚಂದ್ರ ಅಂದಾಗ್ಲೇ ಸೋಮ ಅತ್ತ ಕಡೆ ನೋಡಿದಾಗ ಬಸವ ಆಗಲೇ ಹೊಳೆಯನ್ನು (ಸ್ವಲ್ಪ ದಿನದಿಂದ ಮಳೆ ಕಡಿಮೆಯಾದ ಕಾರಣ ಹೊಳೆಯ ಅಬ್ಬರ ಇಳಿದಿತ್ತು) ದಾಟಿ ಕರಿಮಲೆಯ ಕಡೆ ಹೆಜ್ಜೆ ಹಾಕುತ್ತಿತ್ತು. ಸೋಮ ಗಾಬರಿಯಾಗಿ ಚಂದ್ರನ್ನ ಏನ್ಮಾಡೋದೋ ಈಗ ಅಂದಾಗ ನಿನ್ನ ಕಥೆ ಮುಗೀತು ಇವತ್ತು ಬಿಡು ಅಂದ!!!!!. ಸೋಮ, ಚಂದ್ರ ಹೆಣ್ಣಾಳುಗಳೆಲ್ಲಾ ಹೊಳೆಯ ಈ ಬದಿ ನಿಂತು ಆ ಕಡೆ ನೋಡುತ್ತಿದ್ದರು. ಚಂದ್ರಣ್ಣ ಕಾಡೊಳಗೆ ಹೋಗಣ ಬಾರೋ ಅಂತಿದ್ದ ಸೋಮ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ತುಂಬಾ ದಿನ ಹಟ್ಟಿಯಲ್ಲಿದ್ದುದರಿಂದ ಬೇಸತ್ತ ಬಸವ ಮರ ಹೊಡೆದ ಮೊದಲ ದಿನ ಬೇಸಾಯ ಬಿಟ್ಟ ಮೇಲೆ ಮೇಯುತ್ತಿತ್ತು, ಅವಕಾಶ ಸಿಕ್ಕಿದ ತಕ್ಷಣ ಹೊಳೆ ದಾಟಿ ಕರಿಮಲೆಯ ಕಡೆ ಹೆಜ್ಜೆ ಹಾಕಿತ್ತು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಇವರ ಗದ್ದಲ ಕೇಳಿ ತಮ್ಮ ಪಾಲಿನ ಗದ್ದೆಗಳಲ್ಲಾಗಿದ್ದ ಕೆಲಸಗಳನ್ನ ನೋಡುತ್ತಾ ಹೊಳೆಕಡೆಗೆ ಬರುತ್ತಿದ್ದ ಗೌಡ್ರು ಒಂದೇ ಸಮನೆ ಓಡಿಬಂದರು. ಏನ್ರೋ ಏನಾಯ್ತ್ರೋ ಅಂದಾಗ ಮೊದಲೇ ಗಾಬರಿಯಾಗಿದ್ದ ಚಂದ್ರ ಗೌಡ್ರಿಗೆ ಕಾಣದಂತೆ ಹಿಂದೆ ಸರಿದನು. ಚಂದ್ರ ನಡುಗುತ್ತಲೇ, ಗೌಡ್ರೇ ಬಸವ ಕಾಡು ಹತ್ತಿತು. ಗೌಡ್ರು ಕೆಂಡಾಮಂಡಲವಾದರು. ಎಲ್ಲ್ಹೋದ ಅವ್ನು ಅಂತ ಕೈಲಿದ್ದ ಸೀಗೆಕತ್ತಿ ಎತ್ತಿದ್ರು. ಸೋಮ ನಡುಗುತ್ತಲೇ ಮುಂದೆ ಬಂದ :(. ಹೊಟ್ಟೆಗೆ ಏನು ತಿನ್ತೀಯೋ, ದನ ಕಾಯೋಕು ಲಾಯಕ್ಕಿಲ್ವಲ್ಲೋ ನೀನು ಥೂ ನಿನ್ ಜನ್ಮಕ್ಕೊಂದಿಷ್ಟು. ಇನ್ನೊಂದೆರಡು ದಿನ ಆಗಿದ್ರೆ ಬೇಸಾಯನೇ ಮುಗೀತಿತ್ತಲ್ಲೋ. ಚಂದ್ರ ನಡೀ ಹೋಗಿ ಹೆಂಗಾದ್ರೂ ಹುಡ್ಕೊಂಡು ಬರೋಣ ಅಂದ್ರು. ಗೌಡ್ರೆ ಕೋವಿ ಅಂತ ಚಂದ್ರ ಅಂದಾಗ ಈಗ ಮನೆಗೆ ಹೋಗಿ ತರೋಹೊತ್ತಿಗೆ ಬಸವ ಕರಿಮಲೆ ತುದೀಲಿ ಇರ್ತಾನೆ ಬೇಡ ನಡಿ ಅಂತ ಕಾಡೊಳಗೆ ನುಗ್ಗಿದ್ರು, ಚಂದ್ರ ಮತ್ತೆ ಸೋಮ ಅವರ ಹಿಂದೆ ಜೊತೆಗೆ ಟೈಗರ್ ಅವರನ್ನ ಹಿಂಬಾಲಿಸಿದ್ರು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಹೊಳೆ ದಾಟಿ ಕಾಡೊಳಗೆ ಬಂದವರು ಸುಮಾರು ಹೊತ್ತು ಹುಡುಕಿದರೂ ಬಸವನ ಸುಳಿವೇ ಕಾಣಲಿಲ್ಲ, ಅವರಾಗಲೇ ಸಣ್ಣ ಕಾಡನ್ನು ದಾಟಿ ಕರಿಮಲೆಯ ಹತ್ತಿರ ಬಂದಾಗಿತ್ತು. ಚಂದ್ರನೂ ಗೌಡರ ಹಾಗೆ ಗಟ್ಟಿ ಎದೆಯವನೇ, ಆದರೆ ಸೋಮನಿಗೆ ಅಷ್ಟು ಧೈರ್ಯವಿರಲಿಲ್ಲ. ಅವನು ಚಂದ್ರನ ಕಿವಿಯಲ್ಲಿ ಚಂದ್ರಣ್ಣ ಕರಿಮಲೆಗೆ ಬಂದ್ವಿ ಯಾಕೋ ತಿರ್ಗಿಹೊಗೋದು ಒಳ್ಳೇದಲ್ವ ಅಂದ ಆದ್ರೆ ಚಂದ್ರ ಅವ್ನ ಮಾತನ್ನ ಕಿವಿಗೆ ಹಾಕಿಕೊಳ್ಳಲಿಲ್ಲ. ಸಂಜೆಯಾಗತೊಡಗಿತ್ತು, ಮೊದಮೊದಲು ಸೂರ್ಯನ ಕಿರಣಗಳು ಅಲ್ಲಲ್ಲಿ ಬೀಳುತ್ತಿದ್ದವು ಮುಂದೆ ಮುಂದೆ ಹೋದಂತೆ ಬರೀ ಬೆಳಕಿತ್ತು. ಕರಿಮಲೆಯೊಳಗೆ ಕತ್ತಲು ನಿಧಾನಕ್ಕೆ ಹೆಜ್ಜೆಯಿಡುತ್ತಿತ್ತು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಗೌಡ್ರೆ ಇಲ್ಲಿ ನೋಡಿ ಯಾವ್ದೋ ಹೆಜ್ಜೆಗಳು ಕಾಣಿಸ್ತಿವೆ ಅಂದ ಸೋಮ, ಟೈಗರ್ ಸೋಮನ ಹಿಂದೆ ನಿಂತಿತ್ತು. ಗೌಡ್ರು ಚಂದ್ರ ಅವನಿದ್ದಲ್ಲಿಗೆ ಹಿಂದುರುಗಿ ಬಂದ್ರು. ಚಂದ್ರ ಅದ್ನ ನೋಡಿ ಸ್ವಲ್ಪ ಗಾಬರಿಯಾಗಿ ಗೌಡ್ರೆ ಇದ್ಯಾಕೋ ಹುಲಿ ಹೆಜ್ಜೆ ಹಾಗೆ ಕಾಣ್ಸತ್ತೆ ಅಲ್ಲದೆ ಎತ್ತಿನ ಹೆಜ್ಜೇನೂ ಇವೆ ನೋಡಿ ಅಂತ ತೋರ್ಸಿದ. ಗೌಡ್ರು ಸಹ ಸ್ವಲ್ಪ ಗಾಬರಿಯಾದ್ರೂ ಅದನ್ನ ತೋರಿಸದೆ ಈಗೆನ್ಮಾಡೋದು ಅಂದ್ರು. ಸೋಮ ಆ ವಿಷಯ ಕೇಳೇ ನಡುಗುತ್ತಿದ್ದ. ಗೌಡ್ರೆ ಇಲ್ಲೇ ಎಲ್ಲೋ ಸ್ವಲ್ಪ ದೂರದಲ್ಲೇ ಬಸವ ಇರ್ಬೇಕು ಆದ್ರೆ ಹುಲಿ ಬೇರೆ ಇದೆ ನಾವು ವಾಪಸ್ ಹೋಗೋದು ಒಳ್ಳೆದೇನೋ ಅಂತ ಅನುಮಾನದಲ್ಲಿ ಚಂದ್ರ ಹೇಳ್ದ. ಹಂಗೇನೂ ಆಗಿರಲ್ಲ ಬಾ ಅಂತ ಅಂದು ಗೌಡ್ರು ಮುಂದೆ ನಡೆದ್ರು (ವಾಸ್ತವದಲ್ಲಿ ಗೌಡ್ರಿಗೂ ಸ್ವಲ್ಪ ಹೆದರಿಕೆ ಆಗಿತ್ತು, ಚಂದ್ರ ಹೇಳ್ದಾಗ ಕೋವಿ ತರ್ಬೇಕಿತ್ತು :( ಆದದ್ದಾಗಲಿ ಅಂದು ಮುಂದುವರಿದ್ರು).</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಕರಿಮಲೆಯಲ್ಲಿ ಹೆಜ್ಜೆಹಾಕುತ್ತಿದ್ದ ಬಸವನಿಗೆ ಹಿಂದಿನಿದ ಬಂದ ಶಬ್ದ ಗ್ರಹಿಸಿ ಏನೋ ಅಪಾಯದ ಅರಿವಾಗಿ ತಿರುಗಿ ಅಲ್ಲಿಯೇ ನಿಂತುಬಿಟ್ಟಿತು. ಸ್ವಲ್ಪ ದೂರದಲ್ಲಿ ಗೌಡ್ರು, ಚಂದ್ರನ ಮಾತುಗಳು ಕೇಳಿಸತೊಡಗಿದವು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">(ಗೌಡ್ರು)<br />ಹೆಜ್ಜೆಯ ಜಾಡು ಹಿಡಿದು ನಡೆದು ಸ್ವಲ್ಪ ಹೊತ್ತಾಗಿರಬಹುದು, ಸೋಮನ ಹಿಂದೆ ಬರುತ್ತಿದ್ದ ಟೈಗರ್ ಯಾಕೋ ಅಲ್ಲೇ ನಿಂತಿತು, ಸೋಮ ಕರೆದ ಅದು ಬರಲಿಲ್ಲ, ಚಂದ್ರ, ಗೌಡ್ರು ಕರೆದ್ರು ಆದ್ರೂ ಬರ್ಲಿಲ್ಲ. ಸೋಮ ಹೋಗಿ ಮುಂದಕ್ಕೆ ಜಗ್ಗಿದ ಆದರೂ ಕದಲಲಿಲ್ಲ. ಗೌಡ್ರು ಮತ್ತು ಚಂದ್ರನಿಗೆ ಬಹುಶ ಹುಲಿಯೋ ಅಥವಾ ಯಾವುದೋ ಬಲಿಷ್ಠ ಪ್ರಾಣಿ ಇರ್ಬೇಕು ಅಂದ್ಕೊಂಡು ಇಬ್ರೂ ಪರಸ್ಪರ ಮುಖ ನೋಡ್ಕೊಂಡ್ರು. ಇಲ್ಲಿಂದ ಸ್ವಲ್ಪಹೊತ್ತು ಅಲ್ಲಾಡೋದು ಬೇಡ ಅಂತ ನಿಧಾನವಾಗಿ ಮಾತಾಡ್ಕೊಂಡ್ರು, ಸೋಮನಿಗೆ ಕೈಸನ್ನೆಯಲ್ಲೇ ಸುಮ್ನಿರೋದಕ್ಕೆ ಹೇಳಿದ್ರು.ಗೌಡ್ರು ತಮ್ಮ ಕೈಲಿದ್ದ ಸೀಗೆಕತ್ತಿ ಸಿದ್ಧವಾಗೇ ಹಿಡಿದುಕೊಂಡಿದ್ರು. ಹಾಗೆ ಸ್ವಲ್ಪಸಮಯ ಎಲ್ಲವೂ ನಿಶ್ಯಬ್ಧವಾದಂತಿತ್ತು. ಚಂದ್ರ ಸುತ್ತ ಕಣ್ಣು ಹಾಯಿಸಿದ, ಏನೊಂದೂ ಕಾಣಿಸುತ್ತಿಲ್ಲ ಬರೀ ಮರಗಳ ಸಾಲೇ, ಮರಗಳ ಸಂಧಿಯಿಂದ ಏನಾದರೂ ಕಾಣಬಹುದೇನೋ ಎಂದು ಎಲ್ಲರೂ ನೋಡಿದ್ರು, ಇಲ್ಲ ಕತ್ತಲಾಗುತ್ತಿದ್ದುದರಿಂದ ಏನೂ ಕಾಣಿಸುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಚಂದ್ರ ಸೋಮನನ್ನು ಅಲ್ಲೇ ನಿಲ್ಲುವಂತೆ ಹೇಳಿ ಗೌಡ್ರು ಟೈಗರ್ ಹತ್ರ ಬಂದು ಅದು ನೋಡುತ್ತಿದ್ದ ಹಾದಿಯಲ್ಲೇ ಸ್ವಲ್ಪ ಮುಂದುವರೆದ್ರು, ಒಂದು ಹತ್ತು ಹೆಜ್ಜೆ ಹಾಕಿರ್ಬೇಕು ಅಷ್ಟೊತ್ತಿಗೆ ಅಲ್ಲೇ ಹೊಂಚ್ಹಾಕುತ್ತಿದ್ದ ಹುಲಿ ಒಮ್ಮೆಲೇ ಇವರ ಮೇಲೆ ಹಾರಿತು !!????.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">(ಹುಲಿ)<br />ಬಸವನಿಂದ ಪೆಟ್ಟು ತಿಂದಿದ್ದ ಹುಲಿ ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ಬಸವ ಸಿಕ್ಕರೆ ಹೇಗಾದರೂ ಮಾಡಿ ಅದನ್ನು ಕೊಂದೇ ತೀರಬೇಕು ಜೊತೆಗೆ ದಷ್ಟಪುಷ್ಟವಾಗಿದ್ದ ಅದರಿಂದ ಒಳ್ಳೆಯ ಮಾಂಸ ಸಿಗುತ್ತದೆಂದು ತುಂಬಾ ದಿನದಿಂದಲೂ ಹೊಂಚಿಹಾಕಿತ್ತು. ಆಹಾರಕ್ಕಾಗಿ ಕಾಡೆಲ್ಲಾ ಅಲೆಯುತ್ತಿದ್ದ ಅದಕ್ಕೆ ಅಂದು ಕರಿಮಲೆಯತ್ತ ದೂರದಿಂದ ಬರುತ್ತಿದ್ದ ಬಸವ ಕಾಣಿಸಿದ, ಹೋಗಿ ಅದರ ಮೇಲೆ ಆಕ್ರಮಣ ಮಾಡಬೇಕು ಎಂದು ಮೆಲ್ಲಗೆ ಹೆಜ್ಜೆಯಿಡುತ್ತಿತ್ತು ಅಷ್ಟೊತ್ತಿಗೆ ಮನುಷ್ಯರ ಮಾತುಗಳನ್ನು ಕೇಳಿ ಅಲ್ಲೇ ಪೊದೆಯ ಹಿಂದೆ ಅಡಗಿ ನಿಂತಿತ್ತು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">(ಬಸವ)<br />ಗೌಡ್ರು ಚಕ್ಕನೆ ಬಂದ ಆಘಾತಕ್ಕೆ ಏನು ಮಾಡಬೇಕೆಂದು ತೋಚದೆ ಹಾಗೇ ನಿಂತುಬಿಟ್ಟರು. ಹುಲಿ ಇವರ ಮೈಮೇಲೆ ಇನ್ನೇನು ಬೀಳಬೇಕು ಅಷ್ಟರಲ್ಲಿ ಬಸವ ನುಗ್ಗಿಬಂದು ತನ್ನ ಚೂಪಾದ ಕೋಡುಗಳನ್ನು ಹುಲಿಯ ಕಡೆಗೆ ಚಾಚಿತು, ಹುಲಿಯ ಹೊಟ್ಟೆಯೊಳಗೆ ಕೋಡು ಹೋಯಿತು ಆದರೆ ಅಷ್ಟರಲ್ಲಾಗಲೇ ಹುಲಿ ತನ್ನ ತೆರೆದ ಬಾಯಿಯನ್ನು ಬಸವನ ಕುತ್ತಿಗೆಗೆ ಹಾಕಿಯಾಗಿತ್ತು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಹುಲಿಯ ಪ್ರಾಣ ಹೋಗಿತ್ತು. ಬಸವ ತನ್ನೊಡೆಯನ ಋಣವನ್ನು ಬಡ್ಡಿ ಸಮೇತ ತೀರಿಸಿ ಕರಿಮಲೆಯಲ್ಲಿ ಶಾಂತವಾಗಿ ನಿದ್ರಿಸಿತ್ತು.</p></span>ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-18578326386621460932011-10-03T00:02:00.001-07:002011-10-03T00:02:51.850-07:00ಬೆಂಗಳೂರಲ್ಲೊಂದಿನ - ಮುಕ್ತಾಯ<span class="Apple-style-span" style="color: rgb(61, 61, 61); font-family: tunga, kedage, 'Lohit Kannada', verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 14px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: 2; text-align: -webkit-auto; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; -webkit-text-decorations-in-effect: none; -webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: rgb(246, 246, 246); "><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಸಂಜೆ ೫ ಗಂಟೆ ಆಗ್ತಾ ಬಂತು.<br />ಈರಣ್ಣ ಹತ್ರ ಬಂದು ಅದೂ ಇದೂ ಮಾತಾಡ್ತಾ ಕೂತ್ರು.<br />'ಈರಣ್ಣ ಇವತ್ತು ಶುಕ್ರವಾರ, ಸ್ವಲ್ಪ ಜ್ಯೂಸ್ ಬೇಗ ತರ್ಸಿದ್ರೆ ಕುಡ್ಕೊಂಡು ಬೇಗ ಹೊರಡ್ತಿದ್ವಿ'.<br />'ನಾನು ಅದೇ ಯೋಚನೆ ಮಾಡ್ತಿದ್ದೆ ಕಣ್ರೀ, ನೀವೆಲ್ಲ ಬೇಗ ಹೊರಡ್ತೀರೆನೋ ಅಂತ, ನನಗೆ ಜ್ಯೂಸ್ ತರೋ ಕೆಲಸ ಇರ್ತಿರ್ಲಿಲ್ಲ, ಆದ್ರೆ ಯಾರೂ ಹೊರಡಂಗಿಲ್ಲ ನೋಡ್ರೀ, ನಂಗೂ ಸ್ವಲ್ಪ ಕಾಸು ಮಿಕ್ತಿತ್ತು!!!!'<br />'ಸರಿಹೋಯ್ತು ಬಿಡಿ, ಈಗ ಬೇಗ ಆರ್ಡರ್ ಮಾಡಿ, ಕುಡಿದು ಹೊರಡ್ತೀವಿ'<br />ಜ್ಯೂಸ್ ಕುಡಿದು ಸೌಜಂಗೆ ಬಾಯ್ ಹೇಳಿ ಮನೆ ಕಡೆ ಹೊರ್ಟೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಬಸ್ ಸ್ಟಾಪಲ್ಲಿ ವಯಸ್ಸಾದವರೊಬ್ರು ಸಿಕ್ಕಿದ್ರು, ಮೆಜೆಸ್ಟಿಕ್ಗೆ ಹೋಗೋ ಬಸ್ ಇಲ್ಲೇ ಬರತ್ತೇನಪ್ಪ?<br />ಹೌದು ಇಲ್ಲೇ ಬರತ್ತೆ ಕಣ್ರೀ.<br />ಒಂದು ೫ ನಿಮ್ಷ ಆಗಿರ್ಬೇಕು,ಮೆಜೆಸ್ಟಿಕ್ಗೆ ಖಾಲಿ ಬಸ್ ಸಿಕ್ತು.<br />ಅವ್ರೂ ಹತ್ತಿದ್ರು.<br />ಕಂಡಕ್ಟರ್ ಟಿಕೆಟ್ ಕೊಡ್ತಾ ಬಂದ್ರು, ಸೀನಿಯರ್ ಸಿಟಿಜನ್ ಸೀಟಲ್ಲಿ ಕೂತಿದ್ದ ವಯಸ್ಸಾದ ವ್ಯಕ್ತಿಗೆ ಟಿಕೆಟ್ ಅಂದ್ರು.<br />ಅವ್ರು ಮೆಜೆಸ್ಟಿಕ್ ಅಂದ್ರು, ಕಂಡಕ್ಟರ್ ಟಿಕೆಟ್ ಹರಿದುಕೊಟ್ಟ. ಆಮೇಲೆ ಅವ್ರಿದ್ದವ್ರು ಸೀನಿಯರ್ ಸಿಟಿಜನ್ ಅಂದ್ರು.<br />ಕಂಡಕ್ಟರ್ ಹಾಗೆ ಗುರಾಯ್ಸ್ತಿದ್ದ.<br />ಈ ಸಲ ನಾನು ಏನೂ ಮಾತಾಡ್ಬಾರ್ದು ಅಂತ ಸುಮ್ನೆ ಕೂತೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಮೆಜೆಸ್ಟಿಕ್ ತಲುಪಿ ಅಲ್ಲಿಂದ ನವರಂಗ್ ಬಸ್ ಹತ್ತಿ ಅಕ್ಕನ ಮನೆಗೆ ಹೋದೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಅಕ್ಕ 'ಏನೋ ಶುಕ್ರವಾರ ಭಾರೀ ಬೇಗ ಬಂದಿದೀಯಾ?'<br />'ಸುಮ್ನಿರಮ್ಮ ಮೊದ್ಲೇ ಕೆಲಸ ಮಾಡಿ ಮಾಡಿ ಸಾಕಾಗಿದೆ, ನೀನು ಬೇರೆ ಉರಿಯೋ ಬೆಂಕಿಗೆ ತುಪ್ಪ ಸುರಿತೀಯ'<br />ಅವ್ಳು ನಗಾಡಿ ಸುಮ್ನಾದ್ಲು.<br />ಆದ್ರೆ ಅಲ್ಲೇ ಆಟ ಆಡ್ತಿದ್ದ ಅಕ್ಕನ ಮಗ 'ಮಾಮ, ಎಲ್ಲಿಂದ ಬಂದೆ?'<br />'ಊರಿಂದ'<br />'ಏರೋಪ್ಲೇನಲ್ಲಿ ಬಂದ್ಯಾ?'<br />'ಹ್ಞೂ ಅದ್ರಲ್ಲೇ ಹೊರ್ಟಿದ್ದೆ ಆದ್ರೆ ದಾರೀಲಿ ಟೈರ್ ಪಂಚರ್ ಆಯ್ತು, ಗಾಡಿ ಎತ್ತಲ್ಲಿ ಬಂದೆ'<br />ಅಡಿಗೆ ಮನೆಲಿದ್ದ ಅಕ್ಕ 'ಏ ತಲೆಹರಟೆ, ಪಾಪ ಹುಡ್ಗ ಏನೋ ಕೇಳ್ತಾನೆ ಸರ್ಯಾಗಿ ಹೇಳೋದ್ರ ಬದ್ಲು ಏನೇನೊ ಹೇಳ್ತೀಯಲ್ಲೋ'<br />ಪಾಪ ಹುಡ್ಗ!!!! (ಇವತ್ತಿನ ಕಾಲದ ಮಕ್ಳಿಗೆ ಪಾಪನಾ!!!!???)<br />'ಹೌದಮ್ಮ, ಅವ್ನು ಕೇಳೋ ಚೆಂದ ಹಂಗಿದೆ. ನಮ್ಮೂರು ಇನ್ನ ಗೌರ್ಮೆಂಟ್ ಬಸ್ಸೇ ನೋಡಿಲ್ಲ ಆಗ್ಲೇ ನಿನ್ಮಗ ಏರೋಪ್ಲೇನ್ ಹಾರಿಸ್ತಿದ್ದಾನೆ. ಇವ್ನಿಗೆ ಬಾತ್ರ್ರೂಮಿಂದ ಬಂದ್ರೂ ಏರೋಪ್ಲೇನಲ್ಲಿ ಲ್ಯಾನ್ಡಾದೆ ಅಂದ್ರೆ ಖುಷಿಯಾಗ್ತಾನೆ ನೋಡು'<br />'ಏನೋ ಬಿಡು, ಇಬ್ರೂ ಅಂಥವ್ರೆ ಸರ್ಯಾಗಿದೀರಾ'.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಸ್ವಲ್ಪ ಹೊತ್ತಾದ್ಮೇಲೆ ಅಕ್ಕಂಗೆ 'ಅಕ್ಕನ (ದೊಡ್ಡಮ್ಮನ ಮಗಳು) ಮನೆಗೆ ಹೋಗಿ ಬರ್ತೀನಿ ತುಂಬಾ ದಿನ ಆಯ್ತು. ಊಟಕ್ಕೆ ಇಲ್ಲಿಗೆ ಬರ್ತೀನಿ'<br />'ಊರೆಲ್ಲಾ ಹಾಳು ಮಾಡಿದ್ದು ಸಾಕಾಗ್ಲಿಲ್ಲ ಅನ್ಸತ್ತೆ ಇನ್ನು ಅದೊಂದು ಮನೆ ಬಾಕಿ ಇತ್ತು, ಸರಿ ಹೋಗಿ ಬಾ. ಮಕ್ಳು ಓದ್ತಿರ್ತವೆ ಡಿಸ್ಟರ್ಬ್ ಮಾಡ್ಬೇಡ'.<br />'ನೀನು ಯಾವತ್ತಾದ್ರೂ ನನ್ನ ಬಗ್ಗೆ ಒಳ್ಳೆ ಮಾತು ಹೇಳಿದೀಯಾ?, ಡಿಸ್ಟರ್ಬ್ ಮಾಡೋಕೆ ಹೋಗದು ಏನೀಗ'<br />'ಹೋಗಿ ಸಾಯಿ' ಅಂದು ಅಡಿಗೆ ಮನೆ ಒಳಗೆ ಹೋದ್ಲು.<br />'ಬರ್ತೀನಿ ಕಣೋ, ಬರ್ತೀಯಾ ನಂಜೊತೆ ಏರೋಪ್ಲೇನಲ್ಲಿ ಹೋಗಣ?'<br />ಏಯ್, ಸುಮ್ನೆ ಹೋಗ್ತೀಯೋ ಒದೆ ಬೇಕಾ ಅಂತ ಆವಾಜ್ಹ್ ಅಡಿಗೆ ಮನೆಯಿಂದ ಬಂತು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಅಕ್ಕನ ಮನೆ ತಲ್ಪಿದ ತಕ್ಷಣ ನನ್ನನ್ನ ಅಕ್ಕ ನೋಡಿ 'ಏನೋ ಮಾರಾಯ,ಆಸಾಮಿ ತುಂಬಾ ದಿನದಿಂದ ಪತ್ತೇನೆ ಇಲ್ಲ'.<br />'ಅಯ್ಯೋ, ತುಂಬಾ ಕೆಲಸ ಅಕ್ಕ ಹಾಗಾಗಿ ಬರೋಕಾಗ್ಲಿಲ್ಲ'<br />‘ಸರಿ ಕೂತ್ಕೋ, ಇವೆರಡು ಇಲ್ಲೇ ಎಲ್ಲೋ ಇರ್ಬೇಕು ಬರ್ತಾವೆ ತಡಿ’ ಅಂದು ಅಡಿಗೆ ಮನೆ ಕಡೆ ಹೋದ್ರು.<br />ಅವ್ರು ಹೇಳೋಕಿಂತ ಮೊದ್ಲೇ ದೊಡ್ಡವಳು (ವರ್ಷ) ಬಂದು 'ಏನ್ರೀ ತುಂಬಾ ದಿನ ಆಯ್ತು, ಅಷ್ಟು ಬ್ಯುಸಿನಾ?'<br />'ಹೂನಮ್ಮ ಕೆಲಸ ಜಾಸ್ತಿ'<br />'ನಂದಿರ್ಲಿ ಅದು ಯಾವಾಗ್ಲೂ ಇದ್ದದ್ದೇ, ಇಂಜಿನಿಯರಿಂಗ್ ಮುಗೀತಾ ಬಂತು, ಕ್ಯಾಂಪಸ್ ಸೆಲೆಕ್ಷನ್ ಆದ್ರೆ ನಮ್ಮಂಗೆ ಸಾಯ್ಬೇಕು, ನೋಡು ನಾನು ನಿಂಗೆ ಪಿ ಯು ಸಿ ಟೈಮಲ್ಲೇ ಹೇಳ್ದೆ, ಜಾಸ್ತಿ ಓದ್ಬೇಡ, ಸ್ವಲ್ಪ ಓದಿ ಯಾವ್ದೋ ಡಿಗ್ರಿ ಮಾಡಿ ಆದ್ಮೇಲೆ ಮನೆನಲ್ಲಿ ಯಾವ್ದಾದ್ರೂ ಹುಡ್ಗನ್ನ ಹುಡ್ಕಿ ಗಂಟು ಹಾಕ್ತಿದ್ರು ಆಮೇಲೆ ಆರಾಮಾಗಿ ಇರ್ಬಹುದಿತ್ತು,ಈಗ ನೋಡು' (ಅಂತ, ದೊಡ್ಡೋರ ಮಾತು ಎಲ್ಲಿ ಕೇಳ್ತೀಯಾ!!??)<br />'ರೀ ನಾಲ್ಕು ಉದ್ಧಾರ ಆಗಂಥ ಮಾತು ಹೇಳಿ ಅಂದ್ರೆ ಇಂಥವೇ ಪ್ಲಾನ್ ಹೇಳ್ರಿ'<br />'ಅದೇ ಮತ್ತೆ ಹೇಳಿದ್ದುನಿನ್ನ ಒಳ್ಳೇದಕ್ಕೆ ಹೇಳ್ದೆ, ಏನಾದ್ರೂ ಮಾಡ್ಕೋ. ಅವ್ಳೆಲ್ಲಿ (ವರ್ಷಳ ತಂಗಿ ಮೇಘ - ಫ್ಯೂಚರ್ ಡಾಕ್ಟ್ರು) ? ಇಡೀ ಏರಿಯಾದರ್ದು ಬ್ಲಡ್ ಚೆಕ್ ಮಾಡೋಕೆ ಹೋದ್ಲಾ?'.<br />(ದೊಡ್ಡವಳು ವರ್ಷ, ಸಣ್ಣವಳು ಮೇಘ. ಅದ್ಹೇನು ಲೆಕ್ಕ ಹಾಕಿ ಹೆಸರು ಇಟ್ರೋ ನಮ್ಮಕ್ಕ ಭಾವ. ಮೋಡ ಆದ್ಮೇಲೆ ಮಳೆ ಬರತ್ತೆ ಇಲ್ನೋಡಿದ್ರೆ ಉಲ್ಟಾ ಆಗಿದೆ, ಆದ್ರೆ ಹೆಸರು ಇಬ್ರಿಗೂ ಸರ್ಯಾಗಿದೆ, ವರ್ಷ ಸೈಲೆಂಟ್ ಆದ್ರೆ ಮೇಘ ಗುಡಿಗೂ ಸಿಡಿಲು ಬರಿಸೋ ಮೋಡ).<br />'ಇಲ್ರೀ ಮೇಲೆ ರೂಮಲ್ಲಿ ಇದ್ದಾಳೆ, ಬರ್ತಾಳೆ ತಡೀರಿ'<br />'ಇವ್ಳು ಈಗ್ಲೇ ನಮ್ಮ ರಕ್ತ ಹೀಗೆ ಹೀರಿದ್ರೆ ಇನ್ನು ಡಾಕ್ಟರ್ ಆದ್ಮೇಲೆ ನಮ್ಮ ಮೈಯಲ್ಲಿ ಒಂದು ಹನಿ ರಕ್ತನೂ ಬಿಡಲ್ವೇನೋ'</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">'ಏಯ್, ಏನೋ ಅದು ನನ್ನ ಮೇಲೆ ಕಂಪ್ಲೆಂಟ್'. ಅವ್ಳು ಬರೋವಾಗ ನನ್ನ ಮಾತು ಅವಳ ಕಿವಿಗೆ ಬಿದ್ದಾಗ ಅವಳಿಂದ ಬಂದ ಉತ್ತರ.<br />'ನೋಡು ನಿಜ ಹೇಳಿದ್ರೆ ಹೀಗೆ ಎಗ್ರಾಡ್ತೀರಾ, ಎಲ್ರೂ ಫ್ಯಾಮಿಲಿನಲ್ಲಿ ಒಬ್ರು ಡಾಕ್ಟ್ರು ಇದ್ರೆ ಒಳ್ಳೇದಪ್ಪ ಅಂದ್ಕೋತಾರೆ, ನೀವು ನೋಡಿದ್ರೆ ಶುರುವಲ್ಲೇ ನಾವು ಪೇಷೆಂಟ್ ಅಲ್ದಿದ್ರೂ ನಮ್ಮ ಪ್ರಾಣ ತಿಂತೀರಾ'<br />'ಏಯ್, ಏನೋ ಟೆಸ್ಟ್ ಮಾಡಣ ಅಂತ ಸ್ವಲ್ಪ ರಕ್ತ ಕೇಳಿದ್ರೆ ಸಾವಿರ ಮಾತಾಡ್ತೀಯಾ'<br />'ಇನ್ನೇನ್ಮತ್ತೆ ಸೂಜಿ ತಗೊಂಡು ಚುಚ್ಚಿ ಚುಚ್ಚಿ ಇಟ್ರೆ ನಮ್ಮ ಕಥೆ ಏನಾಗಬೇಡ'.<br />'ಕಷ್ಟ ಆಗತ್ತೆ ಸ್ವಲ್ಪ ಹೆಲ್ಪ್ ಮಾಡ್ಬೇಕಪ್ಪಾ'.<br />'ಸರಿ ಬಿಡು, ಮತ್ತೆ ಡಾಕ್ಟ್ರು ಆದ್ಮೇಲೆ ಇಲ್ಲೇ ಇರ್ತೀಯ ಅಥ್ವಾ ಹೊರ್ಗ್ಹೋಗಿ ಬಿಳಿ ಜಿರಳೆ ಪೇಷೆಂಟ್ಗಳ ಸೇವೆ ಮಾಡ್ತೀಯಾ?'<br />'ನಿಂದು ಯಾಕೋ ಜಾಸ್ತಿಯಾಯ್ತು ಕಣೋ'<br />'ರೆಸ್ಪೆಕ್ಟ್ ರೆಸ್ಪೆಕ್ಟ್ ಇರ್ಲಿ'</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಅಷ್ಟೊತ್ತಿಗೆ ಅಕ್ಕ ಜ್ಯೂಸ್ ತಗೊಂಡು ಬಂದ್ರು 'ನೋಡಕ್ಕ, ನಿಮ್ಮಿಬ್ರು ಮಕ್ಳಿಗೆ ಒಳ್ಳೆ ಬುದ್ಧಿ ಹೇಳಿದ್ರೆ ನನ್ನ ಮಾತೇ ಕೇಳಂಗಿಲ್ಲ'<br />'ಅವುಕ್ಕೆಲ್ಲಿ ಅರ್ಥ ಆಗತ್ತೆ ಹೋಗ್ಲಿ ಬಿಡು, ಒಳ್ಳೆ ಮಾತು ಕೇಳಿದ್ರೆ ತಲೆಗೆ ಹಾಕಬೇಕು'<br />'ಅದೇ ಮತ್ತೆ, ಸರಿ ನಾನಿನ್ನು ಬರ್ತೀನಿ'<br />'ಯಾಕೋ ಊಟ ಮಾಡ್ಕೊಂಡು ಹೋಗೋ'<br />'ಇಲ್ಲ ಇನ್ನೊಮ್ಮೆ ಆರಾಮಾಗಿ ಬರ್ತೀನಿ. ಬರ್ತೀನ್ರಮ್ಮ'<br />'ಕಳ್ಚ್ಕೋ'<br />ಮೋಡ ಮತ್ತೆ ಮಳೆ ಒಟ್ಟಿಗೆ ಘರ್ಜಿಸಿದ್ವು!!</p></span>ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-67112805831072306502011-10-03T00:01:00.000-07:002011-10-03T00:02:13.748-07:00ಬೆಂಗಳೂರಲ್ಲೊಂದಿನ - ೩<span class="Apple-style-span" style="color: rgb(61, 61, 61); font-family: tunga, kedage, 'Lohit Kannada', verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 14px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: 2; text-align: -webkit-auto; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; -webkit-text-decorations-in-effect: none; -webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: rgb(246, 246, 246); "><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಮತ್ತೆ ಸಿಸ್ಟಂಗೆ ಲಾಗಿನ್ ಆಗಿ ಕೂತ್ವಿ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಕೆಲ್ಸ ನಡೀತಿತ್ತು, ಒಂದು ಮೈಲ್ ಪಾಪ್ ಅಪ್ ಆಯ್ತು. ಓಪನ್ ಮಾಡಿದ್ರೆ, ವೆಂಕಂದು. ಡರ್ಟಿ ಪಿಕ್ಚರ್ ಅಂತ ವಿದ್ಯಾ ಬಾಲನಳ ಒಂದು ಫೋಟೋ ಕಳ್ಸಿದ.<br />ಕೆಲಸದಲ್ಲಿ ಬ್ಯುಸಿಯಾಗಿದ್ದ ಸೌಜಂಗೆ, ನೋಡಿದ್ಯ ವೆಂಕ ಕಳ್ಸಿದ್ದು ಅಂದೆ.<br />ಇಲ್ಲ ನೋಡ್ತೀನಿ ತಡಿ ಅಂದವನು ನೋಡಿದ್ಮೇಲೆ.<br />ತಡಿ, ಇದಕ್ಕೆ ರಿಪ್ಲೈ ಮಾಡ್ತೀನಿ.<br />೧ ನಿಮ್ಷ ಆದ್ಮೇಲೆ ಸೌಜನ ಮೈಲ್ ಬಂತು.<br />'ಲೇ, ಮನೇಲಿ ಹೆಂಡ್ತಿ ಬಿಟ್ಕಂಡು ಆಫೀಸಲ್ಲಿ ಇವೇ ಮಾಡ್ತೀಯಾ’ ಅಂತಿತ್ತು.<br />ನಾನೂ ಅದಕ್ಕೆ ರಿಪ್ಲೈ ಮಾಡಿದೆ 'ಡರ್ಟಿ ಮೈಂಡ್ ನಿಂದು'.<br />ವೆಂಕನ ರಿಪ್ಲೆಗೆ ಕಾದ್ವಿ,೧೦ ನಿಮ್ಷ ಆದ್ಮೇಲೆ ಬಂತು.<br />ಸರಿ ಕಣ್ರಪ್ಪ, ನಿಮ್ಗೆ ಕಳ್ಸಿದ್ದೆ ತಪ್ಪಾಯ್ತು ಇನ್ಮುಂದೆ ಆ ತಪ್ಪು ಮಾಡಲ್ಲ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">.....</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಊಟ ಮಾಡಣ್ವೇನಪ್ಪ.<br />ಹೂಂ ನಡಿ.<br />ನನ್ನ ಲಂಚ್ ಬಾಕ್ಸ್ ತೆಗ್ದೆ.<br />ಸೌಜ, 'ಏನಪ್ಪಾ ಚಿತ್ರಾನ್ನನ?'<br />ಬ್ಯಾಚಲರ್ಸ್ ಕಣಪ್ಪ, ಒಂದಿನ ಚಿತ್ರಾನ್ನ, ಒಂದಿನ ಪುಳಿಯೊಗರೆ, ಎಗ್ ರೈಸ್ ಇನ್ನೇನ್ಮಾಡಕಾಗತ್ತೆ?<br />ರೈಸ್ ಐಟಂ ಬಿಟ್ಟು ಅಲ್ಲಾಡಲ್ಲ ಅನ್ನು.<br />ಮದ್ವೇಯಾಗೊವರ್ಗೂ ಇದೆ ಕಥೆ, ಅದಿರ್ಲಿ ನಿನ್ನ ಬರೀ ತರಕಾರಿ ಊಟಕ್ಕೆ ಯಾವಾಗ ಕೊನೆ.<br />ಇನ್ನೊಂದು ವಾರ, ಆಮೇಲೆ ಭರ್ಜರಿ ಭೋಜನ.<br />೧೫ ದಿನದಲ್ಲಿ ಎಷ್ಟು ತೆಳ್ಳಗಾಗ್ತೀಯೋ, ಅಮ್ಮಮ್ಮ ಅಂದ್ರೆ ೨ ಕಿಲೋ ಡೌನ್ ಆಗ್ಬಹುದು, ಆಮೇಲೆ ಭರ್ಜರಿ ಭೋಜನ ಬೇರೆ ಅಂತೀಯ.ಅದ್ರ ಜೊತೆಗೆ ನಾಲ್ಗೆ ಚಪಲ ಅಂತ ಶೇಂಗಾ, ಚಿಪ್ಸ್ ತಂದು ತಿಂತೀಯಾ.<br />ಏನೋ ಮಾಡೋದಪ್ಪ.ಹೊಟ್ಟೆಪಾಡು!<br />ಏನೇ ಆದ್ರೂ ನೀನು ರಶ್ಮಿ ಜೊತೆ ಕಾಮ್ಪಿಟ್ (ಅವ್ನ ಧರ್ಮಪತ್ನಿ , ಸ್ವಲ್ಪ ತೆಳ್ಳಗಿದ್ದಾಳೆ) ಮಾಡೋಕಾಗಲ್ಲ.<br />ಹ್ಹೆ ಹ್ಹೆ ಅದೆಲ್ಲಿ ಸಾಧ್ಯ.<br />ಅದೇ ಮತ್ತೆ, ದೊಡ್ಡಣ್ಣ ಕಾಶೀನಾಥ್ ಆಗೋಕಾಗತ್ತಾ? (ಇವ್ನೇನು ಅಷ್ಟೊಂದು ದಪ್ಪ ಇಲ್ಲ ಆದ್ರೂ ಕಾಲೆಳೆಯೋದಕ್ಕೆ ಕಾಸು ಕೊಡ್ಬೇಕಾ!!!).<br />ಹೌದಪ್ಪಾ, ಹೇಳು ಹೇಳು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">...........</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಊಟ ಮಾಡಿ ಮತ್ತೆ ನನ್ನ ಡೆಸ್ಕ್ಗೆ ಬಂದು ಕೂತೆ.<br />ಆನ್ಲೈನ್ ಬಂದ ತಕ್ಷಣ, ಪೋಕಿ ಪಿಂಗ್ ಮಾಡಿದ.<br />ಏನು ಚಿಕ್ಕು, ಆರಾಮ?<br />ಹ್ಞೂ ಪೋಕಿ.<br />ನೀನು?<br />ನಾನು, ಸೂಪರ್ ಆರಾಮು.<br />ಕೆಲ್ಸ ಹೇಗೆ?<br />ಹಾಗೆ ನಡೀತಿದೆ.<br />ನಿಂದು?<br />ಇಷ್ಟು ದಿನ ಬೆಂಕಿ ಬಿದ್ದಿತ್ತು, ಈಗ ಸ್ವಲ್ಪ ಆರಾಮು.<br />ಓ ಕೆ, ಮತ್ತೆ ಮದ್ವೆ ವಿಷ್ಯ ಎಲ್ಲಿಗೆ ಬಂತು.<br />:) ಯಾಕೆ ಬಿಡು ಅದ್ರ ಬಗ್ಗೆ ಮಾತು, ಮನೇನಲ್ಲಿ ಆ ಮ್ಯಾಟರ್ರೆ ಎತ್ತಲ್ಲ.<br />ಸೊ ಸ್ಯಾಡ್.<br />ನಿಂದೇನು ಕಥೆ?<br />ಹಂಟಿಂಗ್ ನಡೀತಿದೆ ಮಗ.<br />ನಡೀಲಿ ನಡೀಲಿ.<br />ಹೀಗೆ ಅದೂ ಇದೂ ಮಾತಾಯ್ತು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">.......</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಕಾಫೀ ಬ್ರೇಕಲ್ಲಿ ತಡಿ ಉಲ್ಲಂಗೆ ಕಾಲು ಎಳೆಯೋಣ ಅಂದು ಕಾಲ್ ಮಾಡಿದ ಸೌಜ, ಸ್ಪೀಕರ್ ಆನ್ ಮಾಡಿದ್ದ.<br />ಏನೋ ಉಲ್ಲ, ಇಬ್ರೂ ಒಟ್ಟಿಗೆ ಕೂಗಿದ್ವಿ, ಆರಾಮೇನೋ?<br />ಹೌದಪ್ಪಾ, ಅದೇನು ಇಷ್ಟು ದಿನ ಆದ್ಮೇಲೆ ಅದೂ ಈ ಹೊತ್ತಲ್ಲಿ ನನ್ನ ಜ್ಞಾಪಕ ಬಂತು?<br />ಫ್ರೆಂಡ್ ಕಣಪ್ಪ ನೆನಪಿಸಿಕೊಳ್ತಿರ್ಬೇಕು.<br />ಇವಕ್ಕೇನು ಕಮ್ಮಿ ಇಲ್ಲ.<br />ಅದೆಲ್ಲ ಇರ್ಲಿ, ಸ್ವಲ್ಪ ಜ್ವರ ಬಂದಂಗೆ ಕಾಣ್ತಿದೆ ನಿನ್ನ ಧರ್ಮಪತ್ನಿಯವ್ರ ಹತ್ರ ಯಾವ ಟ್ಯಾಬ್ಲೆಟ್ ತಗೋಬೇಕು ಅಂತ ಕೇಳಿ ಹೇಳೋ.<br />ಮತ್ತೆ ಏನೋ ದೊಡ್ಡದಾಗಿ ಹೇಳ್ದೆ ನಾನು ನೆನಪಿಗೆ ಬಂದೆ ಅಂತ.<br />ಹಾಗೆ ಕಣಮ್ಮಾ, ಫ್ರೆಂಡ್ಸಲ್ವ ಸ್ವಲ್ಪ ಅಡ್ಜಸ್ಟ್ ಮಾಡ್ಕೋ , ಕಾಯಿಲೆ ಬಂತು ನೋಡು, ಹಾಗೆ ನೀನು ನೆನಪಿಗೆ ಬಂದೆ.<br />ನೀವೇ ಟ್ಯಾಬ್ಲೆಟ್ ಡೆವಲಪ್ ಮಾಡ್ತಿದೀರಲ್ಲ ಅದರಲ್ಲೇ ಒಂದು ನುಂಗು.<br />ಕಥೆ ಎಲ್ಲ ಬೇಡ, ಕೇಳಿ ಹೇಳು, ಅಲ್ವೋ ಕಂಪೌನ್ಡರ್ ಆಗಿ ನಿನ್ನ ಕೆಲಸ ನೀಟಾಗಿ ಮಾಡೋಕೆ ಬರಲ್ವಲ್ಲೋ.<br />ನನ್ಮಕ್ಳ, ಜಾಸ್ತಿ ಆಯ್ತು.<br />ಅರೆ ನಾವೇನು ತಪ್ಪು ಹೇಳಿದ್ವಿ, ಉಲ್ಲ ಒಂದು ಒಳ್ಳೆ ಐಡಿಯಾ ಕೊಡ್ತೀವಿ ನೋಡು.<br />ಏನು?<br />ಕೆಲಸ ಬಿಟ್ಬಿಡು.<br />ಆಮೇಲೆ?<br />ನಾವೆಲ್ಲಾ ಸೇರಿ ಒಂದು ಫೋನ್ ತೆಗ್ಸಿಕೊಡ್ತೀವಿ, ಹೆಂಗಿದ್ರೂ ನಿನ್ನ ಧರ್ಮಪತ್ನಿ, ನಿಮ್ಮಣ್ಣ, ಅತ್ತಿಗೆ ಎಲ್ರೂ ಡಾಕ್ಟ್ರೆ, ನೀನೊಬ್ಬ ಆಡ್ ಮ್ಯಾನ್ ಔಟ್. ನಮ್ಗಳಿಗೆ ಹುಶಾರಾಗಿಲ್ದೆ ಇದ್ದಾಗ ನಿಂಗೆ ಕಾಲ್ ಮಾಡ್ತೀವಿ, ನಿಂಗೆ ನಮ್ಮ ಕಾಯಿಲೆನ ಯಾರು ಕ್ಯೂರ್ ಮಾಡ್ತಾರೆ ಅಂತ ಗೊತ್ತಿರುತ್ತಲ್ಲ ಅವ್ರಿಗೆ ಕನೆಕ್ಟ್ ಮಾಡು, ನಾವು ಪ್ರಿಸ್ಕ್ರಿಪ್ಶನ್ ಕೇಳ್ತೀವಿ.<br />ಫ್ರೆಂಡ್ಸ್ ಆಗಿ ಇಂಥ ಮನೆಹಾಳು ಐಡಿಯಾನೆ ಕೊಡ್ರೋ.<br />ಅಲ್ವೇ ಮತ್ತೆ, ಫ್ರೆಂಡ್ಸ್ ಇರೋದ್ಯಾಕೆ ಹೇಳು?!!<br />ಹೀಗೆ ಸ್ವಲ್ಪ ಹೊತ್ತು ಕಾಲೆಳದು ಕಾಲ್ ಕಟ್ ಮಾಡಿದ್ವಿ.</p></span>ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-5745092120628012082011-09-14T23:35:00.000-07:002011-09-14T23:36:44.109-07:00ಬೆಂಗಳೂರಲ್ಲೊಂದಿನ - ೨<span class="Apple-style-span" style="color: rgb(61, 61, 61); font-family: tunga, kedage, 'Lohit Kannada', verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 14px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 18px; orphans: 2; text-align: -webkit-auto; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; -webkit-text-decorations-in-effect: none; -webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: rgb(246, 246, 246); "><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಮೆಜೆಸ್ಟಿಕ್ನಲ್ಲಿ ಇಳಿದು ೧೩೮ ನಂ. ಬಸ್ ಹಿಡಿದು ಕುಳಿತೆ. ಜಾಸ್ತಿ ಜನ ಇರ್ಲಿಲ್ಲ. ಕಂಡಕ್ಟರ್ ಎಲ್ಲರ ಹತ್ತಿರ ಟಿಕೆಟ್/ಪಾಸ್ ಕೊಡ್ತಾ ಚೆಕ್ ಮಾಡ್ತಾ ಬರ್ತಿದ್ದ. ಸೀನಿಯರ್ ಸಿಟಿಜನ್ ಸೀಟಲ್ಲಿ ಕುಳಿತಿದ್ದ ಒಬ್ಬ ವಯಸ್ಸಾದ ವ್ಯಕ್ತಿಯೊಬ್ರು ಇಂದಿರಾನಗರಕ್ಕೆ ಒಂದು ಟಿಕೆಟ್ ಕೊಡ್ರೀ ಅಂದ್ರು.<br />ಕಂಡಕ್ಟರ್ ಇನ್ನೇನು ಟಿಕೆಟ್ ಕೊಡ್ಬೇಕು ಸೀನಿಯರ್ ಸಿಟಿಜನ್ ಅಂದ್ರು. ಇವ್ನಿಗೂ ಸಿಟ್ಟು ಬಂತು.<br />ಅಲ್ರೀ ಮೊದ್ಲು ಅದ್ನ ಹೇಳಿ ಆಮೇಲೆ ಟಿಕೆಟ್ ಕೇಳೋದಲ್ವ?<br />ಆ ವಯ್ಯ ಬಾಯಲಿದ್ದ ಕೆಲವೇ ಕೆಲವು ಹಲ್ಲುಗಳನ್ನು ತೋರಿಸ್ತಿದ್ರು.<br />ಹಿಂಗೆ ನಗಾಡಿದ್ರೆ ಏನ್ರೀ ಉತ್ರ?</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಆಗ ನಾನು 'ಕಂಡಕ್ಟರ್ರೆ, ವಯಸ್ಸಾದವರನ್ನ ನೀವು ನೋಡಿದ ತಕ್ಷಣವೇ ಗುರುತಿಸೋ ಹಾಗೆ ಒಂದು ಐಡೆನ್ಟಿಟಿ ಇರ್ಬೇಕು, ಅಲ್ವ?'<br />'ಹೂಂ ಸಾರ್, ಹಾಗಿದ್ದಿದ್ರೆ ಬಾರೀ ಅನುಕೂಲ ಆಗ್ತಿತ್ತು, ನಮ್ಗ್ಯಾವಾಗ್ಲೂ ಇದ್ಹೇ ಪ್ರಾಬ್ಲಂ, ಅರ್ಧಕ್ಕರ್ಧ ಜನಕ್ಕೆ ಮರೆವು ಜಾಸ್ತಿ'<br />'ಅದೇ ಮತ್ತೆ ಅದ್ಕೆ ನಾನು ಹೇಳಿದ್ದು, ಹೇಗಿರ್ಬೇಕು ಅಂದ್ರೆ ಬಿಳೇ ಕೂದ್ಲು ನೋಡಿದ ತಕ್ಷಣ ಇವ್ರು ಸೀನಿಯರ್ ಸಿಟಿಜನ್ ಅಂತ ಗೊತ್ತಾಗ್ಬೇಕು'<br />'ಹೌದು ಸಾರ್, ಒಳ್ಳೆ ಐಡಿಯಾ, ನಮ್ಮ ಮೇಲಧಿಕಾರಿಗಳಿಗೆ ಹೇಳ್ಬೇಕು'<br />'ಆದ್ರೆ ಒಂದು ತೊಂದ್ರೆ ಇದೆ'<br />'ಅದೇನ್ಸಾರ್'<br />'ಈಗ ವಯಸ್ಸು ೭೦ ಆದ್ರೂ ಕೂದ್ಲು ಬೆಳ್ಳಗೆ ಆಗಲ್ಲ, ಮಾರ್ಕೆಟ್ನಲ್ಲಿ ಏನೇನೋ ಇದೆ ನೋಡಿ ಕರ್ರಗೆ ಮಾಡ್ಕೊಳ್ಳೋಕೆ'<br />'ಓ ಹೌದಲ ಸಾರ್'<br />ನಮ್ಮ ಮಾತು ಕೇಳಿಸ್ಕೊಳ್ತಿದ್ದ ಸೀನಿಯರ್ ಸಿಟಿಜನ್ ನನ್ನ ಕೊನೆ ಮಾತು ಕೇಳಿ, ನನ್ನನ್ನ ದೂರ್ವಾಸ ಮುನಿ ನೋಡಿದ ಹಾಗೆ ನೋಡ್ತಿದ್ರು. ಯಾಕೋ ಎಡವಟ್ಟಾಗ್ತಿದೆ ಅಂತ ಬ್ಯಾಗಲಿದ್ದ ಇಯರ್ ಫೋನ್ ತೆಗ್ದು ಮೊಬೈಲಿಗೆ ಸಿಕ್ಕಿಸಿ ಆಮೇಲೆ ನನ್ನ ಕಿವಿಗೆ ಚುಚ್ಕೊಂಡೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಬಸ್ ಇಂದಿರಾನಗರದ ಸಿಗ್ನಲ್ ಹತ್ರ ಬಂದಾಗ, ರೇಡಿಯೋ ಜಾಕಿ ತನ್ನ ಮಾತು ಮುಗಿಸ್ತಿದ್ಲು.<br />ಒಂದು ಸುಂದರವಾದ ಹುಡ್ಗಿ ಅಡ್ಡರಸ್ತೆಯಿಂದ ನಡ್ಕೊಂಡು ಬರ್ತಿದ್ಲು, ತುಂಬಾನೇ ಚೆನ್ನಾಗಿದ್ಳು, ನಾನೂ ಅವಳನ್ನೇ ನೋಡ್ತಿದ್ದೆ, ನನ್ನನ್ನೂ ನೋಡಲಿ ಅಂತ ದೂರದ ಆಸೆ.<br />ಕಣ್ಣು ಕಣ್ಣು ಬೆರೆತಾ.......(ಮೊಬೈಲ್ನಲ್ಲಿದ್ದ ಚಾರ್ಜ್ ಕುಸಿದು ಮೊಬೈಲ್ ನಿದ್ರೆಗೆ ಶರಣಾಗಿತ್ತು) ಅವ್ಳು ಇನ್ನೇನು ನನ್ನನ್ನ ಕತ್ತೆತ್ತಿ ನೋಡ್ಬೇಕು................ಥತ್ತೆರಿಕೆ :( :( ಅಷ್ಟೊತ್ತಿಗೆ ಸಿಗ್ನಲ್ ಫ್ರೀ ಆಯ್ತು, ಬಸ್ ಹೊರಡ್ತು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಜೀವನ್ ಭೀಮಾ ನಗರ್ ತಲುಪಿ ಆಫೀಸಿಗೆ ೩ ಫ್ಲೋರ್ ಹತ್ತಿ ನನ್ನ ಜಾಗಕ್ಕೆ ಹೋಗಿ ಕೂತೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಸಿಸ್ಟಂಗೆ ಲಾಗಿನ್ ಆಗಿ ಕೆಲಸ ಶುರು ಮಾಡಿದೆ. ಹಾಗೆ ಹೆಡ್ ಫೋನ್ ಕಿವಿಗೆ ಸಿಕ್ಕಿಸಿಕೊಂಡು ಹಳೆ ಹಾಡುಗಳನ್ನ ಕೇಳ್ತಾ ಕೆಲ್ಸ ಮಾಡ್ತಿದ್ದೆ.<br />ಸ್ವಲ್ಪ ಹೊತ್ತಾದ್ಮೇಲೆ ಸೌಜ ಬಂದ.<br />ಕೆಲ್ಸ ನಡೀತಿತ್ತು, ಸೌಜ ಎಲ್ಲೋ ಎದ್ದು ಹೋದ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">'ಏನೋ ಸಂತೋಷ, ಏನೋ ಉಲ್ಲಾಸ, ಏನೋ ವಿಶೇಷ ಈ ದಿನ..... ಹಾಡು ಬರ್ತಿತ್ತು.<br />ಯಾರೋ ಹಿಂದಿಂದ ಬಂದು ಬೆನ್ನು ತಟ್ಟಿದ್ರು, ತಿರುಗಿ ನೋಡಿದ್ರೆ ಸೌಜ. ಹೆಡ್ ಫೋನ್ ತೆಗೆದು 'ಏನಪ್ಪಾ?'<br />ಡ್ಯಾಮೇಜರ್ (ಮ್ಯಾನೇಜರ್) ಕರೀತವ್ನೆ ಹೋಗು, ಒಳ್ಳೆ ಗಿಫ್ಟ್ ಕಾದಿದೆ ನೋಡು.<br />ಇರ್ಬೇಕು, ಆ ಟೈಮಿಗೆ ಕರೆಕ್ಟ್ ಹಾಡು ಬೇರೆ ಬರ್ತಿದೆ!!</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಸರಿ ಅಂತ ಮ್ಯಾನೇಜರ್ ರೂಮಿಗೆ ಹೋದೆ.<br />ನಗಾಡ್ತಾ ವೆಲ್ಕಂ ಅಂದ.<br />ಸಂತೋಷದಿಂದಲೇ ಹೋಗಿ ಕೂತೆ. ಕರುಣೆ ಬಂದಿದೆ ಮಗ್ನಿಗೆ ಅನ್ಸತ್ತೆ, ಈ ಸೈಕಲ್ಲಾದ್ರೂ ಒಳ್ಳೆ ಹೈಕ್ ಕೊಡ್ತಾನೆ ಅನ್ಸತ್ತೆ ಅಂದ್ಕೊಂಡು ಖುಷಿಯಿಂದಿದ್ದೆ.<br />ಒಂಧರ್ಧ ಘಂಟೆ ಅದೂ ಇದೂ ಅಂತ ಕಥೆ ಕುಯ್ದ, ಕಂಪನಿ ಗ್ರೋತ್ ಚೆನ್ನಾಗಿದೆ, ಕೆಲ್ಸ ಚೆನ್ನಾಗಿ ಮಾಡ್ಬೇಕು (ಇಷ್ಟು ದಿನ ಏನು ಬೇಕಾಬಿಟ್ಟಿ ಮಾಡ್ತಿದ್ವ).....</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಅದೆಲ್ಲ ಸರಿ ತಂದೆ, ಮೈನ್ ಮ್ಯಾಟರ್ಗೆ ಬಾರಪ್ಪ ಅಂತ ಮನಸಲ್ಲೇ ಅಂದ್ಕೊಂಡೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಅಂತೂ ಬಂದ ಪುಣ್ಯಾತ್ಮ.<br />ಇದೊಂದೆರಡು ಕ್ವಾರ್ಟರ್ ಕಂಪನಿನಲ್ಲಿ ಅಷ್ಟೊಂದು ಗ್ರೋತ್ ಇಲ್ಲ, ಹಾಗಾಗಿ ಸ್ಯಾಲರಿ ಹೈಕ್ ಕೆಲವರಿಗೆ ಮಾತ್ರ ಕೊಡ್ತಿರೋದು, ಅದ್ರಲ್ಲಿ ನೀನೂ ಒಬ್ಬ.<br />ಅದ್ಹೆಂಗೆ ಇಷ್ಟು ಒಳ್ಳೆ ಬುದ್ಧಿ ಬಂತಪ್ಪ ಇವನಿಗೆ, ಹಿಂಗೆಲ್ಲ ಹೇಳಿದ್ರೆ ಬಹುಶ ಒಂದು ೧೨-೧೫% ಇರತ್ತೆ ಅಂದ್ಕೊಂಡು ಓ ಕೆ ಅಂದೆ.<br />ಯಾರಿಗೂ ಅಷ್ಟು ಕೊಟ್ಟಿಲ್ಲ ನಿಂಗೆ ಜಾಸ್ತಿ<br />(ಹೌದಪ್ಪ, ಇದು ಕಾಮನ್ ಡೈಲಾಗ್ ಎಲ್ರಿಗೂ).<br />೩% ಹ್ಯಾಪಿ (ಈ ನನ್ಮಗ ಇವ್ನ ಪ್ಯಾಕೆಟಿಂದ ಕೊಡೋದಾಗಿದ್ರೆ ಏನು ಕಥೆ ಇರ್ತಿತ್ತೋ), ಯು ಶುಡ್ ಬಿ ಹ್ಯಾಪಿ, ಎನಿವೇ, ಆಲ್ ದ ಬೆಸ್ಟ್ ಮ್ಯಾನ್, ಕೀಪ್ ಅಪ್ ದ ಗುಡ್ ವರ್ಕ್.<br />ಥ್ಯಾಂಕ್ಸ್ ಅಂತ್ಹೇಳಿ ಎದ್ದು ಬಂದೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಬಾಗ್ಲು ತೆಗ್ದು ಹೊರ್ಗೆ ಬರ್ತಿದ್ದ ಹಾಗೆ ಸೌಜ ನನ್ನನ್ನೇ ನೋಡಿ ನಗ್ತಿದ್ದ.<br />ಲೇ, ಒಳ್ಳೆ ಹಾಡು ಕೇಳ್ತಿದ್ದೆ ಈಗ ನೋಡು 'ಇದು ಯಾರು ಬರೆದ ಕಥೆಯೋ ನನಗಾಗಿ ಬಂದ ವ್ಯಥೆಯೋ' ಹಾಡು ಕೇಳೋ ಹಾಗಾಗಿದೆ, ನೀನು ಅವ್ನು ಸೇರಿ ಮೂಡೇ ಹಾಳು ಮಾಡಿದ್ರಿ.<br />ಅಯ್ಯೋ, ನಾನು ಏನಂದೆ, ಅವ್ನು ಕರ್ದ ಹೋಗಪ್ಪ ಅಂದೆ.<br />ಹೋಗ್ಲಿ ಬಿಡು, ಬಾ ಹೊರ್ಗೋಗಿ ಕಾಫಿ ಕುಡ್ಕೊಂಡು ಬರೋಣ.<br />ಇಬ್ರೂ ಕೆಳಗೆ ಹೋಗಿ ಕಾಫಿ ಕುಡ್ಕೊಂಡು ನಮ್ಗೆ ಖುಷಿಯಾಗೊವರ್ಗೂ ಡ್ಯಾಮೇಜರ್ಗೆ ಬಯ್ದು ವಾಪಸ್ ಬಂದ್ವಿ.</p></span>ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-88112154537853383012011-09-09T00:21:00.000-07:002011-09-09T00:22:19.912-07:00ಬೆಂಗಳೂರಲ್ಲೊಂದಿನ - ೧<span class="Apple-style-span" style="color: rgb(61, 61, 61); font-family: tunga, kedage, 'Lohit Kannada', verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; background-color: rgb(246, 246, 246); "><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಭೂಕಂಪ ಏನಾದ್ರೂ ಆಯ್ತಾ?? ಇಲ್ಲ, ನಾನು ಚೆನ್ನಾಗೆ ಇದೀನಲ್ಲ. ಮತ್ತೆ, ಏನದು ಸೌಂಡ್. ಡೈನಮೈಟ್ ಇರ್ಬಹುದಾ, ಛೆ ಚ್ಯಾನ್ಸೆ ಇಲ್ಲ. ನವರಂಗ್ ಹತ್ರ ಯಾವ ಕಲ್ಲು ಇದೆ ಸಿಡಿಸೋಕೆ. ಮಹಾಲಕ್ಷ್ಮಿ ಲೇ ಔಟ್ನಲ್ಲಿರೋ ಆಂಜನೇಯನಿಗೆ ಯಾರಾದ್ರೂ ಇಟ್ರಾ, ಇಲ್ಲ ಅಂತ ಕೆಲಸ ಯಾರೂ ಮಾಡಲ್ಲ. ಮತ್ತೇನದು?? ಮೆಟ್ರೋ ವರ್ಕಾ?? ಅಲ್ಲ, ಅದೂ ಇನ್ನೇನು ಮುಗೀತಾ ಬಂತು. ಇನ್ನೇನಪ್ಪ ಈ ತರ, ಅರ್ಧ ಗಂಟೆಯಿಂದ ನಿದ್ರೆ ಮಾಡೋಕೆ ಬಿಡ್ತಿಲ್ವಲ್ಲ ಈ ಸೌಂಡ್ ಅಂತ ಹಾಸಿಗೆಯಿಂದ ಎದ್ದು ಚಾವಡಿಗೆ ಬಂದೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಆಗ ಗೊತ್ತಾಯ್ತು ಇದು ಮೆಟ್ರೋ ವರ್ಕಲ್ಲ, ಮೀಟರ್ ವರ್ಕ್ ಅಂತ (ಪುಣ್ಯಾತ್ಮನ ಗೊರಕೆಯ ಸದ್ದು). ಲೇ ಅಂದೆ, ಸ್ವಲ್ಪ ಮಗ್ಗುಲು ಬದಲಿಸಿ ಮಲ್ಕೊಂಡ, ಸೌಂಡ್ ನಿಲ್ತು, ಎಷ್ಟೊತ್ತು ೨ ನಿಮ್ಷ ಮತ್ತೆ ಶುರು. ದೇವ್ರೇ ಕಾಪಾಡಪ್ಪ, ಸೌಂಡ್ ನಿಲ್ಸಪ್ಪ ಅಂತ ಬೇಡ್ಕೊಂಡೆ, ಇಲ್ಲ ಅವನಿಗೂ ಕರುಣೆ ಬರ್ಲಿಲ್ಲ. ಏನಪ್ಪಾ ಮಾಡೋದು ಅಂತ ಯೋಚನೆ ಮಾಡ್ತಿದ್ದಾಗ, ಅಕ್ಕ ಕೊಟ್ಟ ಹತ್ತಿ ನೆನಪಿಗೆ ಬಂತು. ತೆಗೆದು ಎರಡೂ ಕಿವಿಗೆ ಹಾಕಿಕೊಂಡೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಊಹ್ಮ್ಹ್, ಏನೂ ಉಪಯೋಗ ಇಲ್ಲ.<br />ಇನ್ನೇನು ಮಾಡೋಕಾಗಲ್ಲ ಅಂತ ಹಾಗೆ ಬಿದ್ಕೊಂಡೆ, ಅರ್ಧ ಗಂಟೆ ಆದ್ಮೇಲೆ ಸೌಂಡ್ ನಿಲ್ತು. ಸದ್ಯ ಬಚಾವಾದೆ ಅಂದ್ಕೊಂಡು ನಿದ್ರೆಗೆ ಶರಣಾದೆ. ಅವ್ನ ಗೊರಕೆ ವಿಚಾರದ ಬಗ್ಗೆ ಯಾರಾದ್ರೂ ಕೇಳಿದ್ರೆ, ಹೌದಾ?? ಗೊರಕೆ ಹೊಡಿತೀನಾ, ನಂಗೆ ಗೊತ್ತೇ ಆಗಲ್ಲ ಅಂತ ಕೇಳ್ತಾನೆ.<br />ಪಾಪ ಅವ್ನಿಗೆ ಗೊರಕೆ ಹೊಡೆಯೋವಾಗ ತಾನು ನಿದ್ರೆ ಹೋಗಿರ್ತೇನೆ ಅನ್ನೋದು ಗೊತ್ತಿರಲ್ಲ ಅನ್ಸತ್ತೆ.<br />…..........................................<br />ಕೌಸಲ್ಯ ಸುಪ್ರಜಾ ರಾಮ ಪೂರ್ವ ಸಂಧ್ಯಾ ಪ್ರವರ್ಥಥೆ ಉತ್ಹಿಷ್ಟ ನರಸರ್ದೂಲ ಕರ್ಥವ್ಯಂ.....<br />ಕರ್ಥವ್ಯಂ ಕರ್ಥವ್ಯಂ, ಧಿಡೀರನೆ ಎದ್ದೆ. ಕೆಲಸಕ್ಕೆ ಹೋಗಪ್ಪ ಅಂತ ಮೊಬೈಲ್ನಲ್ಲಿಟ್ಟಿದ್ದ ಅಲಾರಾಂ ಕೂಗ್ತಿತ್ತು, ಥತ್ತೆರಿಕೆ, ಆರಾಮಾಗಿ ನಿದ್ರೆ ಮಾಡೋಕೂ ಬಿಡಲ್ಲ, ಕರೆಕ್ಟ್ ಟೈಮಿಗೆ ಹೊಡ್ಕೊಳ್ಳತ್ತೆ.<br />ಪಾಪ! ಅದು ಏನು ಮಾಡತ್ತೆ, ಆ ಸಾಫ್ಟ್ವೇರ್ ಕರೆಕ್ಟಾಗೆ ಕೆಲಸ ಮಾಡತ್ತೆ, ಲೇಟಾಗಿ ಅನ್ನೋದಕ್ಕೆ ನಮ್ಮ ಸರ್ಕಾರ ಕೆಟ್ಹೋಯ್ತಾ!</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಅಲಾರಾಂ ಆಫ್ ಮಾಡಿ ೧೦ ನಿಮ್ಷ ಮಲ್ಕೊಳ್ಳೋಣ ಅಂತ ಹಾಗೆ ಬಿದ್ಕೊಂಡೆ.<br />ಲೇ ಚಿಕ್ಕು, ಆಫೀಸಿಗೆ ಹೋಗಲ್ವೇನೋ?, ಮೀಟರ್ ಬಂದು ಕೂಗಿದಾಗಲೇ ಎಚ್ಚರ ಆಗಿದ್ದು, ೧೦ ನಿಮ್ಷ ಹೋಗಿ ಅರ್ಧ ಗಂಟೆ ಆಗಿತ್ತು.<br />ಯಾಕೋ, ರಜೆನೇನಪ್ಪ?<br />ಹ್ಮ್ಮ್!!!!!!, ರಜೆ ಹಾಗಂದ್ರೇನು?, ಎಲ್ಲೋ ಕೇಳಿದ ಹಾಗಿದ್ಯಲ್ಲ, ವೀಕೆಂಡ್ನಲ್ಲೇ ರಜೆ ಕೊಡಲ್ಲ ಇನ್ನ ವೀಕ್ ಡೇಸ್ನಲ್ಲಿ ಕೊಡ್ತಾರಾ??<br />ಸರಿನಪ್ಪ ನಾನು ಹೊರಟೆ ಅಂತ ಹೋದ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ನಾನು ಎದ್ದು ರೇಡಿಯೋ ಆನ್ ಮಾಡಿ, ನೀರಿಗೆ ಕಾಯ್ಲ್ ಇಟ್ಟು ಹಲ್ಲುಜ್ಜಕ್ಕೆ ಹೋದೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ನೀರು ಕಾದ ಮೇಲೆ ಸ್ನಾನಕ್ಕೆ ಸಿದ್ಧವಾಗಿ ಕಾಯ್ಲ್ ಆಫ್ ಮಾಡಿ ಸೈಡಿಗಿಟ್ಟು ಮಗ್ ತೆಗೆದು ಮೈ ಮೇಲೆ ನೀರು ಹಾಕೊಂಡೆ.<br />ಅಬ್ಬಬ್ಬ ಬಿಸಿ ಬಿಸಿ, ನೀರು ಕುದೀತಿತ್ತು.<br />ಹೊರಗೆ ರೇಡಿಯೋದಲ್ಲಿ ಸಕತ್ ಹಾಟ್ ಮಗಾ ಅಂತ ಕೇಳಿಸ್ತಿತ್ತು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಸುಮ್ನೆ, ಎಫ್ ಎಂ ರೈನ್ಬೋಗೆ ಹಾಕಿದ್ರೆ ಈ ಗತಿ ಬರ್ತಿರ್ಲಿಲ್ವೇನೋ ಅಂದ್ಕೊಂಡು ತಣ್ಣೀರು ಮಿಕ್ಸ್ ಮಾಡ್ಕೊಂಡು ಸ್ನಾನ ಮಾಡಿ ಹೊರಗೆ ಬಂದೆ.<br />ತಿಂಡಿ ಮಾಡ್ಕೊಂಡು, ಮಧ್ಯಾಹ್ನದ ಊಟ ಪ್ಯಾಕ್ ಮಾಡ್ಕೊಂಡು ಬ್ಯಾಗ್ ಎತ್ಕೊಂಡು ಹೊರಟೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ನವರಂಗ್ ಹತ್ತಿರ ತುಂಬಿ ತುಳುಕುತ್ತಿದ್ದ ೯೬ ಡಿ ಬಸ್ ಹತ್ತಿ ಕುಳಿತೆ!!!!<br />ನಿಲ್ಲೋಕೆ ಜಾಗ ಇರಲ್ಲ ಇನ್ನೆಲ್ಲಿ ಕೂತ್ಕೊಳ್ಳೋದು, ಕಷ್ಟಪಟ್ಟು ಬ್ಯಾಗ್ ಹೆಗಲಿಗೆ ನೇತುಹಾಕೊಂಡು ನಿಂತೆ. ಮುಂದಿನ ಸ್ಟಾಪ್ನಲ್ಲಿ ಇಳಿಯೋನು ಒಬ್ಬ ನನ್ನನ್ನ ದಾಟಿ ಹೋಗೋವಾಗ ಬ್ಯಾಗ್ ಅಡ್ಡಬಂದಿದ್ರಿಂದ 'ಏನು ಹುಡುಗ್ರಯ್ಯ, ಕಾಲೇಜಿಗೆ ಹೋಗೋ ಇವಕ್ಕೆ ಸ್ವಲ್ಪನೂ ಗೊತ್ತಾಗಲ್ಲ, ತೆಗ್ದು ಕೈಲಾದ್ರೂ ಇಟ್ಕೊಳ್ಳಯ್ಯ'.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">'ಸರಿ' ಅಂತಂದು ಕೈನಲ್ಲಿ ಇಟ್ಕೊಂಡೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಮಲ್ಲೇಶ್ವರಂ ಹತ್ರ ಬಸ್ ಬಂದಾಗ ಬಸ್ ಅರ್ಧ ಖಾಲಿಯಾಯ್ತು. ಬಸ್ಸಲ್ಲಿ ಹಾಕಿದ್ದ ಎಫ್ ಎಂನಲ್ಲಿ 'ಇದೇನಾ ಸಭ್ಯತೆ, ಇದೇನಾ ಸಂಸ್ಕೃತಿ' ಹಾಡು ಬರ್ತಿತ್ತು, ಒಂದು ಹುಡ್ಗಿ, ಸುಮಾರು ೧೯-೨೦ ವಯಸ್ಸಿರಬಹುದು. ಸಣ್ಣ ಚಡ್ಡಿ, ಶರ್ಟ್ ಡ್ರೆಸ್ ಹಾಕಿದ್ಲು, ಬಸ್ ಮುಂದಿನ ಬಾಗ್ಲಿಂದ ಹತ್ತಿದ್ಳು. ಹತ್ತಿದ ತಕ್ಷಣ ಆ ಹಾಡು ಕೇಳಿ ಅವ್ಳಿಗೆ ಏನನ್ಸಿತೋ ಅಥ್ವ ಅಲ್ಲಿದ್ದವರೆಲ್ಲ ಅವ್ಳನ್ನೇ ನೋಡಿದ್ದಕ್ಕೋ ಅವ್ಳಿಗೆ ಮುಜುಗರ ಆಗಿ ತನ್ನ ಚಡ್ಡಿಯನ್ನ ಕೈನಿಂದ ಎಳೆದುಕೊಳ್ತಿದ್ಲು!!</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಜೀನ್ಸ್ ಚಡ್ಡಿ, ಎಳೆದ್ರೆ ಉದ್ದ ಆಗತ್ತಾ??</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಬಹುಶ, ಈ ಹುಡ್ಗಿ ೮ನೇ ಕ್ರಾಸಲ್ಲೋ, ಮಂತ್ರಿ ಮಾಲಲ್ಲೋ ಯಾವ್ದೋ ಹರಿದ ಜೀನ್ಸ್ ತಗೊಂಡಿರ್ಬೇಕು (ಬಹುತೇಕ ಹುಡುಗರ ಜೀನ್ಸ್ ಪ್ಯಾಂಟ್ ಹಾಗೇ), ಮಲ್ಲೇಶ್ವರಂನಲ್ಲಿ ಈ ಹುಡ್ಗಿ ಆ ಪ್ಯಾಂಟ್ ತಗೊಂಡಿದ್ದು ನೋಡಿ ಶಿವ ತನ್ನ ೩ನೇ ಕಣ್ಣನ್ನೋ ಅಥ್ವಾ ತ್ರಿಶೂಲವನ್ನೋ ಸಿಟ್ಟಿನಿಂದ ಬಿಟ್ಟಿರಬೇಕು, ಆಗ ಅದು ತುಂಡಾಗಿ ಚಡ್ಡಿ ಆಗಿರ್ಬೇಕು, ಇವ್ಳು ವಿಧಿಯಿಲ್ಲದೇ ಅದ್ನ ಹಾಕೊಂಡಿದ್ದಾಳೆ!!</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಮುಂದುವರೆಯುವುದು</p></span>ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-331733160605000722011-07-08T03:13:00.000-07:002011-07-08T03:15:33.550-07:00ನನ್ನ ಸಾಲುಗಳು<span style="font-size:130%;"><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; color: rgb(0, 0, 0); font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; font-family:'Times New Roman';" ><span class="Apple-style-span" style=" line-height: 14px; text-align: left;font-family:'lucida grande',tahoma,verdana,arial,sans-serif;" >1) ಗಗನವು ಗಮ್ಯದ ಗುರಿಯಾದರೆ ಮೊದಲು<span class="Apple-converted-space"> </span><br />ಭುವಿಯ ಬಿಡುವ ಪ್ರಯತ್ನವಾಗಬೇಕು<br /><br />2) </span></span><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; color: rgb(0, 0, 0); font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; font-family:'Times New Roman';" ><span class="Apple-style-span" style=" line-height: 14px; text-align: left;font-family:'lucida grande',tahoma,verdana,arial,sans-serif;" >ಕಹಿಘಟನೆಗಳ ಮರೆತು ಮುನ್ನಡೆದರೆ<span class="Apple-converted-space"> </span><br />ಸಿಹಿಘಟನೆಗಳ ಸಾಲಿಗೆ ಮುನ್ನುಡಿಯಾಗುತ್ತದೆ<br /><br />3) </span></span><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; color: rgb(0, 0, 0); font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-align: -webkit-auto; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; -webkit-border-horizontal-spacing: 0px; -webkit-border-vertical-spacing: 0px; -webkit-text-decorations-in-effect: none; -webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; font-family:'Times New Roman';" ><span class="Apple-style-span" style=" line-height: 14px; text-align: left; font-family:'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif;" >ಜೀವನವೆಂದರೆ ಅಲ್ಪವಿರಾಮಗಳ ಸಂತೆ, ಕೊನೆಗೊಂದು ಪೂರ್ಣವಿರಾಮ.</span></span><br /><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; color: rgb(0, 0, 0); font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-align: -webkit-auto; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; -webkit-border-horizontal-spacing: 0px; -webkit-border-vertical-spacing: 0px; -webkit-text-decorations-in-effect: none; -webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; font-family:'Times New Roman';" ><span class="Apple-style-span" style=" line-height: 14px; text-align: left; font-family:'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif;" ><br /><br /></span></span></span>ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-78926597781568273132011-07-08T03:09:00.001-07:002011-07-08T03:11:42.763-07:00ಸ್ಪರ್ಶ - ನೋಟ<span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; color: rgb(0, 0, 0); font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;font-family:'Times New Roman';font-size:medium;" ><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(61, 61, 61); line-height: 18px;font-family:tunga, kedage, 'Lohit Kannada', verdana, helvetica, sans-serif;font-size:14px;" >ಆ ಮಂಜಿನ ಹನಿಯೂ ಕೂಡ ನಾಚಿ ನಕ್ಕಿತ್ತು ನಿನ್ನ ನೋಡಿ<br />ಅದಕ್ಕೇನು ಮಾಡಿದ್ದೆ ನೀ ಮೋಡಿ<br /><br />ಆ ಇಬ್ಬನಿಯು ತಾಕಿತ್ತು ನಿನ್ನ ಮೈಯನ್ನ<span class="Apple-converted-space"> </span><br />ಅದು ತೀರಿಸಿತ್ತು ನಿನ್ನ ಸ್ಪರ್ಶಿಸುವ ಹಂಬಲವನ್ನ<br /><br />ಆ ದಿನ ನಾ ನೋಡಿದ್ದೇ ನಿನ್ನನು<br />ನೋಡಬೇಕೆಂದೆನಿಸಲಿಲ್ಲ </span></span><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; color: rgb(0, 0, 0); font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;font-family:'Times New Roman';font-size:medium;" ><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(61, 61, 61); line-height: 18px;font-family:tunga, kedage, 'Lohit Kannada', verdana, helvetica, sans-serif;font-size:14px;" >ನಿನ್ನ </span></span><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; color: rgb(0, 0, 0); font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;font-family:'Times New Roman';font-size:medium;" ><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(61, 61, 61); line-height: 18px;font-family:tunga, kedage, 'Lohit Kannada', verdana, helvetica, sans-serif;font-size:14px;" >ಬಿಟ್ಟು ಇನ್ಯಾರನು<br /><br /></span></span><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; color: rgb(0, 0, 0); font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-align: -webkit-auto; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; -webkit-border-horizontal-spacing: 0px; -webkit-border-vertical-spacing: 0px; -webkit-text-decorations-in-effect: none; -webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; font-family:'Times New Roman';font-size:medium;" ><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(85, 85, 85); font-weight: bold; line-height: 18px; text-align: left; font-family:serif, helvetica, 'Times New Roman';font-size:14px;" >April 20, 2010</span></span>ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-63604838335986214522011-07-08T03:02:00.001-07:002011-07-08T03:02:52.058-07:00ಚುರ್ಮುರಿ -೧೨<span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; color: rgb(0, 0, 0); font-family: 'Times New Roman'; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-align: -webkit-auto; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; -webkit-border-horizontal-spacing: 0px; -webkit-border-vertical-spacing: 0px; -webkit-text-decorations-in-effect: none; -webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; font-size: medium; "><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(61, 61, 61); font-family: tunga, kedage, 'Lohit Kannada', verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; "><p style="margin: 0px 0px 10px;">೩೮) ತನ್ನನ್ನು ಸಾಕುತ್ತಿರುವನು ಕಟುಕ ಎಂದು ತಿಳಿದ ಕುರಿ, ಅಲ್ಲಿಂದ ಬೇರೆ ಕಡೆಗೆ ಓಡಿಹೋಯಿತು. ಆದರೆ ಪ್ರಪಂಚದಲ್ಲಿರುವವರೆಲ್ಲರೂ ಕಟುಕರು ಎಂದು ತಿಳಿಯುವಷ್ಟರಲ್ಲಿ ಅದು ತನ್ನ ಪ್ರಾಣವನ್ನೇ ಕಳೆದುಕೊಂಡಿತ್ತು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "><br /></p><p style="margin: 0px 0px 10px;">೩೯) ಅವನು ಮದುವೆಗೆ ಮುಂಚೆ ನವರಂಗ್ ಚಿತ್ರಮಂದಿರದಲ್ಲಿ ೫೦ ರೂ ಕೊಟ್ಟು ಸಿನೆಮಾ ನೋಡುತ್ತಿದ್ದನು, ಮದುವೆಯಾದ ಮೇಲೆ ಮಂತ್ರಿ ಮಾಲ್ನಲ್ಲಿರುವ ಐನಾಕ್ಸನಲ್ಲಿ ೫೦೦ ರೂ ಕೊಟ್ಟು ಸಿನೆಮಾ ನೋಡುತ್ತಿದ್ದಾನೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "><br /></p><p style="margin: 0px 0px 10px;">೪೦) ಅವನು ಕಾರಿನಲ್ಲಿದ್ದರೂ ತಲೆಗೆ ಕ್ಯಾಪ್ ಹಾಕಿಕೊಂಡು ಚಾಲನೆ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದನು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "><br /></p><p style="margin: 0px 0px 10px;">೪೧) ತನ್ನ ಎದುರಿಗೆ ಎಷ್ಟೋ ಜನ ಭಿಕ್ಷುಕರು (ಕೈ ಇಲ್ಲದಿದ್ದವರು, ಕಾಲು ಇಲ್ಲದಿದ್ದವರು) ಭಿಕ್ಷೆ ಬೇಡಿಕೊಂಡು ಹೋದರೂ ಕಾಸು ಬಿಚ್ಚದಿದ್ದ ಅವನು, ಮಂಗಳಮುಖಿ ಬಂದಾಗ ಕೇಳುವುದಕ್ಕಿಂತ ಮೊದಲೇ ಕಾಸನ್ನು ತೆಗೆದು ಕೊಟ್ಟನು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "><br /></p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">೪೨) ಅಲ್ಲೊಂದು ಕನ್ನಡದ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮಕ್ಕೆ ಸಿದ್ಧತೆ ನಡೆಯುತ್ತಿತ್ತು. ಗುಂಡಿ ತೆಗೆಯುತ್ತಿದ್ದವರು, ಚಪ್ಪರ, ಶಾಮಿಯಾನ ಹಾಕುತ್ತಿದ್ದವರು ತಮಿಳು ತೆಲುಗಿನವರಾಗಿದ್ದರು.</p></span></span>ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-52188116592924870102011-07-08T03:01:00.000-07:002011-07-08T03:02:06.514-07:00ಸಂಕ್ರಾಂತಿಗೊಂದು ಮುನ್ನುಡಿ<span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; color: rgb(0, 0, 0); font-family: 'Times New Roman'; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-align: -webkit-auto; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; -webkit-border-horizontal-spacing: 0px; -webkit-border-vertical-spacing: 0px; -webkit-text-decorations-in-effect: none; -webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; font-size: medium; "><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(61, 61, 61); font-family: tunga, kedage, 'Lohit Kannada', verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; "><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಮೋಡವೊಂದು ಹನಿಯಾಗಿ<br />ಹನಿಯಿಂದ ನೀರಾಗಿ<br />ಆ ನೀರು ಧರೆಗುರುಳಿ</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಧರೆಯಿಂದ ಸಸಿಯೊಂದು<br />ಚಿಗುರೊಡೆದು<br />ಆ ಚಿಗುರು ತೆನೆಯಾಗಿ</p><p style="margin: 0px 0px 10px;">ತೆನೆಯೆಲ್ಲ ಅಂಗಳದಿ ಹರಡಿ<br />ಸಂಕ್ರಾಂತಿಯ ಸಂಭ್ರಮಕೆ ಸಾಕ್ಷಿಯಾಗಲಿ</p><p style="margin: 0px 0px 10px;"><br /></p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; color: rgb(0, 0, 0); font-family: 'Times New Roman'; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-align: -webkit-auto; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; -webkit-border-horizontal-spacing: 0px; -webkit-border-vertical-spacing: 0px; -webkit-text-decorations-in-effect: none; -webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; font-size: medium; "><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(85, 85, 85); font-family: serif, helvetica, 'Times New Roman'; font-size: 14px; font-weight: bold; line-height: 18px; text-align: left; ">January 13, 2011 - 10:53am</span></span></p></span></span>ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-70165876424941564602011-07-08T03:00:00.002-07:002011-07-08T03:01:14.652-07:00ನೆನಪುಗಳ ಮೆರವಣಿಗೆಯಲ್ಲಿ<span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; color: rgb(0, 0, 0); font-family: 'Times New Roman'; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-align: -webkit-auto; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; -webkit-border-horizontal-spacing: 0px; -webkit-border-vertical-spacing: 0px; -webkit-text-decorations-in-effect: none; -webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; font-size: medium; "><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(61, 61, 61); font-family: tunga, kedage, 'Lohit Kannada', verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; "><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಅಂತೂ ಇಂಜಿನಿಯರಿಂಗ್ ಮುಗಿಸಿ ಬೆಂಗಳೂರಿಗೆ ಬಂದು ಹುಡುಗರೆಲ್ಲ ಸೇರಿ ಬಾಡಿಗೆ ಮನೆ ಮಾಡಿ ಆಮೇಲೆ ಒಂದು ಕೆಲಸ ಹುಡ್ಕಿದ್ದಾಯ್ತು. ಇನ್ನೇನು ಆರಾಮು ಅಂದ್ಕೊಂಡ್ರೆ ಸಮಸ್ಯೆ ಶುರುವಾಗಿದ್ದೆ ಆಗ. ಬೆಳಗ್ಗೆ ಎದ್ರೆ ಏನು ತಿಂಡಿ ಮಾಡೋದು ಅನ್ನೋ ಯೋಚನೆ, ಏನೋ ಮಾಡೋಣ ಅಂದ್ಕೊಂಡು ಶುರು ಮಾಡಿದ್ರೆ, ಇಲ್ಲ ಈರುಳ್ಳಿ ಅಥವಾ ಟೊಮೇಟೊ ಅಥವಾ ಮೆಣಸಿನಕಾಯಿ ಅಥವಾ ಹೆಸರುಬೇಳೆ ಹೀಗೆ ಏನಾದರೂ ಒಂದು ಮಿಸ್. ಅಂತೂ ತಿಂಡಿ ಮಾಡಿ ಆಫೀಸಿಗೆ ರೆಡಿ ಆಗಿ ಬಸ್ ಹಿಡಿಯೋಕೆ ಹೋದ್ರೆ, ನಮ್ಮ ಹಳ್ಳಿ ಬಸ್ಸಾದ್ರೂ ಆಗಬಹುದು ಉಹುಂ ಬಿ.ಎಂ.ಟಿ.ಸಿ ಬಸ್ ಸಹವಾಸ ಅಲ್ಲ. ಮಕ್ಕಳನ್ನು ಕಂಡ್ರೆ ಬೆಂಗ್ಳೂರಿನ ಬೀದಿ ನಾಯಿಗಳು ಅಟ್ಟಿಸಿಕೊಂಡು ಹೋಗಿ ಕಚ್ಹೋ ಹಾಗೆ ಜನಗಳು ಸೀಟ್ ಹಿಡ್ಕೊಳ್ಳೋಕೆ ನುಗ್ತಿರ್ತಾರೆ. ಆ ಟ್ರಾಫಿಕ್ನಲ್ಲಿ ಆ ರಶ್ನಲ್ಲಿ ಆಫೀಸ್ ತಲ್ಪೋಹೊತ್ತಿಗೆ ಹೈರಾಣಾಗಿ ಹೋಗಿರ್ತೇವೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಆಫೀಸಲ್ಲಿ ಆ ಡೆಡ್ ಲೈನ್ಗಳು, ಮೀಟಿಂಗ್ಗಳು, ಟ್ಯೂಬ್ ಲೈಟ್ಗಳು, ಕಣ್ಣು ಕುಕ್ಕುವ ಮಾನಿಟರ್ಗಳು, ಟೇಸ್ಟ್ ಇಲ್ಲದ ಟೀ, ಕಾಫೀಗಳು, ಬೇಡದೆ ಇರೋ ಗಾಸಿಪ್ಗಳು. ಅಬ್ಬ ಸಾಕಪ್ಪಾ ಇದೇನು ಜೀವನ ಅನ್ಸಿಬಿಡತ್ತೆ ಆದ್ರೆ ಏನು ಮಾಡೋ ಹಾಗಿಲ್ಲ, ಹೊಟ್ಟೆಪಾಡು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಕೆಲಸ ಮುಗಿಸಿ ಮತ್ತೆ ಮನೆ ಕಡೆ ಹೊರಟ್ರೆ ಮತ್ತೆ ಅದೇ ಬಿ.ಎಂ.ಟಿ.ಸಿ ಬಸ್, ಸಂತೆಯಂತೆ ಜನ, ಟ್ರಾಫಿಕ್ ಜಾಮ್. ಮನೆ ತಲುಪೋ ಹೊತ್ತಿಗೆ ನಮ್ಮ ಪಾಡು ಹೇಗಾಗಿರತ್ತೆ ಅಂದ್ರೆ ನೀರಿನಲ್ಲಿ ಅದ್ದಿಟ್ಟ ಬಟ್ಟೆಯನ್ನು ತೆಗೆದು ಹಿಂಡಿಹಾಕ್ತಾರಲ್ಲ ಹಾಗೆ ಆಗಿರ್ತೀವಿ. ರಾತ್ರಿ ಮತ್ತದೇ ಕಥೆ, ಬೆಳಗ್ಗೆ ನಡೆದ ಘಟನೆಗಳ ಪುನರಾವರ್ತನೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "> </p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">.......................................................</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "> </p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಆಗ</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "> </p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಮಲೆನಾಡು, ಬೆಳಗ್ಗೆ ೭ ಗಂಟೆ ಭಯಂಕರ ಚಳಿ, ಮೈ ಮೇಲೆ ಹೊದ್ದುಕೊಂಡ ೨ ರಗ್ಗನ್ನು ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಎಳೆದುಕೊಂಡು ಮೈ ಮುದುಡಿಕೊಂಡು ಮಲಗಿಬಿಟ್ರೆ ಸ್ವರ್ಗ ಸುಖ. ಆದರೆ ಅದೇ ಹೊತ್ತಿಗೆ ಅಪ್ಪ ಎದ್ದು ಬಾಗಿಲಿನ ಚಿಲಕ ತೆಗೆದ ತಕ್ಷಣ ರೊಟ್ಟಿ ತಟ್ಟುತ್ತಿದ್ದ ಅಮ್ಮ ನನ್ನ ಹತ್ತಿರ ಬಂದು 'ಎದ್ದೇಳೋ, ಅಪ್ಪ ಎದ್ರು' (ಇಲ್ಲಾಂದ್ರೆ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಒಂದೋ ಬೈಗುಳ ಅಥವಾ ಒದೆ ಬೀಳತ್ತಲ್ಲ ಅಂತ) ಅಂದ ತಕ್ಷಣ ಆ ಚಳಿಯನ್ನೂ ಲೆಕ್ಕಿಸದೆ ಹಾಕಿದ್ದ ಎರಡು ರಗ್ಗನ್ನು ಕಿತ್ತೆಸೆದು ಪಕ್ಕದಲ್ಲಿರುವ ಟೇಬಲ್ಲಿಂದ ಯಾವುದೋ ಒಂದು ಪುಸ್ತಕ ತೆಗೆದುಕೊಂಡು ಕೈನಲ್ಲಿ ಹಿಡಿದುಕೊಂಡು ಕೂತು, ಅಪ್ಪ ನಾನು ಮಲಗುವ ನಡುಮನೆ ಪ್ರವೇಶಿಸಿ ಬಾತ್ರೂಮಿಗೆ ಹೋಗುವಷ್ಟರಲ್ಲಿ ಪುಸ್ತಕವನ್ನು ಆಚೆ ಇಟ್ಟು ಎಸೆದ ರಗ್ಗನ್ನು ಮತ್ತೆ ಮೈ ಮೇಲೆ ಎಳೆದುಕೊಂಡು ಮತ್ತೆ ಅದೇ ಪೊಸಿಷನ್ನಲ್ಲಿ ನಿದ್ರಾದೇವಿಗೆ ಶರಣಾಗುತ್ತಿದ್ದೆ. ಅವರು ಸ್ನಾನ ಮುಗಿಸಿ ವಾಪಸ್ ಬರೋ ಹೊತ್ತಿಗೆ ಊಟದ ಹಾಲ್ನಲ್ಲಿದ್ದ ರೇಡಿಯೋದಲ್ಲಿ ಬರುತ್ತಿದ್ದ ನ್ಯೂಸ್ (ಧಾರವಾಡ ಕೇಂದ್ರ) ಮುಗಿದು ಚಿತ್ರಗೀತೆ ಶುರುವಾಗುವ ಹೊತ್ತಿಗೆ ಮತ್ತೆ ಎಚ್ಚರವಾಗುತ್ತಿತ್ತು (ಈ ಬಾರೀ ಅಮ್ಮನ ಸಹಾಯ ಬೇಕಾಗುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ). ಇದು ನಿತ್ಯದ ದಿನಚರಿ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "> </p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಆಮೇಲೆ ಎದ್ದು ಸ್ನ್ನಾನ ಮಾಡೋದು ಅಂದ್ರೆ ಅದರಂಥ ನರಕ ಹಿಂಸೆ ಯಾವುದೂ ಇರುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಸ್ಕೂಲಿಗೆ ಬೇಗ ಹೋಗಿ ಗೋಲಿಯೋ ಬುಗುರಿಯೋ ಆಡುವಾಸೆ ಆದರೆ ಅಮ್ಮ ಸ್ನಾನ ಮಾಡಿ ಕಳಿಸದೇ ಬಿಡುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಅಂತೂ ಹಂಡೆಯ ನೀರು ನಮ್ಮನ್ನು ಅಣಕಿಸದೆ ಇರುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ರೊಟ್ಟಿ ತಿಂದು, ಸ್ಕೂಲ್ ಯುನಿಫಾರ್ಮ್ ಹಾಕಿಕೊಂಡು ಚಾವಡಿಯಿಂದ ೪ ಮೆಟ್ಟಿಲು ಹಾರಿ ಕಣಕ್ಕೆ ಜಿಗಿದರೆ ನನ್ನನ್ನು ಹಿಡಿಯುವವರಾರಿರಲಿಲ್ಲ, ಅಕಸ್ಮಾತ್ ಮಳೆ ಬಂದು ಕಣದಲ್ಲಿ ಪಾಚಿ ಕಟ್ಟಿದ್ದರೆ ಅಲ್ಲೇ ಜಾರಿ ಬಿದ್ದು ಹಸಿರಾಗಿದ್ದ ಶರ್ಟ್ ಮತ್ತು ಚಡ್ಡಿಯನ್ನು ಅಮ್ಮನಿಗೆ ತೋರಿಸಿ ಇವತ್ತು ಸ್ಕೂಲಿಗೆ ಹೋಗುವುದಿಲ್ಲ ಅಂದರೆ ಕಣದಲ್ಲೇ ನಿಲ್ಲಿಸಿ ಪಕ್ಕದಲ್ಲಿದ್ದ ಬ್ಯಾರಲ್ಲಿಂದ ನೀರು ತೆಗೆದುಕೊಂಡು ಅಲ್ಲೇ ಕೊಳೆಯನ್ನು ತೆಗೆದು ಈಗ ನಡಿ ಅಂದಾಗ ವಿಧಿಯಿಲ್ಲದೇ ಸ್ಕೂಲಿಗೆ ಹೆಜ್ಜೆ ಹಾಕಬೇಕಿತ್ತು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಮನೆಯಿಂದ ಸ್ಕೂಲಿಗೆ ೧೦ ನಿಮಿಷ ದಾರಿ ಆದರೂ ಬೆಲ್ ಹೊಡೆದ ಮೇಲೆ ಓಡುತ್ತಿದ್ದ ನಾನು, ಸ್ಕೂಲ್ ಹತ್ತಿರ ಬಂದಾಗ ಬಗ್ಗಿಕೊಂಡು ಹೋಗಿ ನಾನು ನಿಲ್ಲಬೇಕಾದ ಸಾಲಿನಲ್ಲಿ ನಿಲ್ಲುತ್ತಿದ್ದೆ. ಸ್ವಾಮಿ ದೇವನೇ, ಜೈ ಭಾರತ ಜನನಿಯ ತನುಜಾತೆ ಮುಗಿದ ತಕ್ಷಣ, ಪೇಪರ್ ಓದಿ, ಅಂದಿನ ಸುಭಾಷಿತ ಬರೆದು ಶಾಲೆ ಒಳಗೆ ಓಡಿ ಮಣೆಯ ಮೇಲೆ ಕೂತುಬಿಡುತ್ತಿದ್ದೆವು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಮಾಮೂಲಿಯಂತೆ ಪಾಠಗಳು ನಡೆಯುತ್ತಿರುತ್ತಿದ್ದವು, ಅಕಸ್ಮಾತ್ ಹೋಂ ವರ್ಕ್ ಮಾಡಿರಲಿಲ್ಲವೆಂದರೆ ಕೆಳಗೆ ಕುಳಿತು ಕಾಲುಸಂಧಿಯಲ್ಲಿ ಬಲ ಕೈಯನ್ನು ಎಡ ಕಿವಿಗೂ ಎಡ ಕೈಯನ್ನು ಬಲ ಕಿವಿಗೂ ಹಿಡಿದು ಕೂರಬೇಕಾಗುತ್ತಿತ್ತು, ಅಕಸ್ಮಾತ್ ಹಾಗೆ ಕೂತವನನ್ನು ಬೇರೆ ಯಾರಾದರೂ ನೋಡಿ ಕಿಸಕ್ಕನೆ ನಕ್ಕರ ಅವರಿಗೂ ಅದೇ ಗತಿಯಾಗುತ್ತಿತ್ತು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಇನ್ನೊಂದು ತರದ ಶಿಕ್ಷೆಯೆಂದರೆ ಸೀಮೆಸುಣ್ಣವನ್ನು ಎರಡು ಬೆರಳಿಗೆ ಸಿಕ್ಕಿಸಿ ಬೆರಳನ್ನು ಹಿಂದೆ ಮುಂದೆ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದರು. ಇದೆಲ್ಲದರ ಜೊತೆಗೆ ಮಾಮೂಲಿಯಂತೆ ಬೆಟ್ಟದ ರುಚಿ ಇದ್ದೆ ಇರುತ್ತಿತ್ತು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "> </p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಆಗೆಲ್ಲ ವಿಮಾನದ ಶಬ್ದ ಬಂದರೆ ಸ್ಕೂಲ್ ಒಳಗಿದ್ದರೂ ಎಲ್ಲ ಹುಡುಗರೂ ಹೊರಗಡೆ ಓಡಿ ಬಂದು ಅದನ್ನು ನೋಡುತ್ತಿದರು, ನಮ್ಮ ಜೊತೆಗೆ ಶಿಕ್ಷಕರು ಸಹ ನೋಡುವುದಕ್ಕೆ ಬರುತ್ತಿದ್ದರು. ಮಧ್ಯಾಹ್ನ ಊಟಕ್ಕೆ ಬೆಲ್ ಹೊಡೆದ ತಕ್ಷಣ ಬ್ಯಾಗ್ ಎತ್ತಿಕೊಂಡು ಓಡಲು ಶುರು ಮಾಡಿದೆವೆಂದರೆ ಮನೆಗೆ ಹೋಗಿಯೇ ನಿಲ್ಲುತ್ತಿದ್ದದ್ದು. ಅಮ್ಮನ ಕೈ ತುತ್ತು ತಿಂದು ೧ ಗಂಟೆ ಮನೆಯಲ್ಲಿದ್ದು ಮತ್ತೆ ಬೆಲ್ ಹೊಡೆದ ತಕ್ಷಣ ಓಟ</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "> </p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "> ೩ ಗಂಟೆಯವರೆಗೆ ಪಾಠ, ಆಮೇಲೆ ೧.೩೦ ಗಂಟೆ ಆಟ. ಲಗೋರಿ, ಗೋಲಿ, ಕೋ ಕೋ, ವಾಲಿಬಾಲ್ ಆಡಿ ೪.೩೦ಕ್ಕೆ ಸ್ಕೂಲ್ ಬಿಟ್ರೆ ಮತ್ತೆ ಯಾರದೋ ತೋಟದಲ್ಲಿ (ಕೆಲವೊಂದು ನಮ್ಮ ತೋಟದಲ್ಲಿದ್ದರೂ) ಹಲಸಿನಹಣ್ಣು , ಕಿತ್ತಲೆಹಣ್ಣು, ಸೀಬೆಹಣ್ಣು, ನೇರಳೆ ಹಣ್ಣು, ಮೂಸಂಬಿ ಹೋಗಿ ಕದ್ದು ತಿಂದು ಮನೆಗೆ ಬರೋ ಹೊತ್ತಿಗೆ ಸಂಜೆ ೭ ಗಂಟೆ. ಮುಂದುಗಡೆಯಿಂದ ಮನೆಗೆ ಹೋದರೆ ಅಪ್ಪ ಅಲ್ಲೇ ಪೇಪರ್ ಓದುತ್ತ ಕೂರುವುದರಿಂದ ನನ್ನನ್ನು ನೋಡಿದ ತಕ್ಷಣ ಒದೆ ಎಂಬುದು ಕಟ್ಟಿಟ್ಟ ಬುತ್ತಿ. ಅಪ್ಪನ ಕಣ್ತಪ್ಪಿಸಿ ಮನೆ ಹಿಂದುಗಡೆ ಹೋಗಿ ಒಳಗೆ ಸೇರಿ ಬಟ್ಟೆ ಎಲ್ಲ ಬದಲಾಯಿಸಿ ಪುಸ್ತಕ ಹಿಡಿದುಕೊಂಡರೆ ಆಗಲೇ ಸಮಾಧಾನ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "> </p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">………………………………………………</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "> </p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಬರ್ತಿರೋ ಮಳೆ ನೋಡ್ತಾ (ಹೋಗಿ ನೆನೆಯೋಣ ಅಂದ್ರೂ ಅದಕ್ಕೆ ಆಸ್ಪದವಿಲ್ಲ) ,ಆಫೀಸಿನ ಗಾಜಿನ ಬಾಗಿಲ ಪಕ್ಕದಲ್ಲಿರೋ ಕುರ್ಚಿಯಲ್ಲಿ ಕಾಫಿ ಕುಡೀತಾ, ಎದುರುಗಡೆ ಕಾಣೋ ಮೈದಾನದಲ್ಲಿ ಆ ಮಳೆಯಲ್ಲೂ ಸಣ್ಣ ಮಕ್ಕಳ ಆಟ ನೋಡ್ತಿದ್ರೆ ನಮ್ಮ ಚೆಲ್ಲಾಟಗಳು, ಬಾಲ್ಯದ ನೆನಪುಗಳು ಹಾಗೆಯೇ ಬಿಸಿ ಕಾಫಿಯ ಹಬೆ ತೇಲಿ ಹೋದ ಹಾಗೆ ಅನುಭವ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "> </p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ನೆನಪುಗಳ ಮಳೆಯಲ್ಲಿ</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ತೋಯ್ದು ಹೋಗಿದ್ದೇನೆ ನಾನಿಲ್ಲಿ</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "> </p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಬಾಲ್ಯದ ಹೂದೋಟದಲ್ಲಿ</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಕಳೆದುಹೋಗಿದ್ದೇನೆ ಇಂದಿಲ್ಲಿ</p></span></span>ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-27300859164673517262011-07-08T03:00:00.001-07:002011-07-08T03:00:24.892-07:00ಚುರ್ಮುರಿ - ೧೧<span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; color: rgb(0, 0, 0); font-family: 'Times New Roman'; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-align: -webkit-auto; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; -webkit-border-horizontal-spacing: 0px; -webkit-border-vertical-spacing: 0px; -webkit-text-decorations-in-effect: none; -webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; font-size: medium; "><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(61, 61, 61); font-family: tunga, kedage, 'Lohit Kannada', verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; "><p style="margin: 0px 0px 10px;">೩೩) ಅವಳು ಲಂಗ ದಾವಣಿ ಹಾಕಿಕೊಂಡು ಹೈ ಹೀಲ್ಡ್ ಸ್ಲಿಪ್ಪರ್ ಹಾಕಿಕೊಂಡಿದ್ದಳು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "><br /></p><p style="margin: 0px 0px 10px;">೩೪) ಅವರಿಬ್ಬರೂ ಕನ್ನಡ ಚಿತ್ರ ನೋಡುವುದಕ್ಕೆ ಹೋಗಿದ್ದರು, ಇಬ್ಬರೂ ಕನ್ನಡಿಗರೇ, ಆದರೆ ಇಂಗ್ಲಿಷ್ನಲ್ಲಿ ಮಾತನಾಡುತ್ತಿದ್ದರು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "><br /></p><p style="margin: 0px 0px 10px;">೩೫) ಮದುವೆಯಾಗುವುದಕ್ಕೆ ಮೊದಲು ಅವನು ನವರಂಗ್ ಚಿತ್ರಮಂದಿರದಲ್ಲಿ ೫೦ ರೂ ಕೊಟ್ಟು ಸಿನೆಮಾ ನೋಡುತ್ತಿದ್ದ, ಮದುವೆಯಾದ ಮೇಲೆ ಮಂತ್ರಿ ಮಾಲ್ನಲ್ಲಿರುವ ಐನಾಕ್ಸ್ ಚಿತ್ರಮಂದಿರದಲ್ಲಿ ೫೦೦ ರೂ ಕೊಟ್ಟು ನೋಡುತ್ತಿದ್ದಾನೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "><br /></p><p style="margin: 0px 0px 10px;">೩೬) ಅವನು ಕಾರಿನಲ್ಲಿ ತಲೆಗೆ ಕ್ಯಾಪ್ (ತಲೆಯಲ್ಲಿ ಕೂದಲಿದ್ದರೂ) ಹಾಕಿಕೊಂಡಿದ್ದನು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "><br /></p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">೩೭) ಪಲ್ಲವಿ ಚಿತ್ರಮಂದಿರದ ಹತ್ತಿರ ಇರುವ ಬಸ್ ನಿಲ್ದಾಣದ ಬೋರ್ಡ್ ಕನ್ನಡದಲ್ಲಿ ಪಲ್ಲವಿ ಚಿತ್ರಮಂದಿರ ತೋರಿಸುತ್ತಿದ್ದರೆ, ಚಿತ್ರಮಂದಿರದ ಒಳಗೆ ಕನ್ನಡದ ಸದ್ದೇ ಇರಲಿಲ್ಲ.</p></span></span>ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-36307885727802622222011-07-08T02:58:00.001-07:002011-07-08T02:58:57.346-07:00ಮಲೆಗಳಲ್ಲಿ ಮದುಮಗಳು<span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; color: rgb(0, 0, 0); font-family: 'Times New Roman'; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-align: -webkit-auto; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; -webkit-border-horizontal-spacing: 0px; -webkit-border-vertical-spacing: 0px; -webkit-text-decorations-in-effect: none; -webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; font-size: medium; "><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(61, 61, 61); font-family: tunga, kedage, 'Lohit Kannada', verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; "><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">೨೦೦೬ನೇ ಇಸವಿ, ಅರಮನೆ ಮೈದಾನದಲ್ಲಿ ಪುಸ್ತಕ ಪ್ರದರ್ಶನ ಇತ್ತು. ನೋಡೋಣ ಅಂತ ನಾನು, ಉಲ್ಲ, ಧೋಪ, ಬಾಬು ಹೋಗಿದ್ವಿ. ಹಾಗೆ ಎಲ್ಲ ನೋಡ್ಕೊಂಡು ಹೋಗ್ತಿದ್ವಿ, ನನಗೆ ಅಲ್ಲಿವರೆಗೂ ಯಾವುದೇ ಕಾದಂಬರಿ ಓದಿದ ಅನುಭವ ಇರ್ಲಿಲ್ಲ, ಹಾಗೆ ಪುಸ್ತಕದ ಮಳಿಗೆಯಲ್ಲಿ ಹಾದುಹೋಗುವಾಗ ಕುವೆಂಪುರವರ ಮಲೆಗಳಲ್ಲಿ ಮದುಮಗಳು, ಕಾನೂರು ಸುಬ್ಬಮ್ಮ ಹೆಗ್ಗಡತಿ ಕಣ್ಣಿಗೆ ಬಿತ್ತು. ಬೇರೆ ಲೇಖಕರದ್ದೂ ಇತ್ತು ಆದರೆ ನಮಗೆ ಚಿರಪರಿಚಿತವಾದ ಹೆಸರು ಕುವೆಂಪು.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "> </p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ನೋಡಿದ ಕೂಡಲೇ ಮಲೆಗಳಲ್ಲಿ ಮದುಮಗಳು ಕಾದಂಬರಿಯನ್ನ ಕೊಂಡುಕೊಳ್ಳುವ ಮನಸ್ಸಾಯಿತು. ಯಾಕೆ?. ಹೆಸರಿನ ಮಹತ್ವವಿರಬೇಕು. ಮಲೆ ಹೆಸರಿಂದು, ಆಮೇಲೆ ಮದುಮಗಳನ್ನ ನೋಡಿ ಕೊಂಡುಕೊಂಡಿದ್ದು ಅನ್ನಬೇಡಿ :).</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "> </p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ನನ್ನೂರು ಮಲೆನಾಡು, ಸಹಜವಾಗಿ ಕುತೂಹಲ ಏನು ಬರೆದಿರಬಹುದು ಅಂತ. ಅಂತೂ ಕೊಂಡುಕೊಂಡು ಬಂದೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "> </p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಒಂದು ವೀಕೆಂಡ್ ಓದೋಣ ಅಂತ ತೆಗದ್ರೆ ೭೧೨ ಪುಟಗಳು!!!!!!!. ಕಾದಂಬರಿಯನ್ನ ಓದಲಿಕ್ಕೆ ಶುರುಮಾಡಿರದ ನಾನು ಮೊದಲ ಕಾದಂಬರಿಯ ಅಷ್ಟು ಪುಟಗಳನ್ನ ನೋಡಿ ಸುಸ್ತಾಗಿ ಹೋಗಿದ್ದೆ. ೩೦-೪೦ ಪುಟಗಳನ್ನ ಓದೋಹೊತ್ತಿಗೆ ಸುಸ್ತಾಗಿ ಹೋಗಿದ್ದೆ, ಹಲವು ಪಾತ್ರಗಳು, ಅಬ್ಬ ಆ ಕನ್ನಡ, ಅವುಗಳನ್ನು ಉಚ್ಚಾರಣೆ ಮಾಡುವುದೇ ಭಾರೀ ಕಷ್ಟ. ಇದನ್ನ ನನ್ನ ಕೈಲಿ ಓದುವದಕ್ಕೆ ಆಗುವುದಿಲ್ಲವೆಂದು ಊರಿಗೆ ಹೋಗಿ ಇಟ್ಟಿದ್ದೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಆಮೇಲೂ ಕೂಡ ಆಗಾಗ ಊರಿಗೆ ಹೋದಾಗ ೫೦-೫೦ ಪುಟಗಳನ್ನ ಓದಿ ಮತ್ತೆ ಇದೆ ಕಥೆ ಅಂದ್ಕೊಂಡು ೫೦-೬೦ ನೆಯ ವಯಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ಓದಿದರಾಯಿತು ಎಂದುಕೊಂಡೆ :).</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "> </p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಅದಾದ ಮೇಲೆ ತೇಜಸ್ವಿ, ಭೈರಪ್ಪ, ಕಾರಂತ, ಲಂಕೇಶ್ ಇವರ ಕಾದಂಬರಿಗಳನ್ನ ಓದುತ್ತಿದ್ದೆ. ಈ ನಡುವೆ ತುಂಬಾ ಕಾದಂಬರಿಗಳನ್ನ ಓದಿದ ನಾನು ಈ ಸಲ ದೀಪಾವಳಿಗೆ ೯ ದಿನ ರಜೆ ಇದ್ದುದ್ದರಿಂದ ಏನಾದರಾಗಲಿ ಮಲೆಗಳಲ್ಲಿ ಮದುಮಗಳು ಕಾದಂಬರಿ ಓದೇಬಿಡುವ ಎಂದು ತೀರ್ಮಾನಿಸಿ ಊರಲ್ಲಿ ಪುಸ್ತಕ ಹಿಡಿದು ಕುಳಿತೆ. ಕಾದಂಬರಿ ಓದಿಸಿಕೊಂಡು ಹೋಯ್ತು. ಅವರು ಉಪಯೋಗಿಸಿರುವ ಕನ್ನಡ ಪದಗಳು, ವಾಕ್ಯಗಳ ರಚನೆ ಅಬ್ಬಬ್ಬ ಅದನ್ನ ಮೀರಿಸುವುದಕ್ಕೆ ಇನ್ನೊಬ್ಬ ಕುವೆಂಪು ಹುಟ್ಟಿ ಬರಬೇಕೇನೋ, ಬಂದರೂ ಕನ್ನಡ ಅನ್ನುವುದು ಕಂಗ್ಲೀಶಾಗಿರುವುದರಿಂದ ಅದು ಅಸಾಧ್ಯ. ನೀವು ಮಲೆನಾಡಿಗರಾಗಿದ್ದರೆ ನಿಮಗೆ ಕಾದಂಬರಿ ಆಪ್ತವಾಗುತ್ತ ಹೋಗುತ್ತದೆ, ಅದರಲ್ಲೂ ನೀವೇನಾದರೂ ಹಳ್ಳಿಯಲ್ಲಿದ್ದು, ತೋಟ, ಗದ್ದೆಯಿದ್ದು ಕೆಲಸ ಮಾಡಿಸಿ ಅನುಭವವಿದ್ದಲ್ಲಿ ನೀವು ಕಾದಂಬರಿಯ ಒಂದು ಅಂಗವಾಗಿದ್ದೀರೆನೋ ಎಂದೆನಿಸಬಹುದು :)</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "> </p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಎಲ್ಲ ಜಾತಿಯವರೂ ಬಂದು ಹೋಗುತ್ತಾರೆ, ಗೌಡ, ಹೆಗ್ಗಡೆ, ಬ್ರಾಮ್ಹಣ, ದಲಿತ, ಮುಸ್ಲಿಂ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "> </p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಪಾತ್ರದಲ್ಲಿ ಮುಖ್ಯವಾಗಿ ಸೆಳೆಯುವುದೆಂದರೆ ಗುತ್ತಿ ಮತ್ತು ಅವನ ನಾಯಿ. ಗುತ್ತಿಯ ಸಾಹಸಗಳು, ಒಡೆಯನ ಸಾಹಸಕ್ಕೆ ನೆರವಾಗುವ ಅವನ ನಾಯಿ ಹುಲಿಯ, ರೋಚಕ ಅನುಭವಗಳನ್ನು ನೀಡುತ್ತದೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಎಲ್ಲ ತರಹದ ಮನುಷ್ಯನ ಸ್ವಭಾವಗಳು ವಿಭಿನ್ನ ಪಾತ್ರಗಳಲ್ಲಿ ಬಂದು ಹೋಗುತ್ತವೆ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಮಲೆನಾಡಿನ ಚಿತ್ರಣ. ದಲಿತರ ಕೇರಿಗಳಲ್ಲಿ ನಡೆಯುವ ಘಟನೆಗಳು, ಮುಕುಂದಯ್ಯನ ಮೃದು ಸ್ವಭಾವ, ಅವನ ಪ್ರೀತಿ, ತಿಮ್ಮಪ್ಪ ಹೆಗ್ಗಡೆಯ ಧೂರ್ತ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವ, ತನ್ನಪ್ಪನನ್ನು ಕಳೆದುಕೊಂಡು ತನ್ನಮ್ಮನ ರೋಧನೆಯನ್ನು ಸಹಿಸಲಾರದ ಹುಡುಗ ಧರ್ಮುವಿನ ತೊಳಲಾಟ. ಹೇಗಾದರೂ ಚಿನ್ನಮ್ಮನನ್ನ ಪಡೆಯಬೇಕೆಂಬ ಭರಮೈ ಹೆಗ್ಗಡೆಯ ಹಂಬಲ. ಯುವ ದಂಪತಿಗಳಾದ ಐತ ಪೀಂಚಲು ಇವರ ಮುಗ್ದ ಸ್ವಭಾವಗಳು. ನಾಗತ್ತೆಯ ಸಂಚುಗಳನ್ನರಿಯದ ನಾಗಕ್ಕ, ಹೂವಳ್ಳಿ ವೆಂಕಣ್ಣನ ಪ್ರತಾಪಗಳು....</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "> </p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಯಾವ ಅಧ್ಯಾಯವೂ ಎಲ್ಲೂ ಬೇಸರ ಬರಿಸದೆ ಮುಂದೆ ಏನಾಗಬಹುದು ಎಂದು ಕುತೂಹಲದಿಂದ ಓದಿಸಿಕೊಂಡು ಹೋಗುತ್ತದೆ. ನನ್ನೂರಿನಲ್ಲಿ ಈ ಕಾದಂಬರಿಯನ್ನ ಓದುತ್ತಿದ್ದರೆ ಅಲ್ಲೇ ಎಲ್ಲೋ ಇವುಗಳು ನಡೆಯುತ್ತಿದೆಯೇನೋ ಎಂದೆನಿಸುತ್ತಿತ್ತು. ೧ ವಾರದಲ್ಲಿ ೫೦೦ ಪುಟಗಳನ್ನು ಮುಗಿಸಿ ಆಗಿದೆ ಇನ್ನೂ ೨೧೨ ಪುಟಗಳು ಬಾಕಿ ಇವೆ. ಬಹುಷ ಮುಂದಿನ ಪೀಳಿಗೆಯವರಿಗೆ ಇದನ್ನು ಓದಲು ಕಷ್ಟವಾಗಬಹುದೇನೋ (ಹಳೆಗನ್ನಡ, ಹೊಸಗನ್ನಡ, ಕ್ಲಿಷ್ಟಕರವಾದ ಪದಗಳು), ನಮ್ಮ ಪೀಳಿಗೆಯವರು ಓದಬಹುದು, ಓದದಿದ್ದವರು ಖಂಡಿತ ಓದಲೇಬೇಕಾದಂತಹ ಕಾದಂಬರಿ.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; "> </p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; ">ಇಲ್ಲಿಯವರೆಗೆ ನನ್ನ ಮೆಚ್ಚಿನ ಕಾದಂಬರಿ ಕರ್ವಾಲೋ ಆಗಿತ್ತು ಈಗ ಮಲೆಗಳಲ್ಲಿ ಮದುಮಗಳು. ಮಗನ ಸ್ಥಾನವನ್ನು ಅಪ್ಪ ಆಕ್ರಮಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದಾರೆ :)</p></span></span>ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3974568152233706960.post-61627584397986180402011-07-08T02:56:00.000-07:002011-07-08T02:57:33.771-07:00ಆ ಒಂದು ವಾರ<span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; color: rgb(0, 0, 0); font-family: 'Times New Roman'; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-align: -webkit-auto; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; -webkit-border-horizontal-spacing: 0px; -webkit-border-vertical-spacing: 0px; -webkit-text-decorations-in-effect: none; -webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; font-size: medium; "><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(61, 61, 61); font-family: tunga, kedage, 'Lohit Kannada', verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; "><div id=":6e"><div>ಒಂದು ವಾರ ಟ್ರಾಫಿಕ್ಕಿಲ್ಲ, ಸಿಗ್ನಲ್ಲಿಲ್ಲ </div><div>ಬಸ್ಸು ಬೈಕು ಕಾರುಗಳ ಆರ್ಭಟವಿಲ್ಲ </div><div> </div><div>ಪಾಂ ಪಾಂ, ಕೀಂ ಕೀಂಗಳ ಕರ್ಕಶ ಶಬ್ಧವಿರಲಿಲ್ಲ</div><div>ವಿಧವಿಧವಾದ ಹಕ್ಕಿಗಳ ನಿನಾದವಿತ್ತಲ್ಲ</div><div> </div><div>ನೆಟ್ ಇಲ್ಲ ಇ-ಮೈಲ್ ಇಲ್ಲ</div><div>ಕಂಪ್ಯೂಟರ್ ಮುಖವೇ ಇಲ್ಲ</div><div> </div><div>ತರಕಾರಿ ತರುವ ತೊಂದರೆ ಇಲ್ಲ</div><div>ಈರುಳ್ಳಿ ಟೊಮೇಟೊ ಹಚ್ಚುವ ಗೋಜಿಲ್ಲ</div><div> </div><div>ಹಾಲು ತರುವ ಪ್ರಮೇಯವಿರಲಿಲ್ಲ</div><div>ಆದರೂ ಕಾಫಿ ಬಂದು ಕೈಗೆ ಕುಳಿತಿರುತ್ತಿತ್ತಲ್ಲ</div><div> </div><div>ಮೊಬೈಲ್ ಮಲಗಿತ್ತು</div><div>ಲ್ಯಾಂಡ್ಲೈನಿಗೆ ಗತ್ತು ಬಂದಿತ್ತು</div><div> </div><div>ಪ್ಯಾಂಟ್ ಹೋಗಿ</div><div>ಪಂಚೆ ಬಂದಿತ್ತು</div><div> </div><div>ಊರಲ್ಲಿ ವಾರ ಕಳೆದದ್ದೇ ಗೊತ್ತಾಗಲಿಲ್ಲ</div><div>ಇಲ್ಲಿ ದಿನವೇ ಹೋಗುತ್ತಿಲ್ಲ</div></div></span></span>ಚೇತನ್http://www.blogger.com/profile/04866152026295529316noreply@blogger.com0